Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
399 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. mit fog szólni, (Mozgás a szabadságpárton és a kisgazdapárton.) mert a pártok a demokrácia pillérei és így felette állnak a miniszter úrnak. (Nagy Vince (msz): Mindenbe beleszóló pillérek!) Ez mélyen t. Nemzetgyűlés, mindenre alkalmas, csak arra nem, hogv a közalkalmazotti morált elősegítse és fenntartsa» (Helyeslés a kisgazdavárton és a szabadságvárton.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Ezek után elérkeztem a korrupció vádjahoz is. A korrupció, azt hiszem — és ezt őszinfén be kell vallani — igen sokszor már nein is vád, hanem komoly valóság. (Dénes István (pk): Miért nem szavazták meg határozati javaslatomat?) Kíséreljünk meg ezzel a tünettel és ennek kísérő körülményeivel őszintén és tárgyilagosan szembenézni. Eddig t. i. sokan elmondottuk, hogy korrupció van és a korrupció ellen küzdeni kell. Nézzük most meg, hogy tulajdonképpen mi a korrupció és hogyan tudnánk ellene a legeredményesebben küzdeni. Szerény álláspontom szerint a korrupciót a korrupció céljával tudnánk a legjobban meghatározni. A korrupció célja az, hogy a (közhivatalnok hivatalos eljárása során hivatalos hatalmával visszaélve legtöbbször bizonyos anyagi, vagy más ellenszolgáltatásért kedvezményezett elbánásban részesítsen valakit. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton és a szabadságpárton. — Pászthory István (msz) : Ha pártérdekből teszi, az is korrupció!) Tehát a korrupció ellenkezik a demokrácia alapelvével is, amely a törvény a közhivatalok előtti egyenlőséget teszi ia közalkalmazott kötelességévé, tehát a korrupt hivatalnok ellen mint a demokrácia ellensége ellen is el kell járni. (Helyeslés.) De azt is látjuk, hogy a korrupció a közönséges büntetőjogi értelemben vett crimen tényálladéki elemeit is megvalósítja, mert benne van a megvesztegetés, tehát a korrupt hivatalnokkal szemben mint közönséges bűncselekményt elkövetővel szemben is fel kell lépnünk és pedig személyeikre való tekintet nélkül. (Ternay István (msz): Pártállásra való tekintet nélkül! — Kárpáti Antal (szd): De nagyon fáj mindig a párt azoknak, akik nincsenek pártban! — Nagy Vince (msz): Nekünk van pártunk. Hála Istennek!) Ismétlem, személyre való tekintet nélkül el kell mondanom, hogy egy közalkalmazott ellen egy évvel ezelőtt elrendelték a fegyelmi eljárást egy évvel ezelőtt kirendelték a fegyelmi biztost és a fegyelmi biztos egy év elteltének ellenére sem kapta még meg a fegyelmi iratokat, az illető közalkalmazott pedig egy tizenhét belövést kapott villát saját költségén tudott helyreállítani, tudott autót szerezni volfc és jövőbeli feleségének és tudott jachtot szerezui nyári szórakozások céljaira és mindezt szerény közalkalmazotti fizetéséből. (Ternay István (msz): Jól beosztja fizetését!) Megjegyzem, most megint fegyelmi alait't áll. (Dénes István (pk): Akkor még egy házat fog szerezni!) Mélyen t Nemzetgyűlés! Ha már látjuk, hogy mi a korrupció, akkor lássuk azt is, hogyan lehet vele szemben védekezni. (Révész Ferenc (szd) a szabadságpárti képviselők felé: Háborodjanak fel egyszer már Sulyok fizetésén is! — Nagy Vince (msz): Ugyanannyit kap. mint Faragó, a szociáldemokrata képviselő! Mi nem háborodunk fel Faragó fizetésén sem! — Pászthory István (msz): Csak maguknak szabad eltemii a-fizetést? Ez nem megvesztegetés! — évi április hó 9-én, szerdán. 400 Zaj. — Az elnök csenget. — Dénes István (pk) : Állítsunk össze statisztikát! — Vásáry József (msz): A maguk szabadságszeretetén háborodunk csak fel. — Zaj. — Nagy Vince (msz): Az illegális jövedelmekről beszéljünk. — Pászthory István (msz): Meg a mozikról! — Prieszol József (szd): Már megint a mozi fáj! — Nagy Vince (msz): A nem legális fizetésekről beszéljünk! — Az elnök csenget. — Révész Ferenc (szd): A legális parasztnyúzásról! — Pászthory István (msz): Bizonyára Kolosváry Borcsa iskolájába járt, attól tanulta! Csak inget cseréltek! — Zaj. — Révész Ferenc (szd): Na, most lebuktak!) Uraim, talán engem ig hagyjanak kicsit beszélni- (Vásáry József (msz): KolosváryBorcsa utódai! — Az elnök csenget.) Amint mondottam, tehát a legelső feltétele a korrupció kiküszöbölésének a kérlelhetetlen és személyre való tekintet nélküli büntetés. Hibás azonban az a rendszer, amely már csak az elkövetett bűnöket bünteti meg, amikor más eszközök is rendelkezésére állanak a korrupció elkerülésére. Ilyen a megelőzés. Ez szerintem kettős úton valósítható meg- Az egyik az, ha a közalkalmazottakat kinevezés elótt kellőképpen megválogatjuk, ha megnézzük annak a felveendő közalkalmazottnak a múltját is, mert nem minden ember alkalmáé arra az áldozatos, örökös szegénységet jelentő munkára, amelyet a közalkalmazotti lét jelent. Ne engedjünk közalkalmazotti pályára olyqn embereket, akiknek csak múló kaland a közalkalmazotti életpálya, addig, amíg egyikmásik új hivatal vezetése, osztály vezetése vagy egyéb beosztás kellő megélhetést és jövedelmet jelent. A másik megelőzési mód az, hogy adjunk minden közalkalmazottnak megfelelő megélhetési lehetőséget. Méltóztassanak elhinni, nincs nagyobb kísértő, mint otthon a feleség panaszkodása és sírása, a gyermekek ruhátlanságá és éhezése. (Ugy van! a kisgazdapárton.) A magyar demokráciának meg kell végre értenie, hogy vannak emberpáriák ebben az országban, akik nem tudnak megélni és segítő kezünket ki kell nyújtani értük, hogy felemelhessük, magunkhoz vehessük őket. (Taps ,« kisgazdapárton.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! A közalkalmazottakkal kapcsolatban el kell még valamit mondanom- A 30-as években közalkalmazotti nagygyűlés volt Magyarországon. Ezen a nagygyűlésen megjelentek a kormány előkelőségei és a nagygyűlés tisztikara egy indítványt terjesztett elő, hogy terjesszünk memorandumot a kormányzathoz. A Népszava című újság 1931. évi február 24-i száma, amely itt van a kezemben, ezeket írja (olvassa): »A memorandum tárgyalásánál mégis egy kis zavar támadt, amely kicsibe mú.t, hogy nem robbant ki nagy zivatarrá. •. A memorandum felterjesztését mindenki helyesli. Egy, csak egy ember van, akinek kifogása van ellene. Ezzel az eggyel sokan egyetértenek, de mégis az elnökség indítványát szavazzák meg. Vándor Ferenc az ellenveieményes tisztviselő, akinek beszéde után a jelen volt egyik előkelőség megjegyezte, hogy: nagyoni destruktív beszéd volt ez-« Azért mondom el ezt a kis epizódot, mert éppen, egy mai felszólalásból hallottam, hogy mindenki, aki rámutat valami hibára, az legalább is reakciós. Azt- hogy destruktív vagyok, Dréhr Imre mondotta valamikor rólam. Hála Istennek, túléltem a destruktivizmus vádját és túléltem Dréhr Imrét is. - Nagyon kérem a
