Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-121
513 A nemzetgyűlés 121. ülése Í9Í7 a parlamentéit. Árról nem is beszélek, hogy a régi reakciós időkben, amikor én az országgyűlés másik Házában voltam tíz esztendeig, az ország földműves népének bizalmából, a reakciós vezetők nem merték volna megtenni azit, amit ma a kormány megtesz: amikor kéltesztendei válság és újjáéledés után a nemzet figyeli, mi lesz a sorsa, a kormány semmibe sem veszi a nemzetgyűlést, itt. 'tátong az a tizennyolc bársony szék. mert a kormány tagjai nem kíváncsiak arra. mi történik itt, vagy agy látszik, nem bírják el azt a kritikát. amely joggal és okkal illeti őt. Tulajdonképpen egyebeit sem kell lenni, csak meg kell nézni a naplókat; látjuk azokból, milyen szép egyetértésben vannak az egyes miniszter urak. és látjuk, hogy olyan szép ellenzéki, koalícióképtelen beszédek hangzanak el egyes túloldali képviselőik részéről, hogy semmi más nem hiányzik beszédjük végén, mint az. hogy: »Ezekután pedig ezzel a rendszerrel szemben bizalmatlan vagyok.« Rá kell mutatnom különösen a belügyminiszter úr legutóbbi beszédére. Méltóztassék megengedni, hogy idézzem. Mindenki ismeri ugyan a beszédet, de elhoztam a naplót, mert nem szeretném, ha esetleg azt mondanák, hogy valótlant mondok. Azt mondja a miniszter úr (olvassa): »A magyar nép történelmében először talált önmagára és először kapta meg a lehetőséget, hogy a saját szabad akaratának és törekvésének megfelelő módon rendezkedjék be.« Továbbmenőleg azt mondja (olvassa): »Megadtuk a választójogot, az üzemi, szakszervezeti, szervezkedési szabadságot és törvénybe iktattuk,, hogy minden jog forrása maga a nép.« Igen t. Nemzetgyűlés! Rá f:>gok majd mutatni, hogy ez a szabadság hogyan van biztosítva. Ha a belügyminiszter úr nem tudná, ebből majd megtudja, de ha nem is udná, tudják ezt a túloldalon levő vezető képviselők. Próbáljon csak meg valaki az ő • »árijukban akaratukkal ellenkezően viselkedni, akkor az illetővel az foe történni, amit J'ánk mondott a miniszterelnök úr, mert nem hiszem, hogy ha utólag elolvassa a miniszterelnök úr azt. amit inondott> helyeselné azt 8 fenyegetést, amelyet a napló 352. oldalára le írva találunk (olvassa): »Azt szeretném kérni, hogy vigyázz MI a magyar ellenzék, bogy most, indulásának kezdetén vegyen olyan arányt, amelyet a koalíció partial és töniagei nem lesznek kénytelenek radikális eszközök kel visszautasítani.« Kérdem, szabad államban lehet azzal fenyegetni, hogy a hatalom birtokában lévők pedig radikális eszközökkel fognak eljárni'? Nem tudom, mit értett a mi afözterelnök úr radikális eszközük alatt. Szerettem volna, ha ez a fenyegetés nem került volna be minden időkre mementóul a nemzetgyűlés naplójába, mert hiába hirdetjük, hogy itt demokrácia és szabadság van. ha a kormány feje nem átall ilyet mondani az ország-világ színe előtt, amikor a világ hatalmasai figye ük, milyen mértékben van meg a szabadság az egyes nemzeteknél és amikor a demokrácia és a szabadság lenne ennek a nemzeitnek egyedüli erkölcsi bázisa, amelynek segítse «ével szörnyű helyzetéből, amelybe a szerencsétlen párisi béke révén került, kiemelkedhet »ék. Különben majd rá fogok mutatni arra, milyen szörnyű bűn terheli azokat, akikre rá volt bízva ezekben az ügyekben a magyar nemzet sorsának az intézése. • XKMZKToVi i,i;si NAPLÓ VII. évi április hó 11-én-, pénteken. 514 Igen t. képviselőtársaim, az önök miniszterei képzett politikusok, pártiskolákat jártak végig. Ezért csodálkozom, amikor elszólják magukat. Például Bán miniszter úr is elszólta magát s biz Dny jó volna, ha fl Naplóból ki lehetne húzni elszólását, mert bizony demo kráciánk jóhírét nemigen erősbítik az ilyen kitételek (olvassd): »Mi biztosítékot keresünk, amikor a bányakapitalizmus helyébe az államot, az egész magyar népet ültetjük« — méltóztassék megfigyelni: »az egész magyar népet«. Később pedig ezekéi mondja (olvassa): »Mondom, biztosítékokat keresünk és bocsánatot kérek, amikor a munkásvonalról, amikor a termelés vDnaláról van szó, az állam kezében az első szó a dolgozóké mindaddig, ameddig nekem >a dologhoz közöm van.« Kérdem, hogy ezekután egy percig is mondhatja-e magát demokratának, vallhatja« magát a parlamentarizmus hívének az a miniszter, aki ezt mondotta? De más hiba is van itt. Nemcsak én vagyok bizalmatlan a kormánnyal szemben, — hiszen látszik, hogyan veszik / semmibe a törvényeket, látszik, hogyan szólják el magukat, amikor pedig ügyelniök kellene minden szavukra — hanem bizalmatlan a kormánynyal szemben a nemzet, sőt a pártok egyikemásika is. mert tudjuk, hogy milyen nehezen sikerül a polgári pártot nagyon sokszor arra kényszeríteni, hogy elvét feladja. Engem Koszér államtitkár úr kimagyarázkodása nem nyugtat meg. de nem nyugtatja majd meg kinn a magyar nép millióit sem. Ez arra jó, hogy a koalíció felé jó képet vágjanak, de nem jó arra, hogy az igazi helyzetet fedjék fel. (Hódy György (msz): Csikorgó koalíció!) Itt igenis válság van. de nem az a válság fontos, amit az önök lapjai nap mint l*ap írnak, amikor játsszák a válságosdit, és az s,em. hogy önök, a koalíciós pártok és azoknak vezérei hogyan osztoz,kodna.k abban a hatalom ban, amely a jelen pillanatban az önök kezében van, mert ez a válság, amely a pártvezérek közit van — megmondom őszintém — nem is érdekli és hidegen hagyja a magyar nem zetet. Ezt látom, amikor az emberek újságot olvasnak az utcán és azt mondják: Kit érdekel ez a válságosdi? Csináljanak már valamit. Az az igazi válság, amely ajnagyar lélek és a jelenlegi koalíciós vezető urak ténykedései között vara. Ha a miniszterelnök úr nem tudná, felhívom a szíves figyelmét arra, hogy az ellenzék nem akkor indult meg. amikor bennünket kizártak a kisgazdapártból, sőt nem akkor, amikor később megkaptuk a pártengedélyt, hanem megindult közvetlenül a választás után, amikor a kisgazdapárt vezetősége a parlamentarizmus elvének suíbadobásával megalkudott a magyar nép lelkére, amihez semmi joga a világon nem volt, (Ügy van! Ügy van! n szabadságpárt oldalán. —- Milassin Kornél (msz): ötven százalékban!) mert amikor a magyar nép leadta a szavazatát, akkor döntött arról, hogy mit kíván és megmondta, mit kell csinálni. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt oldalán.) Az az ellenzékieskedés tehát, amelyet a miniszterelnök űr kemény kéazel akar megfékezni, már abban a pillanatban megindult a magyar nép lelkében. Mindazzá sok hiba és mondhatom, bűn, amelyet a nép nap mint nap lát, csak növelte ezt az ellenzékieskedést. Az elmúlt 25 esztendőhöz — majd később rá fogok térni arra a bizonyos Horthy-rend33 i
