Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-129

843 A nemzetgyűlés 129. ülése 19&7. feltörette Nagyatádi íróasztalát és letartóztatta titkárát, Esküdt Lajost. (DerüUség a szabad­ságpárton.) Nagy Ferenc politikai pályafutása úgy végződet! hogy a miniszterelnökségen fel­törték íróaszt lát ép letartóztatták titkárát, Kapocs Ferencet. (Szabó Piroska (kp): Miután megszökött! — Vásáry József (msz): Tavaly márciusbam dicsőítették! — Révai József (kp): Mindem tehén fekete az éjszakában!) Természetes, hogy rosszhiszemű politika volna, ha én ebből a két eset azonosságára kö­vetkeztetnék. Nem is teszem. En a politikát, nem szoktaim így extrém területekre átvinni, de min­denesetre jellemző az, hogy az íróasztalfeltörés és a személyi titkár letartóztatása kísérteties módon megismétlődött mindkét esetben. (Pász­thory István (msz): így van!) A két esemény között, sok egyéb mellett az a különbség, t. Nemzetgyűlés, hogy amíg annakidején Nagy­atádi Szabó István útja egy gyenge kis ösvény volt, egy jelentéktelen kis ösvény, (Gyurkovits Károly (szd): Elárulta az osztályát!) amely az egyéni tragédián túl osztályának bizonyos el­csuszámlásával is végződött, addig Nagy Fe­renc útja tágra nyitót: út volt, valóságos sztrádái, amelyen ő — emlékezzenek vissza kép­viselőtársaim — egy évvel ezelőtt még hozsan­náktól kísérve haladt- (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) És ez természetesen a méretek nagyobb volta miatt nagyobb személyi és nagyobb osztálykatasz'.rófával is végződött. Itt azonban meg kell mondanom valamit. A magyar parasztság politikai portréjának meg­alkotásához nem szolgáltatnak rokonszenves és jó vonást azok a kisgazdapárti parasatkópvise­Mk. akik most a lebukott Nagy Ferencbe bele­törlek a csizmájukat. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán és a pártonkí­vüli képviselők csoportjában) Annakidején, 1946 február 8-i emlékezetes beszédemben, amely miatt a kisgazdapártból való kizáratá­som is bekövetkezett, egyebek közt azt mon­dottam, hogy én Nagy Ferencben a magyar pa­rasztság, képviselőjét látom nemcsak akkor, ha benne a felkelő napot kell üdvözölnöm, ha­nem' a magyar parasztság képviselőjét fogom látni majd akkor is, ha benne a lenyugvó napot kell üdvözölnöm. (Vásáry József (msz): Éljen Bognár József! — Halljuk! Halljuk! a szabad­ságpárt oldalán.) A napkelet s a napnyugvás között csak ötnegyed év telt eil ebben az eset­ben és én Nagy Ferencet mosfti is a magyar pa­raszt képviselőjének tartóim s a magam és pár­tom nevében történelimi komolysággal kell kije­lentenem, hogy a hullámvölgy alján, amikor a magyar paraszt politikai szereplése dekonjunk­túrában van. (Révai József (kp): Nincs!) az én politikai ideálom most is és mindenkor a ma­gyar paraszt. Most is és minderkor az a, véle­ményem, hogy ebben az országban természete­sen a többi társadalmi osztállyal egyetértésben, de fundamentálisan politikát építeni csak a magyar parasztra liilhet. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldatán és a pártonkívüli képviselők csopoftjában. — Nógrádi Sándor (kp): Maga és Nagy Ferenc zárja el a magyar parasztnak WB útját, hogy résztvegyen az or­szág újjáépítésében! Az álparasztok! Maga és Nagy Ferenc! — Pászthory István (msz): Ki beszél? — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! A magyar parasztember­nek az ország múltjában, jelenében és jövőjében egyaránt predomináns és semmi más tényező­vel össze nem hasonlítható fontos szerepe van. Hogy Magyarország ma még Magyarország' hogy itt m»agyaí"il beszélünk és magyar népfői évi június hó 12-én, csütörtökön. 844 I beszélhetünk« az senki másnak az érdeme, mint eigyedül és kizárólag a magyar parasztnak. (Ugy van! Ugy van!) — Taps a szabadságpár­ton.) Ez az ország és ez a nép minden más tár­sadalmi osztálya és rétege miatt már régen megsemmisülhetett volna és eltűnhetett volna a történelem süllyesztőjében. (Ugy van! Ugy vant a szabadságpárt oldalán.) Az, hogy ez nem következett be, kizárólag a volt magyar jobbágynak, 1848 óta pedig a szabad magyar parasztnak az érdeme. (Mozgás a kommunista­párton. — Faragó László (szd): Ez minden parasztnak jellegzetessége!) amit tőle senki ezen a világon el nem vitathat. (Mizsei Béla (kg): Miért nieim gazdát emlegetnek! A múltkor azt mondotta, hogy a »paraszt« szégyen, »gaz­da« a helyes! — Apró Antal (kp): Akkor olyan volt a publikum! — Zaj. — Pfeif fer Zoltán (pk): Mizsei még Ortntayit is felülmúlja!) T. Nemzetgyűlás! Abban is, hogy az 1945-ös választás eredményei akként alakultak ki. aho­gyan kialakultak, döntő tényező a magyar pa­raszt volt és a jövőben is erre a magyar pa­rasztra kell felépíteni az ország politikai és gazdasági jövőjét, (Egy hang a konvmunista­párt oldalán: Uj Nagy Ferencre?) ha azt akar­juk, hosry bejussunk a népek megbecsülésébe és elfoglalhassuk a népek sorában azt a helyet, amelyet népünk képessésrei révén megkövetelhe­tünk s amely minket mieigillet. T. Nemzetgyűlés! Ez az érem egyik oldala volt. Megnézzük azt. hogy azlt a csatáit, amely a szemünk előtt zajlott le és amelyet Nagy Fe­rene maradéktalanul elvesztett, az egyik olda­lon ki vívta meg. Most nézzük meg, hogy ki áll, vele szemben és ki maradt győztesen ebben a küzdelemben? h A magyar paraszttal szemibeji állott a dia­lektikus politikának marxista hőse.-. (Révai József (kp): Az árulóval, nem a magyar pa­raszttal szemben! — Orbán László (kp): Ne azonosítsa a parasztságot Nagy Ferenccel! — Nánási László (pp): A magyar parasztság nem urakkal komázó kisgazdákból áll! — Némethy Jenő (msz): Csigavér! — Farkas Mihály (kp): A magyar paraszt nem szököbt külföldre! — Nagy zaj.) Arról, igen t. Farkas képviselő úr, hogy ki mikor és milyen körülmények között szökött külföldre, most ne beszéljünk, de állít­suk majd egyszer össze a statisztikáját ennek a kérdésnek és akkor meglátjuk, hogy az miit fog mutatni. (Nagy zaj a kommün stapárton. •— Orbán László (kp): Gyalázatos disznóság, amit beszél! — Révai József (kp): Megint mi axar ez lenni? Egy kis bemyálazás! Jezsuita! — Farkas Mihály (kp): Kikérjük maerunknak az ilyesmit! — Gábor József (kp): Nem ki" vánesiak mamikra a parasztok! — Naay zaj! Lengvel Sándor (kg): A jezsuitáknak ehhez semmi köze! — Nagy zaj.) Ne méltóztassék provokálni köbeszó^sokkal, (Farkas Mihály (kp): Maga provokál!) mert ha provokálnak, a kes7tyűt felveszem és úgy szoktam visszaütni, hogy az fáj! (Tetszés és taps a szabadságpárton. — Révai József (kp): Állunk e^be! — Farkas Mihály (kp): Nagyzási mániában szenved, uram! — Aoró Antal (kp): Nagyon Mussolini­PÓ7 ez! — Szabó Piroska (kp): Csak kisebb! — Orbán László (kp): Azt hiszi, hogy Gömbös parlamentjében van? — Zaj.) Gömbös parla­memtjében legalább ilyen macskazene kísérte fel­szólalásomat. (Élénk derültséa és taps a sza­badsáopárton és a pártonkíviijieknél. — Orbán László (kp): Gömbös képviselője volt! — Nagy zaj. — Piros László (kp): Gömbös által bevá­lasztott képviselő!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom