Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-127

769 A nemzetgyűlés 127. ülése 1047. kájukat. Nekik nem a nemzet, a magyar de­mokrácia volt a fontos, hanem egyéni céljaik. Amikor a összeesküvést a nyomozó hatóságok felfedték és az összeesküvők a bíróság elé ke­rültek, már a nyílt bírósági tárgyaláson olyan vallomások hangzottak el, hogy az összeeskü­vésről tudott Nagy Ferenc volt miniszterelnök és Varga Béla, a Hág volt elnöke is. Mivel a vallomások nem voltak döntő érvényűek, az igaziságszolgáltatás nem látott okot fennfo­rogni az ellenük való bűnvádi eljárás azon­nali megindítására. Amikor azonban nyilvá­nosságra került a szintén letartóztatásban levő Kovács Béla volt főtitkár vallomása, Nagy Ferenc, aki Svájcban volt, nem tett eleget sem a (minisztertanács, sem a párt hazahívó felszólításának, hanem lemondott a minisz­trelnökségről. A lemondást megelőző beszél­getések telefonon történtek, ami kizárja azt, hogy Nagy Ferenccel szemben bárki is erő­szakot alkalmazhatott volna. . A kormány újjáalakítása teljesein a fenn­álló törvények és formák között történtt. amit világosan kifejezett a köztársasági elnök úrnak e hó 7-én, szombaton elhangzott rádiószózata, amelyben a következőket mondta: »Hadd mond­jam meg, mindenkinek fitt bent és az ország ha­tárain kívül, akik sorsunkat figyelik, hogy a vadság megoldása és a kormányban történt változás keresztülvitele teljesen annak a ma­gyar alkotmánynak törvényei és rendelkezései szerint történt, atmielyre magani is esküt tet­item.« Hogy a kormány átalakítása csak a minisz­terelnöknek a felelősség alól való megfutamo­dása val kapcsolatban történt, mi sem^ i bizo­nyítjai jobban, mint az, hogy ennek az új kor­mánynak minden egyes tagija az elmúlt kor­mánynak is tagja volt. Ez Ikrülön cáfolata an­nak, mintha itt vallaimii puccsszerű változás tör­(énit volna. A kormány a törvényes keretek kö­zött tette le a köztársasági elnök úr kezébe az esküt. Amikor azután bizonyossá vált az is. hogy Varga Béla, a Ház elnöke, eddig még pontosan meg nem állapítható ^ személvekkel együtt szintén kiszökött az országból, ezzel ő is. elismerte azt, hogy neki is szoros kapcsola­tai voltak az összeesküvőkkel. A Független Kisgazdapárt, politikai bizot'.sá" ga egyhangú felháborodással és megdöbbenéssel értesült Nagy Ferenc és Varga Béla szökéséről, akik férfihoz és politikushoz méltatlanul visel­kedve elárulták nemcsak fajtájukat» a paraszt­ságot, hanem a magyar demokráciát is és ez­után mindkettőjüket kizárta a Független Kis­gazdapárt tagjai sorából. "Ma már tényként megállapítja mindenki, aki itt él vagy aki idejött közibénik, hogy itt semmiféle puccsról, semmiféle erőszakoskodás­ról nem volt szó. Barrikádokait itt senki sem emelt, géppuskák nem ropogtak az utcán, csend­ben és rendben fogadta az ország közvéleménye &z új kormány megalakulását. T. Nemzetgyűlés! A »Szózat« fenségesen szép akkordjainak egy sora azt mondja: »Itt élned, halnod kell!« Azok. akik az elmúlt na­pokban előzőleg anyagilag jól bebiztosított emigrációba vonultak, csak élni,'még pedig jól élni akartak itt az országban, de nem akarták viselni a felelősséget tetteikért. A magyar de­mokráciának ezek az Ocskay brigadérosai nem akartak tudomást venni azoknak az áldozat­vállalásáról, akiknek sok esetben a mártírhalála tette lehetővé szánnnkrai, hogy ők maguk díszes I NEMZETGYŰLÉS] NAPLÓ Vir. évi június hó 10-én, kedden. 770 közjogi pozíciót foglaljanak el a magyar köz­életben. Ebben a leremben is évtizedes harcok foly­tak a magyar demokráciáért, a magyar sza­badságért, a magyar függetlenségért. Bajcsy­Zsiilimsziky Endre, Horváth Zoltán. Vázsonyi János és Kabók Lajos egykori képviselőtár­saink itt, ebből a teremből hirdették elveiket és harcoltak a demokráciáért. És amikor elveikért felelősségre vonták és számonkérő szék elé ál­lították őket, egész férfiakként vállalták a börtönt, az internálótábor!; és életüket is felál­dozták elveikért, a magyar hazáért és a magyar demokráciáért. És ezeken a politikusokon kívül itt van még a. mártíroknak egész sora: Kiss János, Rózsa Ferenc Tartsay Vilmos, Mónus Illés, Stollár Bét , Srdiönherz Zoltán 72 és a töb­biek, akik nem adták fel egy percig sem elvei­ket 4 , vállalták a legsúlyosabb megpróbáltatáso­kat, de nem szöktek ki külföldre, gyáva konspi­rátoroik módjára» hanem helyükön maradtak. Ezeknek a mártíroknak és nősöknek példája kell, hogy útmutató legyien valamennyiünk számára! Büszkeséggel és örömmel tölt él,, hogy kor­mányalakításomat nem kísérte a magyar poli­tikai életben szokásos görögtűz és tapsorkán. Minden csoda három napig tart — mondja a magyar közmondás — és a puccsokról szóló mese még két napig, sem tartott. A kormány eskü­détele után nyomban kijelentettem, hogy min­denkit örömmel és szívesen látunk itt Magyar­országon, hogy személyesen győződhessék meg arról, hogy itt semmi más nem történt, miint az, hogy az alkotmányios formák szigorú betar­tásával új kormány alakult. Ebben az ország­ban rend, béke és nyugalom van: nyugtalansáer csak az összeesküvők, a multat visszaváró reak­ciósok, feketézők és spekulánsok táborában vetik Ezeknek meg is van minden okuk a nyugtalan­ságra, mert a magyar demokrácia elég erős lesz ahhoz, hogy kérlelheteitlen szigorúsággal sújt­son le mindazokra, akik ellenségei. A koalíció miniszterelnöke vagyok, t. Nemzetgyűlés, és mint ilyen akarom ellátni és teljesíteni köteleségemet, mert a mai súlyos helyzetben egy párt sem vállalhatja egymagá­ban a feladatok megoldásának súlyát. Közös munkára van szükség, mint ahogyan közösen dolgozik mindenki együtt kint a vidéken, ta­nyákon, falvakban és bent a városokban is az újjáépítés .nagy munkájában. Nem lehet senkii­nek sein egyéni utakon járniia> hanem minden­kinek alá kell vetnie magát az egyetemes cé­loknak. Lejárt az ideje az egyéni utaknak és vége annak, hogy a társadalom egy vékony rétege irányítsa az ország gazdasági és politi­kai életét. A felelőtlen és bűnös vezetés következtében járta meg ez a magyar nép a kálvártiáját. kény­szeríttetett bele egy olyan háborúba, amelyet egyáltalán nem kívánt ós amely idegen, fa­siszta, német célokat szolgált. Ennek a célnak érdekében dobták oda a magvarság színejavát német ágyútöltejléknek bűnös és vétkes kezek. Fiainkat rosszul felszerelve és rosszul ellátva küldték ki a messze harcterekre, azután mar gukrahagyták és nem törődtek velük. Ron­gyokba burkolódzva, éhezve álltunk kint messze orosz földeken, és akkor is csak egv gondola­tunk volt: minél hamarább haza! És nekünk, akik egynéhányan hazakerültünk és láttuk az elkövetkezendőket, nem hallgatott senki sza­' 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom