Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-123

587 A nemzetgyűlés 123. ülése 1947 Sokszor hallottuk és hivatkozunk arra, hogy ennek az országnak a gazdasági alapja, létalapja a mezőgazdaság, hiszen lakóinak 65%-a él közvetlenül a mezőgazdaságból és ez a rész tartja el a. másik 35%-ot, táplálja az ország iparát és alapja a kivitelének isEzt halljuk és hangoztatjuk, ugyanakkor a mezőgazdaság mindössze 60 millió forint kölcsönt kapott aa ipar töíbbszázmilliós kölcsönével semben. (Ugy van! a szabadságpárton. — Közbekiáltás a kisgazdapárton: A gyáripar!) Nem est a többszázmilliót sokallom, amit az ipar kapott, hanem igenis azt keveslem, amit a mezőgazdaság kapott, (Ugy van! a szabadságpárton.) amikoir mezőgazdaságunkat nemcsak, újjá kell építeni, hanem a földosztás következtében át is kéül építeni. (Ternay István (msz): Ugy van! A legnagyobb pénzhiánnyal küszködnek a gazdák!) / És itt csak utalni akarok az újgazdák helyzetére, akik eszköz és igen sokszor tudás hiányában nem tudják a nekik juttatott kis földet megművelni; utalok arra az aránytalan ármegállapításra, amely az ipari cikkek és a mezőgazdasági termények között van; utalok a beszolgáltatásnak arra az általános megállapítására, amely nem a föld termőképességéhez alkalmazkodott, hanem általános! rendszabályt mondott ki. Amikor az ország lakosságának 65%-a közvetlenül a mezőgazdaságból él, ezt a 65%-os többséget mellőzzük a cselekedetek terén, pedig hangoztatjuk, hogy az országnak igenis a mezőgazdaság a létalapja. Az átfogó szociális intézkedések pedig ezen a téren késnek. Ilyen átfosró szociális intézkedés lenne a mezőgazdasági érdekvédelmi törvényjavaslat letárgyalása (Ügy van! a szabadságpárton.) és a mezőgazdasági munkásbiztosítás.. (Ternay István (msz): Ugy van!) Ezeik tényleg általános segítséget nyújtanának a mezőgazdaságnak. Ezek a törvényjavaslatok egyelőre késnek. De ipari vonalon sem találunk túlságosan rózsás helyzetet. A kisipar és a háziipar a költségvetés szerint mindössze 480.000 forintot kapott. Kérdezem, t. Ház, mit lehet 480.000 forintból újjáépíteni és pótolni? Pedig a kisipar tényleg a kisemberek kenyérkeresete és támogatása, a háziipar viszont azoknak -az embereknek volna a támogatása, akik ma olyan kevés földből. 2—3—4—5 hold földből kell hogy megéljenek, de ebből nem tudnak megélni, csak úgy, ha emellett házi iparral is fog lalkoznak. Azonkívül külföldiek megjegyzése szerint, háziiparunk termékei leginkább keresett cikkeink a külföldön. (Úgy van! a szabadságpárton.) Ennek felsegítésére tehát több gondot kérek, mert ez nemcsak a kisemberek támogatása, hanem egyszersmind a külföld előtti tekintélyünk megszerzése is. Ugyancsak egészen nevetséges az a 105.000 forintnyi összeg, amelyet a költségvetés a tanoncotthonokra szánt: 105.000 forintból hogyan lehet a tanoncügyön segíteni? (Felvinczi László (cmsz): Csak szép szavakat kapnak!) Pedig a tanoncotthonok szintén a kisiparnak, megint csak a kisembereknek az érdekvédelmét jelentik. Szembetűnő 'azonban a nem demokratikus y»agy neimi nagyon demokratikus gondolkozás és szellem főiéig a kultusztárca körében. Egyik képviselőtársunk mondotta azit, hogy a demokrácia: magatartás. Igaza vofljt

1

. mert ia demokrácia ténylegesen egy bizonyos magatartás évi április hó 16-án, szerdán. 588 az emberrel, a javakkal és az erkölccsel szemben. Erre a. magatartásra azonban nevelni kell az embereket. A neveléshez nevelőkre van szükség. Ahhoz azDnban, hogy a nevelő tény legesen betöltse hivatását, hogy €lgy^ demokratikus nemzedéket nevelhessen, szükséges, hogy anyagi gondoktól, legalább lis a lét gondjaitól mentesítve •legyen. (Ügy van! Ugy van! a szabadságpárton.) Hogyan nevelhessen és hogyan adja teljes lelká'J, idejét és minden erejét bele a nevelésbe az a tanító, aki 130—160 forint fizetéssel küszködik. családjával együtt? (Ternay István (msz): Ugy van!) Ezen a téren ugyan kaptunk Ígéretet ennek a státusnak javítására, örönnmel nézünk elébe. Általában azonban nemcsak a pedagógusok, baneim a tisztviselők anyagi helyzetté sem vet jó képet demokráciánkra. Vándor képviselőtársunk és többen is' elég szemléletesen elénktár'ák azt a képet, amely ma a tisz selői osztályt jellemzi. Kérdezeimi: egy új nyomorgó osztály kitermelése célja lehet a, demokráciának? őrülünk annak, hogy a munkásság a napos oldalra került, ha ugyan odakerült, de minden dolgozójának nélkülözésimentes életet igért a demokrácia, (Ternay István (msz): Ugy van!) jobbat igért, mint amii volt. Utalok a B-listn antiszociális és antidemokratikus végrehajtására, és itt csak egyet! említek, illetőleg isimiétlek, hogy tíz százalékkal akarták a tisztviselői karit! leépíteni és 56 százalékkal emelték mégis annak létszámát. (Nyirjessy Sándor (kg): Igen is, több van, mint amennyi volt bármikor is!) Nemcsak antiszociálisnak, de erkölcstelennek is tartam

1 a nyugdíjak elvonását, QB özvegyektől a nyugdíj megvonását. Azért tartom erkölcstelennek, mert annakidején befizették azt az összeget és most megvonták a nyugdíjat azon cím alatt, hogy meghalt a férj, sőt olyan esetről is tudok, hogy á vő! — antidemokratikus magatartású volt a múltban vagy nyugatra menekült s ezért vonták meg a nyugdíjat. Csak megjegyezni szeretném, amiiirol éppen most értesültem, hogy az olasz kormány Mussolini özvegyének havi 20.000 Ura nyugd-' ad, (Kiss Károly (kp): Elég baji) és nálunk ugyanakkor ezektől az özveervektőD elvonják a nyugdíjat ezen cím [alatt. Kérdem mélyen t. képviselőtársaimat vájjon felelnek-e önök feleségük minden cselekedetéért s ugyanakkor hogyan tud az a nő felelni a férje magatartásáért, amikor legtöbbször az a férj nem is közölte vele, pláne politikai meggyőződését?! (Egy hang a kisgazdapárton: Még a testvéré' vei sem!) És most az özvegyét büntetjük azzal, hogy elvonjuk a nyugdíját ilyen cím alatti De egyenesen igazságtalanságnak tartom azt, hogy olyan kevés összeget szavaz meg a ikultuszkormány az egyházak részére ahhoz a> közel egymillió hold birtokhoz viszonyítva, amit elvettek az egyházaktól. Hiszen mindannyian jól tudjuk, elvitathatatlan, hegy a kultúra pilléreit az egyházak rakták le 's a kultúra zászlójának hordozói ma is az egyházak. Ennél a kérdésnél szeretnék magam is megemlékezni a fakultatív hitoktatás kérdéséről. Nemcsak rossz politikai fogás volt most ezt a kérdést bedobnli. de egyszerűen antidemokratikus is, mert a nép nem akarja a fakultatív hitoktatást. (Egy hang a kommunistapárton: Aki nem akarja, az nem fogjai hasz-