Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-121

505 A nemzet gyűlés 121. ülése 1947. évi április hé) 11-én, pénteken. 506 Ez így nem mehet, ez aem parlameaitariz­ínms, ez egy enyhe és finom diktatúra. (Pász­thory István (msz): Nem is finom. — Mónus Mesne (szd): Nem lehet többé szabad préda 'em a demokrácia, sem a parlamentarizmus. -~ Zaj. — Milassiu Kornél (msz): A bizottsá­gokban ugyainiez a helyzet. — Rudas László (kp): Nem tudja a képviselő úr, hogv mi a d'ktattúra!) Ismerem azt a formát, hogy párt­KÖzi értekezletekéi megbeszélnek dolgokat (Mónus Illésné (szd): Bizottságok is vannak!), de a legfontosabb dolog az, hogy mielőtt összeülnek a pártvezérek, mielőtt összedugják a fejüket, hogy megtanácskozza na k valamit... (Kárpáti Antal (szd): Előzőleg meg kellene önt is hívni?) Ahogyan mondja, képviselőtár­sam. Igaza van. Mindenkit meg kellene hívni. Mit gondol, ön nem a nép képviselője? ön is •az. a. másik is az. (Mónus Illésné (szd): Mi azokat képviseljük, akik megválasztottak ben­nünket.) A helyes eljárás az volna, hogy az ( 'gyes. pártok tagjai, képviselői vitassanak meg egy-egy kérdést előzőleg, azután kerüljön Pártközi konferenciára, nem megfordítva. (Somogyi Miklós (kp): A Dénes-pártban eset­ig nem így van!) T. képviselőtársain, én csak ''gyet látok, amit eldöntőnek hatan a pártközi értekezleten, az jön ide és itt mindenkinek hallgatnia kell és meg kell szavaznia. Ez nem Parlament. (Müassin Kornél (msz) A hat nagy eldönti és a többiek elfogadják!) T. Nemzetgyűlés! fen nagyon szeretném és szeretné a magyar nép ist azt. ha ez a.kor; niány és- ez a nemzetgyűlés a középeuropai államszövetség, a szomszédos népekkel való megegyezés kérdésében is lelépne már egyszer a sóvárgások hídjáról a megvalósítás stádiu­mába. Két esztendő óta olvassuk, bogy alakul egy jugoszláv-mugyar egyeisáilet, ahol a szeK lenti vezérek jelennek meg, elmondanak «egy : Pár szép beszédet, eltávoznak és uiáua semmi nem történik, megalakul a magyar roman tár­saság, megalakul a magyar-szovjet társaság, a magyar-csehszlovák társaság. Ha vissza­tek.inltek az elmúlt huszonöt esztendőre, pomo. San ugyanezt látom. Megalakultak egyesíte­tek, ahol ragyogó beszédeket mondtak, azután elmentek és ,nem 'történt semmi. T. Nemzetgyűlés! Szeretném, ha /i kor­mány' és a demokratikus pártok a sóvárgások útjáról lelépnének már a megvalósítás útjára, Kérdomi iTiétreis-vszftr és ismetelten, mi aka­megegys.__. — , . ( mlya van annak, hogy Romániával meg­csináljuk a vámuniót? Mi akadálya van en­nek, amikor ein.nek az államnak a miniszter­elnöke maga ajánlotta fel háromszor? Mi akadálya van annak, hogy Jugoszláviával megcsináljuk, amikor kölcsönös a megbecsülés, a tisztelet egymás iránt? És így lolytatnat­"áni tovább. Miért nem csinálnak meg J<m rájöttem arra, hogy nincs meg a kormányban az alkotó képesség, nincs meg a kemény, szi­lárd akarat és hit. hogy megvalósítson egy dolgot, megfogja és eliindítsa a kibontakozás útján. T. Nemzetgyűlés! Ha én vagyok Magyar­ország miniszterelnöke, (Kárpáti Antal (szd): Szerencsére nem az! — Hódy György (msz): § s ak a maguk szerencséje, de aem a népé!) Romániával mar régen megvalósítottuk volna a vámuniót Minden feltétele megvan, hogy az első Lépést megtegyük az államszövetségek leié. Én azit hiszem, hogy sem a Szovjetunió, sem Anglia» sem az amerikai nagyhatalom Klem állna útjába ennek. De le kell tárgyalni) a dolgokat, el kell indulni az úton. Akaraterő kell a dolgok megvalósításához. T. Nemzetgyűlés! Végül rátérek ia magyar nép, utolsó sérelmére, amely az adózással kap­csolatos. Mónus Illésné képviselőtársam ebben a parlamentben megtartott költségvetési be­szédében azt mondotta, hogy adózásunkat a közvetett adók antiszíociális rendszeréről át kell vezetni az egyenes adózásra. Szaibó Árpád t. képviselőtársam költségvetési beszédébon azt mondotta, a parasztság rettenetes adóterhek alatt nyög, ráfizeit a termelésre. Megállapí­totta a szoeiájdemokratapárt illusztris képvi­selője, megállapították a kommunistapárt ré­részről, íhogy adórendszerünk becstelen, er­kölcstelen, igazságtalan, népnyúzó, munkás­nyúzó és parasztnyúzó. Megint felteszem a kérdést, miért sóvárognak a pártok egy új igazságos adórendszer után, ha nem akarják megvalósítani'? Miért csak sóvárognak, miért nem ülnek le ia tisztelt demokratikus pártve­zérek, hogy megvalósítsák az új, demokrati­kus, igazságos adórendszert'? Két év óta va­gyunk együtt. E^től az adórendszertől függ az igazságos'jövedelemmegoszlás kérdése, mert h;i én a becstelein és* igazságtalan, népnyúzó adókkal elrablóm a munkásság keresetének nagy részét minden nap és minden órában, ez­zel meggátolom az igazságos jövedolommegosz­lás lehetőségét, akármennyi munkabért fizetek is a munkásságnak. Hát feltettem magamban a kérdést, mi az oka annak, hogy mint meg­babonázott eimlberek, egy helyben topognak itt a kormányférfiak és egy lépést nem tudnak előre tenni a problémák megoldása tekinteté­ben. Megmondom, mi az oka: nincs meg ben­nük az alkotóképesség, nem ők azok a férfiak, akik hivatottak erre. A konununistnpárln ik, a szíK'iáldeniokratapártnak. ;i kisgazdapártnak és a többi pártoknak ki kell választ a ni ok szo­kat az egyszerű emhereko-t. akik ezt hajlandók és meg is akarják valósítani. Ne csak beszéd, ne es ik hangoztatás legyen állandóan ez, ha­nem olyan követelmény, amelyet komolyan akarnak végre a megvalósítás stádiumaiba juttatni. (Nagyiván János (msz): De ezeket kidobják, kirúgják!) Itt van a védvámrendszerünk kérdése. Nemi akaróim, felolvasni __a Magyar Kommu­nista Párt programjait, amely a véd vámokat becstelen rablásnak nevezi, ami a nagytőkét arra képesíti, hogy kirabolja a dolgozók és parasztok életét, de ugyanezek a véd vám ok Vannak i'tt, ametelyeket gróf Bethlen István és ,, nagytőke csinált meg az 1924. évi VII. te.-ben. Hogy van az, hogy nem ilyen nagy­jelentőségű kérdésekben tudtunk demokmti kus, alkotásokkal jönni, de ebben a nagy kér­désben, amelytől függ a termelés, függ a mun­kásság jóléte, élete, l'iigg a parasztság élete, ott tartunk, ahol tartottunk «, nagytőke ural­mának idejében? Hát vagy a programunkban van, hogy a védvámrendszeri meg kell szün­tetni, szabaddá kell, tenni habárainkat, hogy jöjjön be, aminek jönnie kell ebbe a hazába és menjen ki, aminek ki kell metnnie; vagy pedig meg kell mondani, Ihogy nem álljuk a régi programot, mert most mi lettünk az urak, mi lettünk a kapitalisták, tenait most igenis, fenn akarjuk tartani a védváimrendszert. (Közbeszólás d szabcédstágpárton; Alz utóbbi az igaz!) Kétféle kártyával játszani nem leheit: aniíg ellenzéken vagyok, addig a véd­vámrendszert támadni és a szabadkereskede­lem mellett hadakozni, de mihelyt hatalomra

Next

/
Oldalképek
Tartalom