Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-124

667 A nemzetgyűlés 124. ülése 1947. a fejlődés útján itt tartunk, nem pedig a pártok különleges érdemének. Mi következnék be. ha a nép nélkül, a nép megkérdezése nélkül döntenénk a legfontosabb kérdésről, a hitoktatásról? Egyetlen pártnak sem volt ez a programmjában. (Kiss Ferenc (msz): Most sincs!) A nép vállán felkúszva, itt a fejüket összedugva, pártközileg megalkudva «i nép nélkül akarnak dönteni a nép vallásáról Ha semmi' máson, de ózon elbukik a koalíció, elbukik a nemzetgyűlési képviselők hitele, azoké, akik ezt megszavazzák. Ezt meg kell mondanom. (Gyurkovits Károly (szd): Szóval a sötétség mellett döntsünk? — Vásáry István (msz): Maguk világítanakf) Gyurkovits képviselőtársam, maga nagyon sötét fényes nappal is. (Derültség és taps a szabadságpárt oldalán.) Mi, akik a természet templomába járunk imádkozva dolgozni, ahol a nap jelenti az örökmécsest, sajnáljuk, hogy ilyen sötét emberek vannak a fényes nap alatt. (Taps a szabadságpárt oldalán. — Révész Mihály (szd): Na, ezt megmondta! — Gyurkovits Károly (szd)> Milyen kár, hogy az öreg Kuna 1». nincs itt, gratulálna az eszmetársának!)

68 Milyen hiánya a megértésnek az, hogy amikor a termelőtársadalom nevében és annak érdekében felszólal egy képviselő, akkor azon vannak, hogy mindenképpen lehetetlenné tegyék, hogy beszédét elmondja. Azt hiszik önök, a demokráciát úgy lehet építeni, hogy vidéken összeszedik és kivezénylik például Hódmezővásárhelyre a munkásokat? (Gyurkovits Károly (szd): É« a 48 forintos aaipídí" jak?) Azt hiszik, a vascső, a biciklilánc, meg a kalapács a demokrácia építő ezerszáma? Nagyon tévednek! (Gyurkovits Károly (szd): A 48 forintos napidíj, az demokrácia?) Majd maguk döbbennek meg a legközelebbi jövőben azon, hogy saját maguk alatt vágják a fát (Zaj.) Igen, van szabadság, de nem annyira az embereknek. Nézzék meg, kint a természetben az állatok különb szabadságban élnek, mint az emberek. A méhek szabadon repülnek es hozsannáznak alkotó Istenüknek, a pacsirták felrepülnek, de tessék megnézni az embereket. Ott vannak azok az emberek, akiket internáltak, ott vannak az ifjak, mind ártatlanok. (Ellentmondások a szociáldemokratapárt oldalán.) Mind ártatlanok, jegyzőkönyvekkel tudom bizonyítani. (Gyurkovits Károly (szd): Szegény Szálasi!) Nekünk tötbb a bűnünk, mert tűrjük ezt az internálási rendeletet, a régi rezsim leggyalázatosabb alkotását, (Pászthory István (msz): Így van!) tűrjük, hogy bírói Ítélet nélkül lehessen lezárni ártatlan embereket. Kihasználják pártok, kihasználják egyének, akik a bosszú fegyverével dolgoznak. Internálnak embereket ártatlanul csak azért, mert útban vannak, mert szabadságpártiak és ott szenvedtetik őketl (Közbeszólás a szociáldemokratapárton: Azért, mert fasiszta! — Pászthory István (msz): Maga mondja meg, hogy ki fa fasiszta? Hát mi a fasizmus? — Egy hang a szociáldemokratapárton: Majd megmagvarázom önnek! — Zaj.) Nagyon téved a hatalom, ha azt hiszi, hogy a demokráciát szuronyokkal ilyen formában meg lehet védeni. A demokráciát a nép szeretete és tisztelete védi meg a legjobban. (Pászthory István (msz): Ugy van! Ugy van!) De mi szükség vau erre ? Talán tnégazárnyéktól is félnek! Bevetik a 17—18 éves gyermekeket minden ok nélkül az internálótár évi április hó 17-én, csütörtökön. 668 borba. Ráfogják, hogy a szabadságpártiak összefogtak a koalíciós pártok ellen, hogy a reakcióról ábrándoznak és a' jó Isten tudja» mi mindenit. (Révész Mihály (szd) gúnyosan: Ahogy mondja!) Nagyon jól tudjuk, hogy mi ma á politikában nem ábrándozhatunk. Mi azok vagyunk, akik: ha fenyegetnek, akkor is megálljuk a helyünket, ha megbecsülnek bennünket, akkor seni bízzuk el magunkat, hanem teljesítjük kötelességünket. Három részre osztják a társadalmat: munkásokra, paraszokra és haladó értelmiségre. (Mónus Ill'ésné (szd): Ez így is van!) Hiszen nézzünk csak szét. Széttagolják, szétválasztják az embereket, minél jobban, még a gazdákat la szétválasztják új gazdákra és régi gazdákra. (Pásztor Imre (szd): Maga nem érti eztO Az a gazda, a&tf elülteti azt a szál szőlővesszőt és egy rügyből termo szőlőtőkét varázsol, vagy aki famagot vet el, és gyümölcsfát nevel, nemcsak a munkáját, hanem még az alkotó agyát is beleölte abba a munkába s évek múlva mázsaszámra ontja a termést a nemzet javára. Vagy az az iparos, aki a bölcsőtől a

1 koporsóig minden szükséges cikkel ellát bennünket, nem szólva az építkezési remekművekről, amelyeknek építői nemzedékeknek építenek: mind munkások. Vagy pedig, ha továbbmegyek, a kereskedők, akik a mi felesleges áruinkat elszállítják a másik világrészbe és azokért nemes valutát kapunk s az ottani felosletres cikkeket, amelyek itt nem kaphatók, továbbítják a mi részünkre: mind munkások. (Pászthory István (msz): És mind értelemmel és ésszel dolgozik!) Most ezeket osztályozzák. Ez nagy bűn és a pártoskodás nagy hátrány. Én mindig csak azt néztem és nézem ma is, hogy jó magyarok legyünk és csak azután pártemberek., de helytelen dolog-, hogy a magyarokat szembeállítják eerymással és a nép akarata ellen az egyik községből a másik iközségbe elvezénylik, hogy lehetetlenné tegyék egy párt gyűlését, verekedést provokálva ki, holott ezeknek a gyűléseknek is megvolna a törvény szerint a maguk szabadsága. Nagv előszeretettel belekapaszkodnak kijelentésekbe, hogv minél főbben, minél több ártatlan ember kerüljön a börtönökbe. (Gúnyos felkiáltások a szőri ál de mokmt apart on: Szegény, ártatlan emberek!) Ez nem szolgálja m nemzet felemelkedését. (Mónus Illésné (szd): Ugyan, képviselő úr! Hogy lehet ilyet mondani! Hol vannak ártatlan emberek börtönben? — Zaj.) Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom itt is arra, hogy tanulhatnánk az állatvilágtól, attól a pici méhtől, amely védi az ő sejtjeit és fészisét Nekünk is nem a mai tervek alapján, hanem Krisztus Urunk 1947 éves terve alapján kellene védenünk a magunk fészkét. Az embernek szinte majdnem lehetetlen utánoznia a méhek munkáját, annyira milligramm-pontossággal dolgoznak. Ezek a pici méhek nem rendelkeznek semmiféle mérőeszközzel. (Gyurkovits Károly (szd): El fogjuk majd olvastatni önnel a beszédéit!) Tessék csak elolvastaltni! (Juhász István (szd): A saját beszédét! — Gyurkovits Károly (szid): Olvassák majd el ezt a zöldséget. — Zaj.) Ezek a kis méhek, amelyek különleges sejteellákai építenek, ahova behordják a mézet, illetve a nektárt, amelynek csak 25 százaléka méz, 75 százaléka víz és azt kezelik, mint a vegyészek; ott építőmunkát végeznek, pedig