Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-125

.683 A nemzetgyűlés 125. ülése 1947. .jövőre vonatkozó szerény meglátásaimat szeretném elmondani. Igaz, hogy azit mondják az emberek: a múltról vagy jót vagy semmit se beszéljünk. (Andrássy Dániel (kg): A haldtttakról mondják ezt!) A múltról is ezt mondják. Én mostmégis a múlttal foglalkozom, elsősorban azért. mert mostani életünkben érzem a múlt bűneit, hibáit, másodsorban pedig azért, mert nem lennék tárgyilagos, ha a mostani állapotok jóindulaJtú kritizálásakor nem venném figyelembe, hogy annak a sok bajnak, szenvedésnek, éhez/esnek és nélkülözésnek, amely most Ma gyarországon van, legnagyobbrészben a múlt az oka és előidézője. Szükségesnek tartom azonban elöljáróban kijelenteni, hogy én a múltból csak a vezetőket, a rosszat, a bosszút, az elnyomást ítélem el, de nem általánosítok, szóval a múltból mindazt, ami a magyarság jóhírnevét, népünknek pedig jobblétét tudja biztosítani, demokráciánk fundamentumává kell tenni és alapkőként! kell lerakni. T. Nemzetgyűlés! Nekem igen könnyű lesz s múltról beszélt óni. hiszen magam is szenvedő alanya voltam a múltnak. Mik voltak a múlt legnagyobb hibái? Szerintem a legnagyobb bűn az volt, hogy az ország vezetői nem becsülték meg és mindig számításon kívül haeyták n, magyar nép millióit. A törvényeket saját családjaik, illetve az úgynevezett felső osztály érdekében hDzfták meg és a legfelsőbb irányításit! eszerint intézték, sőt a . közigazgatást, a csendőrsésret és a katonaságot céljaik elérésére és pozícióik megdönthetetlensége érdekében használták fel. Az ember fogalma nálunk csak az érettségizett embereknél kezdődött, A lehetséges szegény gyermeknek nem adtak lehetőséget arra, hogv tanuljanak, éppen ezért főleg a erazdagoknak és a jobbmódú sváb eredetű családoknak volt meg a lehetőségük arra, hogv gyermekeiket taníttathassák, aminek következtében állami apparátusunk vezetői legfőképpen az ő körükből kerültek ki. Tisztviselőinknek rossz fizetésük volt- munkásainkat elütötték jogaik megvédésétől, de legnagyobb elnyomatásban a magyar parasztság volt, akikre a régi vezetők sohasem néztcki jó szemmel, gazdaságilag tejjesen kizsákmányolták, politikailag elnyomták, társadalmilag sohasem becsülték meg őket. Esetleges tanult gyermekeiket nem engedték állásokban érvényesülni, a katonaságnál pedig egyszerűen csak a tiszti rang alsóbb fokait tudták elérni. A parasztság fiait azonban 8—10 éves leventeszolgálatra és 2—3 éves állandó katonai szolgálatra vették igénybe. A magyar parasztság jogos érdekvédelmi szervezetét, a Magyar Parasztszövetséget feloszlatták, és végül ami utána jött és legfájóbb: a titikos választásakaii és a demokratikus pártok működését nem engedélyezték. T. Nemzetgyűlés! Érthető tehát, hogy az ilyen antiszociális terroron és parancsuralmi rendszeren felépülő vezetés a fasizmus fellépésekor országunkat a nép megkérdezése nélkül belevitte egy oktalan és céltalan háborúba a nyugati és keleti hatalmak ellen. A háborút természetesen elvesztettük. Piáink tudták, hogy » magyarság ebben a háborúban csak veszíthet, Ugy is lett. A háborút elveszítettük és hazánkból a német dúlókat a vörös katonák űzték ki. A közel négy évig tartó háború és az azt évi április hó 18-án, pénteken. 684 megelőző helytelen vezetés és politika országunkat gazdaságilag és pénzügyileg, népünket pedig szellemileg, erkölcsileg ós egészségileg teljesen a tönk szélére juttatta. Ilyen levert és zilált állapot után a magyar nép saját maga vette át az ország vezetését, és demokratikus erőire támaszkodva megindult a magyar népben a politikai élet kibontakozása, megindult a magyar nép a demokrácia és az ország gazdasági újjáépítése felé. T. Nemzetgyűlés! A múlt hibáit röviden, de azt hiszem^ tárgyilagosan említettem meg. Ezekután áttérek beszédem második részére: a jelenre. Alig hogy a háború fegyvereinek zaja elnémult országunkban, a magyar parasztság érezte, hogy az élet nem állt meg, neki tovább is dolgoznia és termelnie kell. Kiment a határbai szántani, vetett, aratott, csépelt, de figyelt. Figyelte a pacsirta énekét; élvezte a virágok illatát, hallgatta a növények lélekzését, örült a felkelő nap melegének és imádságos lélekkel tisztelte és imádta Istenét, örült még a^ feljövő holdnak is. hogy meghozta az estét, és eredményes, jól végzett napi munkája után az édes pihenőre térhetett, amiíben, sajnos zaj, sírás és nem egyszer, nem kétszer fegyverek ropogása zavarta meg, Gyári munkásaink hasonló szellemben azonnal megfogták szerszámaikat és lerombolt gyáraikat először kibontani kezdték, csak utána foghattak hozzá szorgalmasan nagyfontosságú építőmunkájukhoz. A tisztviselők szintén azonnal mentek a munkahelyükre és dolgoztak a magyar nép szokásos szorgalmával a magyar nép demokráciájának és «-.izdasági talpraállításának érdekében. Ugyanebben az időben jelentek meg azonban a magyar közéletben a demokrácia fontosságát hangoztatva a különböző pártok különböző jelszavakkal. Alighogy a fegyverek zaja elhallgatott és a Vörös Hadsereg katonai kivonultak az egyes községekből és városokból, máris 31 szabadságot hangoztatva párttitkárok jelentek meg a magyar falvakban és városokban s a magyar kommunistapárt célkitűzéseit» programmját hirdetve, a még akkor félelemben és fájdalomban élő magyar nép falvaiban azonnal, sokszor akarva, nem akarva megala" kították pártjukat, a magyar kommunistapártot, A pártalakítással kapcsolatban azonban nemcsak ezt tették meg, hanem továbbmentek és kinevezték demokráciaellenesen a község vezetőit, kinevezitek a különböző bizottságokba az ő embereiket és őket utasítással ellátva mentek tovább, hogy az ország minden egyes községét vagy helységét ilyen módon, úgyszólván egy-két nappal a háború után megszervezzék. A második párt is jelentkezett hamarosan a kommunistapártnak a nem eléggé eredményes és alkotó módszerei szerint, ez pedig volt a szociáldemokratapárt, az ő Barátság! köszqnítésével. Ök régi hetvenöt éves hagyományaikhoz híven felkeresték a maguk párt embereit és nem úgy jártak el, mint ahogyan a kommunisták, hogy aki jelentkezett, vagy aki éppen vállalkozott rá. azt bízták meg a feladatokkal» lehetett éppen nyilas is az elmúlt rezsimben, hanem a szociáldemokraták felkeresték az ő régi vezetőiket, a régi embereiket, ezek segítségével megalakították vagy újból életrehívták pártjukat és a kommunistákhoz hasonlóan a község vezetésébe, különböző bizottságaiba szintén a maguk tagjait delegálták. Harmadik pártként a nemzeti parasztpárt jelent meg nagyon sokhelyütt, de ahol nem