Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-128

799 A nemzetgyűlés 128. ülése 1947. koalíciós kormányok programnijától. Ha mégis különbözik valamiben tőlük, akkor nem az általános és a részleges feladatok me'gjelö* lésében* hanem abban» hogy ez a pnogramm őszinte programm. Es ez a különbség, t. Nemzetgyűlés, nem kicsiny. A volt miniszterelnök kormánya és a jelenlegi miniszterelnök kormánya között nem abban von a különbség, hogy a kormány koalíciós jellege változott volna, abban sem» hogy személyi összetétel*' ennek a kormánynak lényegesein más volna, mint az előbbinek és abban sem, hogy az egyes koalíciós pártok arányai és erőviszonyai a kormányon belül eltolódtak volna. A különbség, véleményem »szerint abban van, hogy a jelenlegi miniszterelnök úr programmjában — eltérően a volt miniszterelnökétől — nincsenek hátsó gondolatok, fenntartások, nincs kétszínűség. Ez a programm nem arra való, hogy egy (második, egy ki nem mondott, egy titkos programmot leplezzen. Dinnyés Lajos miniszterelnök úr kormányában elsősorban azt üdvözöljük, hogy kiküszöböli a magyar demokrácia kormányzatából a kétkulacsosságot és a kétszínűséget mind belpolitikai, mind (külpolitikai tekintetben, remélhetőleg végérvényesen. » Es ezzel, t. Nemzetgyűlés^ engedjék meg, hogy mindjárt rátérjek a miniszterelnök változásnak, vagy ha úgy ' tetszik, a kormányrekonstrukciónak lényegére. Hogy a kormányrekonstrukció a köztársasági törvényesség legszigorúbb betartásával ment végbe, ahhoz nem férhet kétség. Hogy ez a kormány koalíciós jellegében, programing iában, személyi és pártösszetételében a régi kormány folytatása, az is nyilvánvaló. Legalábbis azok, akik tárgyilagosan nézik^ a történeteket, ezt nem tagadhatják. És mégis ez a kormány igen komoly fordulatot jelent a magyar demokrácia fejlődésében. A fordulat lényege abban áll, hogy a kormány éléről és a legnagyobb kormányzópárt vezetéséből távozott az az ember és távoztak azok a veze* tők. akiknek csalárd és kétszínű politikája felbátorította a régi rendszer visszaállítására törekvő erőket, akik legalitást nyújtottak a demokráciában a demokrácia ellenségeinek, akik válságról válságra vitték a koalíciót, de nemcsak a koalíciót, hanem az egész magyar demokráciát és munkájuk azzal fenyegetett, hogy az egész nemzetet csődbe, felfordulásba, polgárháborúba viszik, ha nem lettek volna ebben az országban olyan demokratikus erők, amelyek éberek voltak, átláttak titkos terveiken és meg tudták hiúsítani a magyar né]). a köztársaság ellen irányuló összeesküvő szándékukat. T. Nemzetgyűlés! Nem célom most, hogy itt megrajzoljam Nagy Ferenc volt miniszterelnök politikai jellemét. Amit erről a kérdésről el kellett mondani, azt lényegében elmondotta Guba Mihály t. képviselőtársam tegnap, a független kisgazdapárt nevében felolvasott deklarációban, elmondott« továbbá a füfirgetleu kisgazdapárt politikai bizottságának ismeretes határozata, amely Nagy Ferencet és Varga Bélát politikailag és emberileg megbélyegezte. Én ezekkel a nyilatkozatokkal lényegükben egyetértek, üdvözlöm azokat, mint annak bizonyítékait, hogy a kisgazdapárt demokratái ós elsősorban a kisgazdapárt parasztjai le tudják vonni a tanulságokat abból, ami történt, őszintén kívánom nekik, hogy e tanuiságoévi június hó 11-én, szerdán. 800 kat sikerüljön következetesen és erélyesen levonniok, minél kevesebb megrázkódtatással és belső zavarral pártjukra nézve, amely pártról mi kommunisták sohasem felejtettük el — még akkor sem, amikor éles harcban álltunk azokkal, akik ezt a pártot az összeesküvők fészkévé tették, — hogy ez a párt a magyar parasztság nagy pártja, amelynek a magyar parasztság súlyához és jelentőségéhez mért súlyos és jelentős szerepe kell hogy legyen magyar demokrácia vezetésében. (Egy hang a szabadságpárt oldaláról: Kellene!) Guba Mihály t. képviselőtársam a független kisgazdapárt nevében a következtetések levonásánál és az ebből fakadó nehézségeknél segítséget és támogatást kért a koalíciós pártoktól. Mi örömmel Ígérhetjük meg ezt a segítséget, persze hozzátéve, hogy a kétbulacsosság szellemének a felszámolása a kisgazdapártban olyan feladat, amelyet senki sem végezhet el a kisgazdapárt demokratái helyett. Mi jól tudjuk, hogy a kisgazdapártot súlyos megrázkódtatás érte, de nincs nyoma bennünk kárörömnek. Még arra sem akarok hivatkozni ma, hogy jobb lett volna, ha tanácsainkat és figyelmeztetéseinket) a kisgazdapárt demokratái idejében megszívlelik. Nem akarunk 'most arra hivatkozni, hogy ime, kritikánknak és bizalmatlanságunknak súlyos és indokolt oka volt, hogy éberségünknek a magyar demokrácia igen sokat köszönhet. Nem akarok arra hivatkozni, hogy: íme, igazunk volt. Most nem a sebekben való turkálás van napirenden, most nem arról van szó, hogy szemére vessük a kisgazdapárt demokratáinak, hogy túlkésőn jöttek rá arra, amire rá lehetett volna jönni véleményünk szerint előbb is. Jobb későn, mint soha. Mi nagyon jól tudjuk azt, hogy az ember nem annyira a jó tanácsokból tanul, mint sokkal inkább saját tapasztalataiból és mi megértjük azt, hogy a kis. gazdapárt parasztjai és demokratái számára nem volt könnyű dolog felismerni Nagy Ferencben, aki a parasztságból származott, akivel tizenöt esztendeig együtt küzdöttek, a csalárd és kétszínű politikust, aki nemcsak koalíciós partnereit csapta be, hanem becsapta saját pártját is, aki nemcsak a munkáspártok ellen esküdött össze, hanem saját pártjának paraszti, demokratikus elemei ellen is. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a parasztság valahogyan nehézkesebb, nem könnyen revideálja az álláspontját valakivel szemben, akiben megbízik, előbb minden oldalról meg akarja vizsgálni a vádakat, mielőtt dönt. de éppen azért, amiért nehézkesebb, .alaposabb is és ezért-hisszük, hogy amikor már saját tapasztalatai alapján ismerte fel, hogy az, akiben megbízott, visszaélt a bizalmával, akkor a tanulságok levonásában kemény és következetes lesz. T. Nemzetgyűlés! Dinnyés Lajos miniszterelnök úr programmja szakítást jelent azzal a nagyferenei és vargabélai politikával, amely a mi megfogalmazásunk szerint a Nagyatádi Szabó István-féle politika új. korszerű kiadása volt és amelynek a lényege abban állt. hogy a parasztságot a régi rendszer uralkodó osztályainak, a nagybirtoknak és a nagytőkének szolgálatába akarták állítani, faltörő kosává (Egy hang a szabadságpárt soraiból: »Kossává!«) akarták tenni a munkásosztály, a munkáspártok, végső fokon az egész dolgozó