Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

80S A nemzetgyűlés 129. ülése 1947. évi június hó 12-én, csütörtökön. 854 koskodói «tílus, arateily a fonnák szigorú megtartását annyira dogmává tette volna, mint a Magyar Kommunista Párt legutolsó másfélévi politikája: semmit a formák ellen véteni, nem baj, ha közben a lényeg elsiikkad. így lett a magyar demokrácia élő valóságból ma már panoptikumba kívánkozó viaszfigura, gólem, amelynek elloplak a szívét. Külsőleg semmi eltérés nincs a régi — az 1945-ösre gondolok — és a mostani között, csak éppen hiányzik belőle a lélek és a szív, csak éppen az nincs meg benne, arai a demokráciát demokráciává teszi. A többségi pártból van most is a miniszterelnök, hogyne, természetesen. A minisztériumok számaránya sem változott és a politikai bizottság egyhangúlag ajánlotta Dinnyés Lajost kinevezésre; én magam La ott voltam és ajánlottam, mert hiszen nem lehetett mást csinálni, mert az 1946:1. te. betűjének ez felelt meg. Valójában azonban Dinnyés Lajos kormán va már nem polgári kormány. Elnök: T. Nemzetgyűlés! Megállapítom, hogy Sulyok képviselő úr a politikai bizottságban lefolyt eseményeket megha,misította

; A képviselő úrnak joga lieitt volna ellenkezését kifejteni, nem pedig a nemzetgyűlés egy szervének munkáját meghamisítani. (Mozgás és zaj a szabadságpárton.) Sulyok Dezső (msz): T. Nemzetgyűlés! A valóság tehát az, aro't elmondottam: ma már egy látszatdemokráciában élünk. Felvetem most a kérdésit, mint beszédem utolsó feiezetét. vájjon léhetiséges-e még Magyarországon a mostani körülmények között ecry nem szélsőségesen nolariznlásra törekvő és az ellentéteket a végsőkig, kilovagolni akaró belpolitikát csinálni és lieihetsé«res-e még egy nemi egyoldalú és nem hintapolitika jellegerei bíró, hanem eervértelmű ó^ n magyarság érdekeit minden arányban e^vformán érvénybe juttató külpolitikát csinálni 1 Véleményem szerint, bár olyan fázisba értünk, amikor már nagyon sok minden elveszett és elromlott, mégsem veszett el és mégsem romlott el minden. Ma még lehet egv olyan sz'ntétikus belpolitikát kialakítani, amely az ország népének valódi politikai meggvőzndését figyelembevéve teret enged itt a szocializmus megvalósítására törekvő irányzatoknak, de figyelembevesz' azt, hogy az ország többsége kétségtelenül az individuálkapi

talista rendszerben, a masrántiilajdonon és a magánkezdeményezésen felépülő gazdasági rendszerbein és az ehhez fíbődö rHitikai kivetítődésben látia helvesen felépítettnek az ország jövőjét. Ezt a két irányzatot méema öszsze lehet fogni és még lehet olyan szintetikus nolitiVát csinálni, amely az országot a mostani lejtőről visszahozza s a valódi tiszta demokrácia irányába állítja» De lehet olyan külpolit'kát is csinálni, amelv viláerosan megmutatna helyünket a nagyhét a

1 m ak és a szomszéd nének között Nem feltétlenül szükséges abban a külpolitikai vitában, amely most az egész világon lezajlik és egyre jobban kiéleződik, az egyik oldal mellé odaállnunk. Magyarország kulcshelyzete, földrajzi fekvése, a Szovjetunióval való közvetlen szomszédsága, egyelőre még a megszállás ténye, de ezen túl Magyarországot ,

q nyugati demokratikus hatalmakhoz fűző szálak és az az érdek, hogy ezeknek a hatalmaknak jóakaratát ne veszítsük el. segítsésrüket magunknak mindenesetre biztosítsuk: kötelességünkké teszi, hogy ne hintapolitika&zerű, ide-oda vacilláló külpolitikát folytassunk, hanem egyértelmű magyar külpolitikát, amely elsősorban a magyar semlegesség deklarálásán keresztül kifejezésre juttatja azt, hogy nekünk a ^f^' hatalmak esetleges imperialista vagy világnézeti harcaihoz semmi közünk sincs, (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) mi a magunk életét szeretnők itt élni és a magunk életének éléséhez egyetlen nagyhatalomtól sem kívánunk többet és mást, csak azt, hogy hagyjanak minket nyugodtan békésen élni. (Élénk helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán.) Ha kell, jószándekunkat látva, nyúljanak a hónunk alá segítséggel — Oroszország kedvező szerződésekkel, esetleg nyersanyagszállítással, kiviteli lehetőségeink előmozdításával, a nyugati hatalmak kölcsön nyújtásával — és egyik se kérjen ezekért a gazdasági előnyökért tőlünk politikai ellenértéket cserébe. (Ugy van! Ugy van! — Helyeslés és taps a szabadságpárt olda. Ián.) mert az ország jövőjének veszélyeztetése nélkül sem ide, sem oda nem adhatunk politikai ellenértéket gazdasági előnyökért. ^Ma már egy olyan ki« államnak a szuverenitása, nrnt amilyen mi vagyunk, így is. úgy is problematikus, ma már majdnem illúzió egy kis állam szuverenitásáról beszélni; de legalább azt a látszatot kelti, hogy tudunk önmeg nekünk, amely még megvan és amely legalább azt a látszatott kelti, hogy tudunk önálló külpolitikát folytatni és se innen, se onnan ne a^atVnrzanpk hple a macvar bplrtolitikára. Ez akkor érhető eü, — mint beszédem elején erről már beszéltem — ha a hatalmak mindkét o'dalon mepgyőzödnek arról. ho<ry nem akarunik senkinek csatlósává válni, nem akarunk egyoldalú blokképződés tagja lenini és nem akarjuk függetlenségünket semilyen áron árubaboesátani- Ha el tudjuik

1 hitetni a nagyhatalmaikkal, —_azok után, amik történtek, ez már nem lesz könnyű feladat — hogy senki ellen rossz szándékot nem forralunk, senibi ellen alattomos támadást nem készítünk elő, senki megtámadásában cinkosok, vagy segítők nem akarunk lenni, és semmiféle egyoldalú orientációt nem vagyunk hajlandók követni, hogy tehát egy semleges állam légikörében akarjuk a demokrácia fejlődését akként továbbvinni, hogy az .senki ellen ne irányuljon: akkor t- Nemzetgyűlés, ezt a magyar külpolitikát még meg lehet csinálni. De még meg lehet csinálni a magyar belpolitika összeegyeztetését is, még egy nevezőre lehet hoznii a marxista elvi alapon álló tömegeket a nem marxistáikikal, még lehet egy olyan szintézist találni, amely forradalmi zökkenők és megrázkódtatások nélkül viszi előbbre ennek: az országnak életét. Mindenikinek, aki ezt akarja, aki dámokradiát akar egyértelmű magyar külpolitikával, felajánljuk szolgálatainkat, segítségünket és csekély erőnket- Aki nem ezt alkarja nyíltan vagy álcázva, aki demokratikus köntös alatt diktatórikus törekvéseket követ vagy ilyen törekvések kiszolgálójává adja oda magát, azt ,nem tudjuk támogatni, mert lelkiismeretünkön és politikai meggyőződésünikön nem tudunk, de nem is akarunk soha kényszerrel erőszakot venni. , , . ., „ Ha tehát a magyar politika hatalmam levő vezetőiben lesz annyi belátás- lesz annyi önmérséklet, hogy a szintézis útját és a (középen álló, békés és semleges külpolitika útját választják, akkor minket ott találnak támogatoilk 53*