Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-124
645 A nemzetgyűlés 12Í. ülése 19Í7. évi április hó 17-én, csütörtökön. 646 biajjban is azt fogja jelenteni, ami szintén ebből a vizsgálatból tűnik ki, hogy a Wünseherrezsim reprezentációs alapját 100%-ka.l meghaladó kiadásokat eszközöltek, akkor mégis csak azt kell mondanám, nézzük meg, mit produkált a magyar parasztiság a Felvidéken a csehszlovák demokráciában, amelynek gazdasági hatalma, éber volt, szakszerű volt és egyik/ Európa legbriliánsabb közigazgatásainak és ezzel szemben a; magyar parasztság mégis ki tudta építeni a maga gazdasági szervezeteit. A Felvidék visszacsatolásakor a felvidéki Hanzasfcövetkezet több mint százmillió aranyp^iigő vagyonnal rendelkezett. Igaz, hogy az igazgatók fizetését ezer pengőben maximálták békében a felvidéki szövetkezeteknél, pedig ez egy igen nagy koncentráltsága vállalat volt, s mégsem volt magasabb fizetés, mint ezer pengőnek megfelelő összeg. Az is igaz, ami a demokráciában szinte csodálatos, hogy ez a nagyvállalati igazgató, — irányító igazgató — szintén Nagy Ferenc — nem ez a Nagy Ferenc — biciklin járt és remekül el tudta látni a dolgát. (Tetszés és derültséa a pártonkívülieknél és a szabadságpárton.) Erre a bicikli-demokráciára van szüksége a miagyar parasztságnak és nem az egy központra. fagyon megnyugtatott volna engem a miniszter úr, ha érveinek felépítésében legalább ennek a látszatát meg tudná teremteni, mert ezt kellett volna mondania és ez talán megnyugtató lenne azoknak, akik nem latnak a kulisszák mögé és nem tudják, hogy az egy központ mellett a kommün isi apart ujbol mégj s 0& ak a maga pozícióit tolja dőre. En nagyon jól tudom és kérem, higyjék el. hogy ez részemről nem kommunistaellenes beállítottság. (Gúnyos felkiáltások a kommunistaPárton: Nem! Nem!) Majd azt .is kifejtem, hogy miért nem és nem is reakció. Tisztában vagyok azzal, hogy mit mutat az a kép, hogy a 241 kisgazdapárti képviselő 1945 év őszén nemhogy nem tudta a maga többségi jogait érvényesíteni, de meg azokat a koalíciós megállapodásokat, sein, amelyekben a munkáspártokkal megegyezett. Hat Hogyan tehető fel ilyen célratörő, ilyen nagyszerűen szervezett és irányított kommunistaparti gazdasági apparátus mellett, hogy a központokban 46 százalék erejéig képviselt kisgazdapárt me? tudja tartani a pozícióit? Nem fogja tudni megtartani és én biztos vagyok abban, hogy ennek a megoldásnak össze kell majd om ama, de súlyos árat fizetünk érte tapasztalatokban. Súlyos árat fizetünk majd a hatalmi politika Hltengéséért, pedig most, amikor minden Pártnak, mindenkinek ebben az országban kötelessége az újjáépítést nemcsak meggyorsítani, hanem -olcsóbbá és- keresztulvihe obbe tenni, akkor ne terpeszkedjenek el egy ilyen bürokráciával. ,,,,-, Sokszor hivatkoznak a tuloldalro a weimari demokráciára, de kifelejtettek azt a leglényegesebb elemet, h<MY a weimari rendszer pemesak azért bukott meg, mert például a kommunistapárt. a szélsőségekkel együtt csinált politikát, amit később -bölcsen -a kommunistapárt azután revideált mert a we naari demokráciát, a cent rumpartot es aszociaideniokiratapártot egyszerre támadta a Kommunistapárt és a feltörekvő nemzeh szocializ«*us. (Ugy van! Ugy van! a partonkivuheknél és a szabadságpárton.) De nemcsak ezért bukott meg a weimari demokrácia. Megbukott azért is, mert nem tudta kiválasztani a maga szakembereit, nem tudta megválogatni azt, hogy kit hova ültet, elterpeszkedett, elkényelmesedett, a weimari demokrácia polgári életmód után vágyott. Egymásután jöttek a gazdasági botrányok ós a weimari demokráciát tönkretette a korrupció is (Ugy van! Ugy van! a vártonkívülieknél és a szabadságpárton.), az a korrupció, amelyről Vas ZoM4n igen t. képviselőtársunk éppen a napokban emlékezett meg, figyelmeztetve talán saját pártját ie. Reánk mindenképpen figyelmeztetőleg hatott, hogy^ az irányított gazdálkodás, a kitenyésztett és csúcsszervezetekben kiépült bürokrácia mellett egy szörnyű korrupció húzódik meg. (Ugy van! Ugy van! — Taps ai p{írtonkívüliek és a szabadságpárt oldalán.) Ha az igen t képviselőtársam ennyire ismeri talán már az adatokat is, miért nem siet segítségünkre, miért .nem tárja fel a helyzetet, miért nem tisztítja meg a demokrácia gazdasági rendszer rét? Azt hiszem, egyikünk sem fogja megakadályozni azt, hogy ez a korrupció eltűnjék, megszűnjék, amely mint féreg rágja a demo. krácia gyökereit Erre a weimari demokrácia nekünk intő például szolgál. Fel kell hívnom a nemzetgyűlés figyelmét arra, amit különösen kifogásolhatok a munkás- ós parasztegységet hangoztató korniánnyal szemben,, hogy a mezőgazdasági munkavállalók biztosításának és az ipari munkások biztosításának volumenje között igen nagy különbség van. A mezőgazdasági munkás csak addig a határig esik a biztosítás hatálya alá, amit egy hold föld tulajdona, vagy egy hold föld bérlete jelent, A mai nyomorúságban mezőgazdaságunk elmaradottsága mellett ez olyan létminimum, amely nem megnyugtató a magyar mezőgazdaság munkásaira? Ugyanakkor «nem sajnálom az ipari munkásoktól s boldog és büszke lennék, ha el tudnánk érni az ipari munkásoknál azt az életszínvonalat, amely különösen a nyugati országokban ismeretes, de ugyanakkor, amikor az ipari munkásnak akár háza, akár földeeskéje van, részesül a biztosításban, ezzel szemben a mezőgazda>sagban egy hold (tulajdon vagy egy hold bérlet már kiüti őt* a biztosítás vívmányaiból és előnyeiből. Pedig a falu egészségügyi viszonyai összehasonlítha^aifclanni rosszabbak, mint a város f egészségügyi viszonyai, hacsak azt a különbséget vesszük is figyelembe, amelyet az ipari munkásnak jelentenek itt Budapesten és az ipari centrumokban a legnagyobb egészségügyi intézmények és ugyanakkor mit jelent a falu lakossága ré; szere az a hiányos, kezdetleges egészségügyi apparátus. Fel kell hívnom még a nemzetgyűlés, es a kormányzat figyelmét arra, hogy a tizenötholdas gazdának akkor is fizetnie kell a járulékát, ha csak a család tagjaival együtt dolgozik. Hát hol van itt a szociális kiegyenlítődés, hol van itt a szociális igazság? Mert ha nézzük a mezőgazdaság szerepét az ipari tőkével és az ipari munkavállalókkal szemben, akkor megállapíthatjuk, hogy az ipar összes szociális terheit, összes adóját a fogyasztó megfizeti, mert a cipőben, a ruházatban az ipari cikkekben benne van az ipari munkásság teljes szociális járuléka, benne van a nagytőke haszna benne van az ipari kölWg, benne van minden és evvel szemben a mezőgazdaság, amely maximális árakkal dolgozik, nemcsak viseli az ipari dolgozó réteg szociális terhét, hanem ugyanakkor, amikor a saját szociális biztonságát növelhetné, abból ki van zárva I (Kőműves József (szd) : Ez persze nem így van !) 41*
