Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
603 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947 A prímás pedig Czapik egri érseket, Grősz kalocsai érseket, Apor győri püspököt és Drahos érseki helytartót hívta meg az értekezletre. Az eredmény az lett, hogy háromt pontban foglalták össze a követelményeket, amelyek közül a legfontosabb volt, hogy nem fogják deportálni a budapesti zsidóságot. (Milassin Kornél (msz) a szociáldemokratapárt felé: Valakinek csak kellett segíteni rajtuk! önök a föld alatt voltaki — Gyurkovits Károly (szid): Mi tudjuk, hogy milyen segítség volt! — Egy hang a kisgazdapárton: Nagyon meghálálják!) Sajnálom, hogy nem tudom felolvasni mind a három pontot, de igyekszem rövidíteni a felszólalásomat, ,s. ezért csak a legsúlyosabbat említem. A har.miadik pont az volt, hogy a budapesti zsidóságot nem ( fogják deportálni, a prímás pedig közli a hívekkel azt, hogy ő mennyit tárgyalt a kormánnyal és mennyit küzdött az igazság érvényesüléséért. (Pászthory István (msz): Akkor sem hallgattak az egyházra! — Belső Gyula (pk): Az a szomorú, hogy ezután sem fognak!) A nagy pásztorlevél helyett tehát, amely ellenzéki beállítottságú volt, a kormánnyal való megbeszélés után a következő rádióközlésben állapodtak meg (olvassa): »Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása kéri közöltetni a hazai összes katolikus plébániahivatalokkal, hogy az elmúlt hó 29-én kelt »Apostolutódok« című közös püspökkari körlevél csak a főtisztelendő papság tájékoztatására szolgál, a hívek előtt a felolvasást el kell hagyni. Viszont a szószékről a következő közleményt kell felolvasni: Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a maga és a nagyméltóságú püspöki kar nevében közli a katolikus hívekkel, hogy a zsidókra, különösen a megkeresztelkedettékre vonatkozó rendelkezések tárgyában ismételten fordult a m. kir. kormányhoz és ilyen irányú tárgyalások továbbra is folyamatban vannak.« Miután tehát megállapodtak abban, hoery a deportálást meg foeriák állítani, az értekezlet evvel lezáródott. Miután azonban a kormány annyi sokszor nem tartotta meg a szavát. (Pászthory István (msz): Űgylátszik. ez igen sok kormánynak a hibája!) a prímás es a püspöki kar tagjai nagy figyelemmel kisérték azt és Apor püspök Győrbe hazaérkezve levelet írt a prímásnak, amelyből a következő részletet olvasom fel (olvassa): »Fokozott mértékben ellenőriznünk kell, hogy az írásban adott ígéreteket, főleg az atrocitások és deportálások tekintetében a kormány betartja-e. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a Sztójay^féle levél Eminenciádnak a szándéka ellenére csak a budapesti zsidók deportálását Ígérte megszüntetni és éppen ma történt, hogy egy Kistarcsáról induló transzportot nem tudtak megakadályozni. Most legalább arra törekedjünk, és ügyeljünk, hogy a budapestieket ne szállítsák vidékre, hoery azután onnan, mint vidékieket mépris külföldre hurcolhassák. r A megkereszteltek mentesítésének elutasításával a kormány egyrészt, a németek ellenszegülésére, másrészt a faji alapra hivatkozik. Ezért szükségesnek tartom a) kikutatását annak, hogy a német kormányzat tényleg oly mereven zárkózik-e el attól, hogy a megkereszteltek kivételeztessenek és ha így van, minden befolyásnak latbavetését, hogy ezt az álláspontjukat a szlovákiai mintára módosítsák. Még attól sem kellene visszariadnunk, hogy Eminenciád levelével a . évi április hó 16-án, szerdán. 604 jelenlegi német államfőhöz forduljon a berlini pápai követ útján. b) A magyar konmányhoz külön memorandumot kellene juttatni,, amelyben Eminenciád és a nagyméltóságú püspöki kar kifejezné, mennyire elvetendő a fajelmélet«, (Pászthory István (msz): Ügy van!) »amelynek elfogadása és alkalmazása révén a magyar kormányok letértek az igazság és a keresztény erkölcsi rendnek útjáról. c) De szükséges lenne tanítójellegű pásztorlevelet intéznünk híveinkhez is, amelyben kioktatnók őket a fajelmélet tarthatatlan voltára.« Ennek lett, a következménye az, hogy Kistarcsáról és Kisvárdáról kiinduló deportálóvonatokat visszafordították és ezek a szerencsétlen embertársaink így megmenekültek a biztos halál elől. És hogy nem túlzás, amit állítok, annak bizonyítékául felolvasom ugyancsak Meszlényi könyvéből azt, hogy amikor végre a deportálás helyett a gettó-meigoldás következett, amely önmagában kemény meg, próbáltatás volt, de a haláltól megóvta a buda* pesti zsidó, vaory zsidószármazású embertársainkat (Gyurkovits Károly (szd): Ez üzlet volt már az SS-eknek!). amikor véglegessé vált már, hogy a deportálás nem fog bekövetkezni, akkor az itthonmaradt zsidók leveleik tömegével keresték fel a hercegprímást, amely leveleket az esztergomi prímási levéltárban őriznek. Ezekben hálás köszönetüket fejezték ki életük megmentéséért, de nem maradt el hivatalos szervük sem, mert a Magyarországi Zsidók Szövetsége hivatalosan köszönte meg a hercegprímás fáradozását és kérte, hogy továbbra is tartsa védő kezét szerencsétlen polgártársaink felett. Ez volt a hercegprímásnak az a nagyszabású, fáradságot nem ismerő munkája, amelynek vége a budapesti zsidóság és sok vidéki zsidó magyar testvérünk megmentése lett. Időközben az ostrom előrehaladt és Esztergomot is bekerítették, elszigetelték. A hercegprímás, aki egész belső természete ellenére folytatta ezt a harcot, a folytonos izgalmak és küzdelmek között mindjobban érezte szívbaját. Amikor pedig Esztergomot körülzárták, sem orvosihoz, sem orvossághoz jutni nem tudott ég szívbaja megölte. Mindszenty hercegprímás installációja alkalmával 1945 október 7-én hivatali elődjéről a következőket mondotta (olvassa): »Míg élt, mutatta az utat. védte a szentségeket, védte az embert és ajánlotta a megfontolást. Kevesek vaksága, sokak bénító erőszakoskodása miatt nem hallgattak rá. Pusztába kiáltó szó volt sokban az ő beszéde és amikor a gyümölcsök megértek, a nagy összeomlás fölé odaomlott ő is.« De nemcsak a budapesti zsidóság fejezte ki köszönetét a boldogult hercegprímásnak. Néhány hónappal ezelőtt a cionisták Bázelben tartották meg nemzetközi konferenciájukat, és ott megállapították, hogy a közép-keleteurópai országokból a budapesti zsidóság menekült meg legnagyobb arányban, mivel sikerült ezekkel a folytonos tárervalásokkal elhúzni a deportálást, (Gyurkovits Károly (szd): Sikerült üzletet kötni az SS-ekkel! — Pászthory István (msz): Hát mondja meg. ki kötötte az üzletet? — Gyurkovits Károly (szd): A cionisták lepénzelték az SS-eketl) így legfeljebb csak Wienig vagy a határig jutottak
