Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

A nemzetgyűlés 119. ülése 1947. amely igenis a néptől származik legnagyobb részben, a néppel együtt akar élni és a népért akar dolgozni. Melyen t. Nemzetgyűlés! Nekem pártállá somnál fogva is el kell fogadnom a megaján­lás! törvényjavaslatot. Éppen ezért ne méltóz­tassék rossz szándékot feltételezni nálam, ami­kor mos! felszólalásom során bizonyos visszás helyzetekre hívom fel a figyelmet, amikor nem­csak dicsérni fogom e demokratikus intézmé­nyeket, (Nagy Vince (msz): Hanem temetni is!) hanem itt-ott jószándékúan rámutatok a hibákra is, mert higyjék el, csak a jószándék vezet engem. Mert ahogy meggyőződésem, hogy egy szerető apának nem szabad a gyermeke testén feltünedező sebeket, kiütéseket bepólyázni és eltakarni, hanem kötelessége a gyermeket orvoshoz vinni, éppen úgy hozom ide a mélyen ; t. Nemzetgyűlés elé ezeket a sebeket, hogy , együttesen megbeszélve, megvizsgálva- őket, keressük meg a gyógyítás módszereit, mert meggyőződésem, hogy sokkal helyesebb ez a módszer, mintha népgyűlések vagy pártpropa­ganda anyagában dobnám fel ezeket a kérdése­ket, amelyek ma égnek és fájnak a közalkal mazottak lelkében. (Milassin Kornél (msz): Majd eltanácsolnak!) A közalkalmazottak helyzetét, életsorsat illetőleg négy főkérdésrő-1 kell beszélni. Első a megélhetés, a mindennapi kenyér puszta kér­dése, a második a kinevezések és az ezekkel kapcsolatos visszás helyzetek, a harmadik az úgynevezett félelem nélküli, élet hiánya és a negyedik a korrupciónak naponkint ismétlődő és visszatérő vádja. Az első kérdést illetőleg méltóz-tassanak megengedni nekem, hogy bizonyos összehason­lításokat tegyek az 1938/39. évi és a -idén költ­ségvetés tételei között. Ha megnézzük az 193»'á9. évi költségvetést, akkor azt fogjuk látni, hogy az I. fizetési osztályba sorozott tisztviselő fize­tése 2014.65 pengő, a legutolsó, a XL fizetési osztályba sorozott közalkalmazott fizetése pedig 108.36 pengő volt. Ha ezeket az összegeket most beszorzom a költségvetés hivatalos átszámítási szorzószámával, vagyis hárommal, — pedig mindnyájan tudjuk nagyon jól, hogy a gazda­sági és kereskedelmi élet ezt a beszorzási szá­mot már jóval túlhaladta, mert öt és hét között jár — akkor azt fogjuk látni, hogy a I. fizetési osztályba sorozott közalkalmazottnak 6.044, a legutolsó, a XV. fizetési osztályba sorozott közalkalmazottnak pedig 325 forint fizetést kellene kapnia. Ezzel szemben kap a I. fizetési osztályban 1365 forintot, — az 1790/1947. számú rendelettel feljavított fizetéseket értve alatta — a legutolsó fizetési osztályban pedig 175 forintot. Ez azt jelenti, hogy a magyar közal­kalmazotti kar az 1937/38. évi életszínvonalának csak 22.68 százalékát élvezi ma és 78 százalék­kal rosszabb helyzetben van, mint ahogyan volt 1938/39 ben, pedig akkor sem volt valami rózsás a helyzete. Továbbmegyek. A költségvetés sommázata szerint a magyar állam — beleértve az üzeme­ket és a közigazgatást is — kerekszámban összesen 185.000 embert foglalkoztat- Ezeknek az összjárandóságára —>ugyancsak kerekszámban — 600 millió forint van felvéve. Ez azt jelenti, hogy egy közalkalmazottra — beleértve a leg magasabb fizetési osztálytól a legkisebb fize­tési osztályúakat is — 270 forint esik átlagban, vagyis békebeli 90 pengő. Már most ha azt a statisztikát venném elő, hogy minden közalkal­mazottnak csak egyetlenegy eltartottról kell évi április hó 9-én, szerdán. 394 gondoskodnia — pedig a helyzet hála Istennek sokkal jobb — akkor azt látom, hogy egy köz­alkalmazotti családtagra 1938-as békepengőt számítva, összesen 45 pengő esik. Méltóztassék megnézni és gondolkozás tárgyává tenni: vájjon lehet-e ilyen megélhetési viszonyok között élő emberektől tökéletes és precíz mun­kát várni 1 ? A m'.gy.ir közalkalmazottak tudataiban vannak annak, hogy mi elvesztettük ezt a há­borút, amelybe sohase lett volna szabad bele­sodródnunk, tudatában vannak annak, hogy mindegyikünk helyzete függvénye az ország szerencsétlen helyzetének és tudják azt. hogy nem lehet kérni és különösen követelni, hogy egyszerre megvált^zék a helyzetük, de .ugyan­akkor tudják azt is. látniok kell azt is. hogy csak ő náluk van mindig ez a helyzet, ellenben solha nem látot't és tapaszait .ini!é i lehetőségek nyílnak bizonyos más oldalakon, szemben !a közalkalmazottakkal. De nézzünk tovább Nemcsak a közalkal­mazottak és más társadalmi osztályok között vannak ilyen súlyos megélhetési különbözősé gek, hanem vannak a közalkalmazotti osztá­lyon belül is. Hogy csak példát mondjak: a régi időkben az volt a helyzeti, hogy a költ­ségvetés szabályozta az egyes fizetési osztá­lyokban a fizei'éseket. Minden közalkalmazott tudta, hogy milyen fizetést kap a másik közal­kalmazott. Ezzel szemben ma, talán éppen azért, mert a kormányzat is belátja, hogy nem tudnak a közalkalmazottak a költségvetésben szabályozóit t fizetésből megélni, úgyszólván minden állami hivatalban, de még az állami hivatalokon belül is más és más eltérő fizeté­seket kapnak a közalkalmazottak és különbség van a fizetések között aszerint, hogy vájjon az elnöki osztályon dolgozik-e vagy külső osztá­lyon, az első emeleten, vagy a második emele­ten, meri minden egyes ügyoszályban külön és külön dugsegélyeket. órabéreket, pótlékokat, napidíjakat kapnak a közalkalmazottak asz­szerint, hogy mennyire fontos és becses a sze­mélyük az osztályvezetőnek, vagy egyéb más protektoroknak. ' De továbbmegyek. Amikor azlt látjuk a közalkalmazotti vonalon és azt látják a közal­kalmazottak, hogy a magyar állam az ő átla­Ros életstandarjuk megtartására összesen 90 forintot áldoz, ugyanakkor azt kell látniok, hogy nem ritkaság az olyan közalkalmazott, akinek havi legális jövedelme meghaladja a 6—7000 forintot is. Kérdezem én, szabadé, lehet-e itt a demokráciában, amely az egyenlő­séget, az egyenlő érvényesülést, az egyenlő megélhetési lehetőség biztosítását tűzte ki cél­jául,- ilyen különbséget tenni közalkalmazo/tt és közalkalmazott között? Mert ha nézzük eze­ket, a visszásságokat, akkor rájövünk arra, hogy miért indult meg az a ítörekvés a közal­kalmazotti kar körében, hogy igyekeztek egymásnak külön státust kiharcolni. Először jött a vasutasok és a postások külön státusa, most legutoljáira a tanügyi alkalmazottak külön státusa. Mi magyar közalkalmazottak egység­ben nem irigyeljük egy másik kartársunk na gyobb falat kenyerét, de mégis azt mondjuk: méltóztassék megkeresni a baj igazi okát: mél­tóztassék a mindennapi kenyér lehetőségéből egyformán mérni minden közalkalmazottnak, mert hiszen minden közalkalmazottnak egyfor­mán kell élnie, egyformán kell dolgoznia ép­pen a demokráciában. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom