Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-123
593 A nemzetgyűlés 123. ülése 19á7 forintot és gyermekenkint 6—6 forintot. Mindegyik kategóriában a" rokkant, ha négy, vagy annál több gyermeke van, többletkóut tkrp még 2—2 forintot. (Milassin Kornél (msz): Igen fényes megélhetés ez!) Ha pedig az a 100%-os rokkant vak, akkor kap még 30 forintot, a tehetetlen rokkantak pedig 70 forint ápolási pótdíjat kapnak. A második osztályba tartozó 100%-os rokkantak 90 forintot kapnak és a gyermekpótlékot, a 75%>-osök havi .'15 forintot, az 50%-osok pedig — a szégyentől és a megütközéstől szinte nem is merem kimondani — havi 15 forintot. (Milassin Kornél (msz): Mi nem ütközünk meg ezen!) Hát ha az özvegyek és árvák nyomorgatása, szolgák, munkások béréi ek elvonása égbokiálf) bűn, akkor mit mcLdjak erre az intézkedésre, amellyel az ország hadirokkantjairól gondoskodik, illetőleg nyomorba taszítja rtkstl ök nem jókedvükből meutek a harctérre. Ha valaki nem akart volna menni, akkor golyót kapott volna. Nem lehet őiket semmiképp^! sem vád &>IA helyezni, mert hiszen menniök kellett. Amíg tehát ilyen jelenségek fordulnak elő a költségvetésben, addig nem akarván részese lenni az ilyen égbekiáltó bűnök elkövetésének, a magam részéről a felhatalmazást természetesen nem adhatom meg. (Milassin Kornél (msz): A mozik eltarthatnák az összes rokkantakat!) Ezzel be is fejezem azt a részt, — mivel rövidíteni akarok -v- amelyet a költségvetésről direkte vázolni akartam. Most áttérek annak az ismét és ismét felhangzó kérdésnek & megválaszolására, hogy hol voltak a katolikusok és hol volt a katolikus egyház az üldöztetések éveiben, tehát 1939-től 1944-ig. T. Nemzetgyűlés! A katolikus egyház már az ő mivoltában, tanításaiban is szemben áll minden pogánysággal, minden faji elmélettel. Tanítja, hogy az r emberiség egyetlen és felbonthatatlan család. Nincs tehát faji megkülönböztetés. Egy a mennyei Atyánk és mi az ő gyermekei vagyunk. Az egyház ezt a tanítását az emberi egyetemesség tanítására alapítja, erre alapítja , az elidegeníthetetlen természetjogra vonatkozó tanítását. Elidegeníthetetlennek mondja az ember természetes jogait, melyeket a mi 1946:1. tc.-ünk is elismer. Ezekről mondja, hogy elvehetetlenek, mert Istenkéz írta őket az emberi lélekbe. Tanítja az emberi méltóságot is. Ez került be a sanfranciscói alapokmányba a délamerikai reprezentánsok kívánságára. Ezt a méltóságot pedig abban látja az egyház, tehát a krisztusi tanítás, hogy az ember Isten gyermeke, halhatatlan életre hivatott és lelkében magát az Úristent hordhatja, ha vele kapcsolatban van és nem szakítja el magát tőle erkölcsi rosszasággal. E tanítások folytán az egyháztörténelem lapjai telve vannak az egyház szembefordulásaival, amikor faji üldöztetések következtek be. melyeket mindenkor kárhoztatott. így például a Nagy Konstantinhoz és a két Theodosiushoz írt pápai levelek teljesen kifejezték ezt, és ezt fejezte ki Nagy Szent Gergely pápa enciklikája. . De a Szentszék az idők folyamán ezt mindig megtette és élesen figyelt arra, hogy Európában milyen tanítások kezdenek tért hódítani. így felfigyelt a német fajelméletre is. Éppen ezért már megelőzően — tehát nem akkor, amikor az üldöztetések kitörtek és az embertelenségek megkezdődtek, — hanem már NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VII. évi április hó 16-án, szerdán. 594 1928 ban, amikor ezek a tanok erőre kaptak, március 25-én megjelent az egyház hivatalos szervének, a Saiicta Congregntio S. Officii-nek dekrétuma az egész világhoz intézve, amely a többi közt a következőket mondja (olvassa): »Róma legélesebben kárhoztatja az Isten egykor választott népe ellen való gyűlöletet, azt a gyűlöletet, amelyet, manapság általánosságban antiszemitizmusunk síoktak nevezni.« 1935-ben jelent meg XI. Pius pápa enciklikája. Amint tudjuk, az enciklikák latinul jelennek meg és azokat mindig a kezdő szavakról nevezik el. Ezt az 1935-ben megjelent enciiklikát a Szentatya betegen és sajátkezüleg írta német nyelven, mert egyenesen a német állapotok miatt, a németeknek írta. Ennek az enciklikának neve: »Mit brennender Sorge«. Ebben azt mondja (olvassa): »Aki a fajt, a népet vagy az államot, vagy az államformát, az álamba tn lom hordozóit vagy az emberi közösség egyéb alapértékeit, amelyek a földi élet keretén belül lényeges és tiszteletreméltó helyet foglalnak el, kiemeli földi érték sorrend. jükből és mindennek, még a vallási értékeknek is legfőbb zsinórmértékévé teszi és bálványimádóan isteníti, az felforgatja és meghamisítja a dolgoknak Istentől alkotott és megszabott rendjét. Az ilyen távol van az igaz istenhittől és e hitnek megfelelő életfelfogástól.« -A továbbiakban ezt mondja (olvassa): »Ez az Isten szuverén hatalommal adta parancsait, amelyek függetlenek időtől, tértől, országtól és fajtól.« Továbbá (tovább olvassa): »Alapvető tény, hogy az embernek mint személyiségnek istenadta jogai vannak^ amelyeket tőle megtagadni, megszüntetni, vagy meddőségre kárhoztatni a közösségnek nincs joga.« De folytatólag figyelemmel kísérve azokat az elméleteket, amelyekből annyi szörnyűség keletkezett, 1938 április 13-án a Szemináriumok • és az Egyetemek Szent Kongregációja, amely szintén a Szentatya elnöksége alatt áll, Baudrillart bibornok útján,, aki a párisi Institut Catholique rektora, tájékoztatja a világ öszszes katolikus egyetemeinek rektorait a modern elméletekről ós azokból nyolc tételt kárhoztat és felszólítja a rektorokat, hogy azokat cáfolják meg. Ezek között vannak azok a tanítások, amelyekből az antiszemitizmus is táplálkozik. Az egyház, Róma, a Vatikán mindig alkutlan és meg nem félemlíthető magatartást tanúsított minden ilyen jelenséggel és minden hatalommal szemben, amely veszedelmes tanokat hirdetett. 1938 májusában járt Hitler Rómában, és amint tudjuk, XI. Pius pápa tüntetőleg elutazott Rómából, Cnsteluandolfóba ment, ellentétben az európai hatalmakkal, amelyeknek mindegyike vagy direkt szövetségben állt a német kormánnyal, Németországgal, vagy sietett neki hódolni. De a Szentszék nem maradt meg az elméleti fejtegetések terén, a cselekvések egész hosszú sorával igyekezett megvédeni az üldözötteket így utasította nunciusait egész Európában, hogy ezt tegyék meg, de maga közvetlenül is hatni akart a kormányfaktorokra. így 1944-ben hosszú sürgönyt intézett Horthy kormányzóhoz, amelyben többek között a következőket mondja (olvassa): »Több oldalról fordultak hozzánk, vetnénk latba mindent, hogy e nemes és lovagias nemzet kebelén belül ne hosiszabbíttassanak és súlyosbít38
