Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-125
<0o A nemzetgyűlés 125. ülése iùà azt a» újabban hangoztatott állítást, hogy aki a kommunistákat támadja, az a demokráciát támadja, amiből dialektikusan következik az új tétel: a demokrácia egyenlő a kommunizmussal. T. Nemzetgyűlés! A kisgazdapárt, amelyuek politikai jelentőségével tisztában vagyunk és amelynek ifjúkoromban tagja is voltam, igen sok taktikai hibát követett el. Ne értsék félre, nem támadni akarom, hiszen életem céljának, politikám alapjának a parasztegység megteremtését tartom, de véleményemet meg kell mondanom errefelé is. A váLságok idején, — amikor »direkt akciók« kezdődtek vagy konkretizálni keileít volna, hogy miben maradnak vagy mit fogadjanak el — döbbent rá mindig ez a heterogén párt, hogy ereje a nagyságában, az összetartásában, az egységében, nem pedig ideológiájában vagy programmjában van, ezért az abszolút többségből adódó helyzeti előnyt nem vagy nehezen akarja feladni; és ez a leggyengébb oldala, itt támadják legerőteljesebben, mert mindig újabb és újabb kizárásokat követelnek. Révai József képviselőtársam, aki a dialektika nagymestere, két egymásutáni vasárnapi cikkében például nagyon frappánsan foga! w mázta meg ezt. Egyszer azt írta: Jó, jó, a kisgazdapárt politikai bizottságában leváltották Pfeiffert, B. Szabót és Pártayt, de ott vannak még a többieki. ott van Reicher és még mások ... (Bencsik Gyula (kg) államtitkár: Nem volt soha tagja...) Bocsánatot kérek, akkor talán a képviselő úrra értették: ott van Bencsik Gyula. Helyesbíteni tehát: de ott van még Bencsik Gyula. (Sulyok Dezső (msz): A mai közélet legkiválóbb autodidaktája! — Derültség.) A legközelebbi vasárnapi számában már ezt írja: mi elhisszük a Kis Újságnak, hogy a leváltott, lecserélt politikai bizottsági tagoknak niíics szavuk a kisgazdapártban, de kérdezzük, ha nincs szavuk, miért van helyük? (Derültség.) Ezzel a módszerrel persze le lehet faragni - a kisgazdapárt parlamenti arányából annyit, hogy végül esetleg 42 százalékra szórni le a parlamenti részesedése, (Jármay Gyula (msz): Az a »demokratikus törzs«!) és t, Nemzetgyűlés, akkor érkeztünk majd el a legérdekesebb mozzanathoz. Érzésem szerint ez lesz ennek a parlamentnek az életében a cezúra. Tudniillik a baloldali blokknak is 42 százalék a részesedése és ha a kisgazdapárté is 42 százalék lesz, egyenlő erőt jelentenek majd. Hogy akkor mi lesz? Én körülbelül sejtem. (Egy hang a szabadságpárt oldaláról: Na mi?) Arra való hivatkozással, hogy a baloldali blokk mégis demokratikusabb alakulás, a maga 42 százalékával, (Pfeiffer Zoltán (pk): Erősebb töltésű!) fl ,többet ér, mint a kisgazdapárt 42 százaléka, nem lehetetlen, hogy akkor következik el a sokát emlegetett miniszterelnökcsere. (Reicher Endre (pk): Minőségi többség!) Nem akarok azonban jós lenni, így tehát kérem, hogy ezt az állításomat csak fenntartással fogadja a t. Nemzetgyűlés. A válságokkal kapcsolatban eddig még mindig jelentkezett az új választások követelése. Az új választások gondolata régóta kisért politikánkban. Az úgynevezett csatlós ' országok közül mi választottunk elsőnek, és ez a választás meglepetésként hatott. A munkáspártok nem kapták meg AZ abszolút többséget, N%\iy.F/r<; Ytft.fr si v.vvr/» VIT. évi április hó 18-án, pénteken. 70fi . \ a kisgazdapárt győzött. (Pfeiffer Zoltán (pk): Nekünk nem volt meglepetés!) A választás idejét illetően senki sem volt biztos, még a legbeavatottabbak is úgy tudták, hogy legkorábban 1946 tavaszán várható. A budapesti községi választás érthetetlen kiemlése. (Sulyok Dezső (msz): Vagy nagyon is érthető!) az országos választások idejének páratlanul gyors kitűzése a középeurópai politikai körkép áttekintése után már érthető. A munkáspártok úgy gondolták, hogy Budapest és környéke a legbiztosabb bázisuk, (Közbekiáltás a szabadságpárton: Ez az!) főpróbát tartanak, s a községi választások eredményével hangolják majd az országot a nemzetgyűlési választásokra- (Kováts László (pk): Ez volt a vesztük!) A két mukáspárt egységlistája annak a szisztémának az egyik változata volt, amely később — talán a mi' választási eredmé nyeinkből levont konzekvenciákkal — Középeurópában meghonosult, s amelynek lényege, a listakapcsolás, a választás eredményét nem teszi kétségessé. A nemzetgyűlési képviselőválasztások meglepték az országot és a külföldet, egyben felvetették az újabb választás gondolatát, illetve szükségességét is, s valahányszor válság jelentkezik a magyar politikában, vele párhuzamosan az egyik megoldási lehetőség mindig az újabb választás emlegetése. Az összeesküvés előtti időkben a kommunistapárt az új választások követelésével, a középeurópai politikai szerkezet átrétegeződésére hivatkozott. A (kedvezőbb széljárásban, amikor a kisgazdapárt felelős vezetői is elismerték, hogy Európa balra tart, újból startolni akartak, hogy a vezetésük alatt álló baloldali blokk élén elsőnek érjenek a célba. Ez a tervük nyilt titok volt, valóban mindenki arra gondolt, hogy nem járnak-e úgy, mint az elmúlt időkben, amikor körülöttünk progreszszíve fejlődött à világ és mi még mindig feudális rendszerben éltünk s valósággal anakronizmusként hatottuftk a modern államok között. Helyes az a követelmény, külpolitikailag elsőrendű érdekünk, hogy szervesen beleilleszkedjünk az európai demokratikus szerkezetbe, ne tekinthessék Magyarországot idegen testnek, amelyet az egészséges szervezet kilökhet magából, s akkor megint elárvult magános nép leszünk, amely nem remélheti, hogy megértsék, helyet biztosítsanak neki a nap alatt. T. Nemzetgyűlés! En az 1945-ös választást korainak tartottam, illetve néhány alkotmányjogi választást tartottam volna fontosabbnak. A legtöbb országban így volt. Először megkérdezték a népet az államformát illetően. (Ugy van!) azután az alkotmányról szavaztak, mint például Franciaországban, és csak később került sor ténylegesen a községi és az országos választásokra. Nálunk is sorozatosan kellett volna az urnáik elé hívni a választópolgárokat. A választásnak nagy politikai nevelő hatása is van. Csak később, talán 1946 tavaszán kellett volna a községi választások után a nem zetgyűlési választásokat megejteni. Addigra teljesen megnyugodott volna az ország, letisztult volna a politikai kép. Ha akkor választottunk volna, ma stabilabb lenne demokráciánk. A nép nélküli politika a legveszélyesebb politika. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán,) "Ha a nép úgy érzi, hogy nem szólhat bele az államügyek intézésébe, akkor elfordul az államtól és a politikától, « ennek következei
