Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-119

371 *A nemzetgyűlés Í19. ülése 1947. tika szükségszerűségre, egyben pedig .sürgőssége is, .mert nem folytatbatjük ott, ahol a Horthy-rendszer abbahagyta- Az új termelési politika alapvonala csak -a belterjesség és a munkaterjes gazdálkodás lehet. Termelési politikánk minden vonalán arra kell törekedni, hogy a sok munkáskezet foglalkoztató belterjességgel a mezőgazdasági dolgozók életnívója emelkedjék, ami azután a nemzeti jövedelem gyarapítása révén a többi dolgozó réteg szociális helyzetére is előnyös kihatással lesz. Látjuk, hogy ezek a célok lebegnek egyes pár tok, nemkülönben a szakemberek és agrárpolitikusok szeme előtt egyaránt. De vájjon levonjuk-e a gyakorlatban is ennek a konzekvenciáit? Már a fölhimívelés

: ügyi tárca költségvetésének vitájában rá akartam mutatni egyes példákkal arra, hogy nem egészen vonjuk le. Mivel nem volt alkalmam a tárcánál felszólalni, most csak egy példára akarok rámutatni; rá akarok mutatni arra, hogy a kísérletügy az 1946/47. évi költségvetési évben a tárcának juttatott előirányzatból csupán 3%-os arányban részesül. Ez annyira kirívó és a kísérletügyet háttérbe szorító el járás, amely érthetetlenül hamupipőke-szerep'iv szánja ezt a mai adottságok mellett annyira fontos ügykört, a kísérletügyet. Tudnivaló, hogy a mezőgazdasági kísérletügyi intézmények tudományos kutató és kísérletező munkát végeznek abból a célból, hogy az eredmények kellő kiértékelése után a gyakorlati gazdálkodás fejlesztését szolgálják. Ez az úttörő, pionirmunka vezérkari szerepet jelent a mezőgazdasági kultúra fejlesztése terén- Az Egyesült Államokban és Angliában is ilyen szerepük van a kísérletügyi intéz» menyeknek és tudjuk, hogy a Szovjetunió gazdasági terveinek sikereit a tudományos kutatások és kísérletezések tették lehetővé. Az ilyen feladatkör ellátásához a hazai kísérlet* ügynek is korszerű szervezetre és megfelelő anyagi alátámasztásra, van szüksége'. A mezőgazdasági kísérletügy negyvenkét intézete — nem akarom az időt felsorolásukbal húzhi — a háború miatt rendkívül súlyos károkat szenvedett. Megfelelő működést csak újjáépítésük után kezdhetnek. Újjáépítésük érdekében megfelelő anyagi dotálásra van szükség. A mostani előirányzat a legtakarékosabb gazdálkodás mellett sem elegendő még a legszükségesebb üzemi költségek fedezésére sem. Vannak intézetek, amelyeknek előirányzata még 400—500 forintot sem ér el, holott 15—20 főnyi személyzetükkel részben tudományos kutatómunkát, részben pedig ia közellátás biztosítása céljából szükséges ellenőrző feladatot látnak el. Hasonló a helyzet a kísérleti telepeken is, ahol a szabadföldi kísérleti munka és annak gyakorlati kiértékelése folyik, illetőleg ahol kellene« hogy ilyen irányú munkaimeginidiuljon. Éppen most, a földreform következtében, a kisüzemi gazdálkodásra áttért termelésnek mul N hatatlan szüksége van a kísérleti eredmények gyakorlati felhasználására. Ezek a telepek végzik az államosított telepekkel egyetemben a háború alatt elpusztult nemesített növényfajták vetőmagtörzsanyagánalk felszaporítását, hogy gazdáinknak minél előbb rendelkezésére álljanak a jóminoségű és exportra is alkalmas növényfajták magjai. Értesülésem szerint az a helyzet, hogy ha a kísérletügy sürgősen, mégpedig ebben a költségvetési évben niem kap póthitelt, akkor évi április hó 9-én, szerdán. 372 kénytelen lesz intézeteinek megszüntetésével és összevonásával értékes szakembereit kihasználatlanul hagyni. Ennek pedig nem szabad bekövetkeznie éppen most» amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Kérnem kell tehát a földmívelésügyi kormányzatot, hoírv a kísérletügy anyagi alátámasztására póthitelről gondoskodjék. Gondoskodjak arról, hogy a kísérletügy képes legyen feladatának ellátására. Ez nemcsak a mezőgazdasági kultúra fejlesztésének érdeke, hanem ezen keresztül^ a közeFátásnak is és végül külkereskedelmi mérlegünk aktívvá tétele érdekében is fontos ez, ha ki akarunk emelkedni abból a szegénységből, amelybe a háború sodort bennünket. Van még egy másik kérdés is, ameVet a költségvetési vita alkalmával Túri Istyán barátom és képviselőtársam is már szóvátett. és ez a gazdasági munkaközvetítő irodák ügye. Kérem a kormányzatot, hogy a Túri Tstván képviselőtársam által ismertetett feladatokat és indokokat vegye figyelembe, hogy a földmunkásszövetség kiépíthesse, illetve felállíthassa munkáskövetítő irodáit minden községben. Vegye figyelembe azt, hogy ez a szövetség a legszegényebb parasztság szakszervezete, amely egyforintos tagdíjat szed, tehát nem rendelkezik oVan anyagi bázissal, hogy ezt a feladatot, amelyet az államtól átvett» teljesen a saját erejéből végezze el. Fzenkívül különös jelentősége van annak, amit a szövetség és az ál- > tála felállított irodák az egyeztetés terén végeztek: ez rendkívüH megtakarítást jelent költségekben és adminisztrációban az állam részére, másrészt pedig a munkások és a munkaadók minden költség és időveszteség nélkül intézhetik el vitás ügyeiket-és a munlkások a bürokrácia kikapcsolásával jutottak hozzá az ilyen esetekben jogos követe

1 éseikhez. Az eddig kapott összegből a szövetség több tanfolyamot rendezett, hogy keVoen kiképzett » irodavezetőkkel rendelkezzék. Ennek köszönhető, hogy ma valamennyi vármegyei és járási iroda élén kellően kiképzett irodavezető áll. De a szövetség tovább akarja fejleszteni a munkaközvetítést, ki alkarja ennek hálózatát építeni, hogy legalább az ország minden harmadik falujában legyen munkaközvetítő iroda és az valóban működő iroda legyen, feladatát úgy lássa el, hogy a munkaközvetítés az év őszére felkészülve álljon a tervszerű munkaerőellátás szolgálatára. Kérnem kell tehát, hogy a folyó költségvetési év végéig az eddig is folyósított összegen felül megfelelő póthitelről történjék gondoskodás legalább olyan mértékben, amelyet a Gazdasági Főtanács már a múlt évben jóváhagyott. T. Nemzetgyűlés! Nagy súlyt kell helyeznünk arra is, hogy a mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottság határozatait mindenütt betartsák. Már jönnek jelentések arról, hogy egyes helyeken nem a megállapított munkabéreket fizetik, hanem ezeknél kevesebbet. Utasítást kell adni a vidéki közigazgatási hatóságoknak, hogy a törvényes rendelkezések betartását ellen őrizzék!. A munkáskérdéssel kapcsolatosan kell szóvátennem ez alkalommal a^ mezőgazdasági munkásbiztosítás siralmas helyzetét is. A magyar társadalomnak régi adóssága ennek a kérdésnek a rendezése. Amint már említettem, körülbelül 400.000 földmunkásnak nem jutott föld, tehát igen nagy számmal lesznek azok, akik i