Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-113

73 A nemzetgyűlés 113. ülése 1947. évi március hó 20-án, csütörtökön. 74 képpen nem tegnap és tegnapelőtt óta politi zálunk nemzetközi vonatkozásokban és viszony­latokban. (Orbán László (kp): Főképpen nem Gömböstől tanultunk!) Kiépítettük a magunk módján és a magunk világszemléletének meg­felelően nemzetiközi kapcsolatainkat, megvitat­tuk, megtárgyaltuk ia sokbt saidott és sokszor elátikozoít internacionális össze jöveteleinken ezeknek a problémáknak sorozatát, és ha van erő és van politikai tényező, amely a bajokat, *a nehézségeiket, a komplikációkat és a katasz­trófakárt előrelátta, ezekkel szemben óvást «melt és> figyelmeztetett, akkor ez a nemzet­közi szociáldemokrácia és annak különböző pártjai voltak. Igen! Mi szoctialisták lelkesedéssel vártak Wilson elnök partraszállását, és ma sem szé­gyeljük, hogy — ha úgy tetszik — a naiv re­ménykedők ós bizakodók táborába tanoztunk, mert a gondolat és az eszme, a 14 pontba fog­lalt gondolat, az annexió nélküli és hadikár­nólás nélküli béke gondolata s a Nemzetek Szövetségének eszméje és gondolata maga­sabbrendű, etikusabb és értékesebb volt. mint az a gyakorlati politika, amely ehelyett követ­kezett. Mi tapsoltunk az eszmének ós a gondo­latnak, és az eszme cserbenhagyóira hárítjuk a politikai felelősséget azért, mert egy valódi és hatalmi erővel megalapozott népszövetség helyett egy csonka népszövetség jött létre, amelyből sajnálatos és tragikus módon első­sorban az Egyesült Államok hiányzott és amelyből kirekesztették az Európa keletén tá­madt új hatalmas politikai tényezőt, a Szoci­alista Szovjet Köztársaságok Unióját. Láttuk és éreztük, hogy baj lesz ekörül a béke körül, láttuk és éreztük, milyen gyö­kér telén, bizonytalan ez a melldöngető európai imper'ialis ta, kapitalista béke. azoknak a bé­kéje, akik Szenegál csapatokat be tudtak vo­nultatni 1923-ban a demokratikus köztársasági Németország ipari contrumába. a Ruhi­vidókre, de amikor a fasiszta Németország ve­zére 1935 ben osztentatíve széttépi a. versaiillcsi szerződést, meg se mukkannak, nincsen sza vük, nincs politikájuk, nincs célkitűzésük. Mi láttuk azt a hatalmi szervezetet, amely Európában kialakult, láttuk a szövetségeket és megállapodásokat, a hatalmas pénzekkel tö­mött Lengyelországot, láttuk a vergődő és olyan sajnálatos módon cserbenhagyott Cseh­szlovákiát, és láttuk azt is. hogv adott eset- ­ben a valamikor a katonai zsenialitás ólén ha­ladt Franciaország egy döntő háborús mér­kőzésbe belement úgy, hogy nem nagyon tudta, mi a tank és mi a repülőgép. Láttunk tragikus elcsúszásokat időrendben M»» H fasizmussal szembeni küzdelemnek egy fordulóját megnyerte a francia demokrácia a Front Populaire vezetése alatt Szociálpolitikád és népjólétet követelt, a gazdag Franci a ország­ban nagyobb falat kenyeret, a dolgozó tömr­e;ek részére is. 40 órás munkahetet, szociálpoli­tikát, emberséget, a tőke profitjából e<ry na­gyobb részt, a szomszédban azonban 60 órát) dolgoznak Hitler és Göring miinkásrahszol­tfái, és nyíltan hirdetik, hogy az ágyú fonto­sabb, mint a vaj. Emlékezzünk arra az .ugyancsak tragikus helyzetre, amikor a be nem avatkozási bizott­ságban folyt a keserves küzdelem a Spanyol­országban ténylegesen állandóa-n beavatkozó fasizmus és a segítő készségre kezét felemelő francia baloldalnak ilyen irányú ténykedéseit minduntalan lefogó konzervatív chamberlaini Anglia között. Tudjuk ée látjuk, hogy mi volt az út. És ha az előbb Kiiss képviselőtársam a* keresztény­ségről és a nacionalizmusról besziélt, mint ki­emelkedő értékről és erényekről, amelyek, ha méltó helyüket visszaszerzik. akkor a világot kiememetik a ,.ie'en állapotából, hadd mond­jam meg t. képviselőiárs°imnak, hogy súlyos reálpolitikai, tévedésben van, mert a nemzeti eszme tsoviniszta reakcióvá, gyűlölködéssé, el­fogult uszítássá torzult és a háború lélektani előkészítésének egyik legfontosabb tényező­jévé vált, a kereszténység pedig mint hatalmi ténvező és poétikai faktor, sajnos, nem volt sehol, -mikor ivembe kellett volna szállni a háború előkészítésének tényeivel. (Ellentmon­dások ' szabadságpárton. — Pászthory István (ntf'z): Malga szembeszállt? — Juhász István (szd): Tgen, szemíbeszá'lt! — Vásáty József (msz): Ezt az el'enállást hagyják már abba. Nem sznvaztak Hitler ellen. — Zaj.) Szociálde­mokraták véreztek óriási tömegeikben kon­centrációs laborokban (Vásáry József (msz): Hagyják már ezt az ellenállást! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kertész Miklós (szd): A fasizmus Olasz­országában csak (szocialistákat és kommunis­tákat üldöztek és gyilkoltak meg, keresztény demokraták^ és keresztény békepártiakat nem láttunk az üMözöttek oldalán. Német­országunk Hitler idején való harcában lát­tunk a koncentrációs táborokban néhány bá­tor és harcos egyházi személyt, (Hegymegi Kiss Pál (msz): Nem is néhányan voltak!) de a koncentrációs táborok százezres tömegei szocialista és kom-muniista munkásokból kerül­nek ki- (Ugy van! a szociáldemokratapárton.) A hitlerizmus ugyanis pontosan és jal tudta, hogy neki céljai eléréséhez a. szakszer­vezeteken és a munkáspártokon kell keresztül­gázolnia. (Pás/tor Tamás (kg): Es az értelmi­ség vezetőin!) meri különben nem érheti el azt, amit maga elé 1 űzött. (Pászthory István (msz): Hitler is tagja volt a szakszervezetnek, mint festő«egéd! — Zöld Sándor (kp): A maga ideálja volt a festőlegény!) Az idő rövid és így sokmindent nem mond­hatok el. amit ezzel kapcsolatban még el sze­rettem volna mondani, csak a-nnak a leszöge­zésére kívánok szorítkozni, hogy a szociálde­TPokratapárt méltóságán alulinak tartja, (Vas Miklós (szd): Olyan nagy butaságot mondott!) hogy a horogkeresztes uralom úgy­nevezett külügyminiszterének a ténykedésével való összehasonlításra még csak válaszol­jon is. Amint kitehettük a lábunkat ebből az or­szágból, drótsövényeken és megszállási zóná­kon át kiküldöttük egyik legszeretetteblb veze­tőnket, Kéthly Annát Angliába, (Taps a szo­ciáldemokratapárton és a kisgazdapárton.) aki öt hómiipon keresztül végezte a felvilágosí­tást, a tájékoztatás munkáját. Kint voltak barátaink az angol munkáspárti i.'s szakszer­vezeti kongresszusokon, és ott voltak a felsza­badítod ország képviseletében a Franco-elle­ries demonstráción, megjelentek mindenütt, ahol a lasisian konszolidálódó Európa készülő új rendje jelentkezett és próbált megszólalni. A munka oroszlánrésze még hátra van es­őbben a muníkában végezetül csak azt kívánom leszögezni, hogy a magyar szabadság — ami egyenlő a demokratikus haladással, egyenlő i

Next

/
Oldalképek
Tartalom