Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-119
395 A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. évi április hó 9-én, szerdán. 396 És ha már azt kell látnunk, hogy a kormányzat elvetette az egységes státus gondola tát és rátér a külön státusok útjára, akkor legyen szabad megkérdeznem: miért történt meg az, hogy ia kormányzat elvetett és megszüntetett pontosan egy olyan státust, amelyet éppen az első demokrácia alkotott meg és amelyet több évtizedes gyakorlat is igazolt. Gondolok Itt az 1919. évi 27. néptörvénnyel a bírák rérészére megalkotott külön státusra, amelyet ínost a második demokrácia minden indokolás nélkül egyszerűen megszüntetett ugyanakkor, amikor a másik oldalon más külön státusokat kreált. A bírák státusát illetőleg a költségvetés igazságügyi részének tárgyalásánál a felszólalók úgyszólván már mindent elmondtak. Én osak egyre hívom fel az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét és azt hiszem, ehhez a jogosultságom is megvan, mert évtizedeken keresztül szolgáltam a bírák között a bíróságon, a<hol mint díjnok kezdtem pályafutásomat. Elte kíntve attól, hogy a középiskolai végzettség megszerzése után a leghosszabb tanulmány időt igényid a bírói képesítés megszerzése, ímert hiszen kilenc évet kell eltölteni az egyetemen és a kötelező " gyakorlaton, állítom azt is, hogy nincs még egy olyan lélekölő, annyira .ideget fárasztó, kimerítő hivatás, mint éppen a bírói hivatás. Minden más közalkalmazott, ha befejeződik a hivatalos óra és otthagyja az lasztalát, megszűnhet közalkalmazottnak is lenni, elvetheti magától a hivatal gondját. Ez zel szemben a bíró imiunkája, lélekörlő és idegőrlő munkája akkor kezdődik, amikor vége van a tárgyalásoknak és otthoni magányában lelkiismeretével és jogi felkészültségével viaskodva alkotja meg az embetri sorsokat és életeket formáló Ítéleteket. (Nagy Vince (msz): Ugy van! Igaza van!) Én tehát különös tekintettel 'arra, hogy meggyőződéseim, hogy egy demokráciának és különösen a mi demo kráoiánknak jussa és szüksége van független életet élő bíráktfai, olyan bírákra, akiknek független életet biztosítain/ak, kérem, méltóztassék revízió alá venni a bíráik külön státusának kérdését. (Nagy Vince (msz) gúnyosan: Szépen fizetik őket!) Nem akarok hivatkozni arra. hogyan fize tik a bírákat a nyugati demokráciák, nem akarom elmondani azt, hogy mennyivel haladja meg ott egy középfokú bíróság tagjának fize tése a vezérkari főnök fizetését, de szabad legyen hivatkoznom Oroszországra, aihol a bírákat az első osztályú szellemi munkások közé sorozták és ahol részükre havonta .3000 rubel fizetést állapítottak meg. . És még egvet akarok mondani, igen t. Nemzetgyűlés. Ha már az igazságügyről van ezó, az igazságügyi költségvetés tételeinek leihasználását illefően legyen saabad egy, kérelmet is előterjesztenem a magyar igazságügyminiszter úrhoz. Az igazságügyi költségvetés 2. címe, rendkívüli kiadások létele 3- rovatában 324.000 forintot kapott, az igazságügyminiszter úr az igazságügyi épületek restaurálására. Ezzel kapcsolatban volna egy keresem. Itt a nemzetgyűlés épületével szemben van a legfőbb igazságügyi palota, a Magyar Kúria palotája- Ennek megalko f ója, az épület tervezője feltette az épület homlokzatára az igazság allegóriáját: ott trónolt, mint az igazságszolgáltatás legfőbb szimbóluma, az igazság istenasszonya bekötött szemmel, kezében mérleggel, jobbjában pallossal. A háború rombolásai erről a szoborképről elpusztították, lerombolták AZ igazság istenasszonyának fejét és kilőtték kezéből a mérleget. (Nagy Vince (msz): Szimbolikus!) Nehogy valaki idegen, aki nem ismeri a magyar demokrácia törekvéseit, ha arra jár ezen a téren és felnéz arra az épületre» azt képzelje, hogy Magyarországon nincs gondolkodó fő az igazságszolgáltatásnál és nincs mérlegelés, csak a végrehajtó pallos, (Pászthory István (msz): Az megmaradt!) kérem az igazságügyminiszter urat, állíttassa helyre ezt a szobrot. (Pászthory István (msz): Nagyon is szimbolikus szobor!) T.JNemzetgyűlés! Az anyagi nélkülözés«» ken felül fokozza a közalkalmazotti kar elégedetlenségét az előléptetési lehetőségnek nagyobb tömegekre nézve úgyszólván teljes megszüntetése, illetve annak csak egy parányi szűk köre, legtöbbször az újonnan kinevezettek, felfogadottak körére való szűkítése- Mi nem akarunk ábrándképeket kergetni, mi tudjuk azt, hogy amikor egy ilyen nagy áí alakulás, egy ilyen nagy változás van. akkor elengedhetetlenül szükséges volt, hogy kinyissuk ennek az ósdi épületnek, a magyar közigazgatásnak az ablakait, hogy új és friss erők áramoljanak be, hogy friss levegő tóduljon be oda. Szomorúan kell azonban megállapítanunk, hogy a sok szerencsés kiválasztás mellett igen sokszor akkor nyitottuk ki az ablakot, amikor odakint az utcán éppen takarítás folyt és friss levegő helyett nagyon sok por és szemét került be a közhivatalokba. Ismétlem, mi tudjuk azt, hogy ilyen nagy átalakulásnál szükség volt arra, hogy régi, demokratikus múlttal bíró, a demokráciáért a múltban áldozatokat hozott emberek kerüljenek be a közhivatalokba és pedig vezető pozíciókba, mert szükséges volt a magyar demokrácia közigazgatását felfrissíteni egy ilyen vérátömlesztéssel, de ugyebár, ha egy beteg súlyos gyengeségbe esett és vérátömlesztésre van szüksége, akkor nem fogunk csecsemőket odavinni, nem fogjuk csecsemők ereit megnyitni, hogy azok vérével fokozzuk a felnőtt test életlehetőségét. Mi igen jól tudjuk, hogy nehéz helyzettel állunk szemben, mert minden apának és minden jó hozzátartozónak első gondja és óhaja az, hogy mentől jobb Pozícióba helyezze el gyermekét, de legyen szabad megmondanunk, hogy mi legyünk tökéletesebb, jobb apák, mi legyünk ennek a demokráciának önzetlen, áldozatos munkásai. Mert ne felejtsük el, igen t. Nemzetgyűlés, hogy megítélésünk szerint a politikában is ki méletlenül érvényesül Archimedes törvénye, amely szerint minden politikus annyit veszít a maga politikai súlyából, mint amennyit az általa érdemtelenül közéleti pozícióba kinyomott hozzátartozój árnak a súlya nyom. (Tetszés és taps a kisgazdapárt soraiban. — Nagy Vince (msz): Fiúk, rokonok és unokaöcsök!) Mélyen t. Nemzetgyűlési Az évtizedeik óta szolgáló becsületes* közalkalmazottak nevében kérem, hozzuk meg ezt az áldozatot az apák, testvéreik, rokonok és nagybácsik szívével szemben, engedjük meg és tegyük lehetővé, bogy évtizedes becsületes munka után, semmiféle demokratikus múlttal nem rendelkező fiatalemberek érdekében ne csukódjék be régi munkások előtt az előlépés kapuja és a megélhetés biztosítása. (Helyeslés és éljenzés a kisgazdapárt soraiban.) A harmadik problémakör az. amelyet én & »félelemnélküli élet« hiányának neveznem. Ez hárrmais összetevőre tagozódik. Az első a hivatalban való megmaradásniak, a jövőnek teljes bizonytalansága. A felszabadulás után ez a
