Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-126
747 A nemzetgyűlés 126. ülése 1947, rése, (Milassin Kornél (msz): Ruhaletépés!) itt van a kisgazdapárt sorozatos lenyesése, azután itt van Kiskunfélegyháza. Hódmezővásárhely, (Milassin Kornél (msz): »Demokratikus« eszközökké] dolgoznaik! és végül említem azt, ami A Holnappal megesett. (Vásáry József (msz): Félnek az igazságtól! Nem tehetnek róla k ha olyan hősök!) Ezek a kijelentések és tények, amelyekre rámutattam, mit mutatnak, milyen következtetést lehet ezekből levonni? (Milassin Kornél (msz) gúnyosan: Hogy demokrácia van!) Ezt a következtetést se én vonjam le, vonja le Révai József, aki 1946 július 16-án »Pogrom és népmozgalom« című cikkében a következőket írta: (olvassa): »Mi kommunisták, akiket elsősorban ér a kisebbségi r error, a fasiszta módszerek ßilkalmazasanak vádja, annál derűsebb nyugalommal térhetünk felette napirendre, mert a társaság, amely közé a váddal száműznek bennünket, nem rossz társaság.« Révai József igen t. képviselőtársam beismerésben van. Mindezen kijelentések és a felsorolt tények után felteszem a kérdést: hol ülnek a fasiszták, melyik oldalon! Joggal mernek-e bennünket vádolni a másik oldalról, hogy mi fasiszták vagy valami neofasiszták lennéaki Ezt a vádat e beismerések, kijelentések és fejsorolt tények alapján a szabadságpárt részéről visszautasítjuk, (Ugy van! a szabadsáqpdrt oldalán.) mert mi mindig a- tiszta demokráciát éltük és a jövőben ig a tiszta demokrácia t. fogjuk élni. (Mozgás a kommunistapárt oldalán.) A megajánlást a kormánynak nem adom meg, a költségvetési javaslato' nem fogadom el. (Farkas Mihály (kp): De nem is szólt bozzá! Hát miér| nem szólt hozzá?! — Vásáry József (msz): Hát elég. ha magukat megénekelte! — Derültség. — Farkas Mihály (kp): Nem magáról van szó! Miért nem szólt bozzá a költségvetéshez? — Vásáry József (msz): Az önök munkáját kri'Mzálta! — Milassin Kornél (msz): Nem jó hallgatni a kritikát, ngy-e? — Vásáry József (msz): Fáj az igazság nagyon!) Arról beszélek, amiről akarok. Adtak volna nekem egy órát, hozzászóltam volna. Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Pásztor Imre jegyző: Kiss István! Kiss István (pk): T. Nemzetgyűlés! Mi pártonkívüli képviselők érezzük, bogy nem sok szerepünk lehet olyan politikai rendszerbeli, ahol az államéletet koalíciós pártok közös megegyezése irányítja, de ugyanakkor, mint nemzetgyűlési képviselők, történelmi felelős' •éget is" érzünk váltunkon nyugodni. Éppen azért, mi pártonkíviiliek legnagyobbrészt egy külön blokkban tömörültünk, hogv nagyobb súlyt adhassunk azoknak az eszméknek, amelyekben a közöttünk fennálló véleménykülönbségek ellenére is egyeiértünk, úgyhogy «•zf az én felszólalásomat, amely a niegajáir lási vita során talán az utolsó, ne magánakciónak tekintse a Ház, hanem annak a huszonöt képviselőből álló csoportnak a megbízásából adom elő megjegyzéseimet és olvasok fel majd a végén egy közös deklarációt. T. Ház! A megajánlást vita, során a szónokok részéről többször történt hivatkozás az emberi szabad sá g jogokra. Ezeket az emberi szabadságjogokat az 1946:1. törvénycikk foglalja össze és úgy jelöli meg, mint természetes és elidegeníthető'len állampolgári jogokat. Ha azonban közelebbről megnézzük ezt az 1946:1. törvénycikket, akkor rögtö.n hiány évi április hó 22-én, kedden. 748 érzet támad bennünk. De előrebocsátom, nem a törvényt fogom bírálni, hanem a törvényhozótestüleit munkáját és mulasztásait megállapítani. Az 1946 : 1. törvénycikk tulajdonképpen a magyar akotmány alaptörvényeit vagy sarkalatos törvényeit tartalmazza és ez a megjelölés, hogy »sarkalatos törvény«, annyilt jelent, hogy ezen mint pilléren nyugszik jelenleg a magyar alkotmány vagy mint sarok körül forog az alkotmányos élet és a demokrácia és ha ezen sarkalatos törvények közül akár egyet is feldöntünik, akkor megrendül maga az alkotmányunk, vagy ha valamelyiket elhanyagoljuk és meglazítjuk, akkor labilissá válik tulajdonképpen az élő magyar demokrácia. Ha most közelebbről nézzük ezt az 1946 : 1. törvénycikket, két fő tartópillért fedezhetünk fel benne. Az első, amely meghatározza Magyarország államformáját és szabályozza ennek szervezetét, a másik pedig egy törvénycsoport, ameiliy meghirdeti az emberi elidegeníthetetlen é« természetjogból származó állampolgári jogokat. Ha most nézzük ezt a törvénvt* — mast már második esztendejében és további fejlődésében — akkor azt tapasztaljuk, hogy a demokratikus rend büntetőjogi védelméről a törvény most már azóta fejlettebb formában gondoskodik, éspedig az 1946; VII. törvénycikk, amely az állami rend megdöntésére irányuüó törekvéseket büntetőszankciókkal és törvénnyel zárja körül, úgyhogy ezen a területen többé »nincs jogbizonytalanság. Ha azonban nézzük ezeiknek a sarkalatos 'törvényeknek a második csoportját, a második tartópillért, akkor a helyzet a következő. (Dénes István (pk): Halljuk! Halljuk!) Talláílkozunk itt is bizonyos fejlődéssel, mert az 1946 : X. törvénycikk büntetőjogi szankcióval védi az emberi szabadságjogokat, azonban esak egyetlenegy esetben: akkor, ba ezeket a szabadságjogokat állami hivatalnok hivatali hatalmával visszaélve korlátozza vagy csorbítja, azonban nincs körülírva ez a jog és biztosítvai abban az eset*ben, ha egyesek sértik meg az embert jogokat, vagy egyes embercsoportok', politikai csoportok veszélyeztetik vagy döngetik. Éppen ezért, t. Nemzetgyűlés, ma az a helyzet, hogy a. demokráciánkat negatíve védő törvényeik nem kerettörvények többé, hanem részletes és szankciókkal ellátott törvények, azonban a demokráciankajt pozitív (tartalommal leltöfltő és éltető törvények, amelyek az emberi szabadságjogokat biztosítanák: körül Íratlanok» esak általános meghirdetésben látnak napvilágot (Ugy van! JJgy van! a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Szerény véleményem! szerint, éppen itt, ezen a területen uralkodó . jogbizonytalanságra kell visszavezetni^ demojkráciánk jelenlegi belső válságát (Dénes István (pk): Ugy vib'i! Igaza van!) és a magyar , demokráciát élő lelkeknek belső nyugtalanságát is. (Ugy van! Ugy van! a szabadságvárt és a pártonkívüliek soraiból.) Idáig vezetett a pártok villongása és a balatoniért való versengés, hogy . a' legfontosabb törvényhozói munkát nem tudjuk végezni, demokráciánk vérszegény maradt és megrendült a bizalom a közvéleményben a törvényhozás háza iránt. (Uay van! Ugy van! a szabadságpárton.) T. Nemzetgyűlés! Éppen ezért el kell végezni most ezt a munkát és az általánosan meghirdetett törvényeket iái jogfejlődés útjára kell terelni. Kell ezt tenni két okból. Először is.
