Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-117

:>)1:>> A némzetjyülés 117. ülése H)47. é a pilLanaJtaiyi politikai ihelyzet játékából ki­kényszerültünk a kisgazdapártból, de örömmel ragadom meg azt az alkalmat, amelyet Vaszkó Mihály igen t. képviselőtársam nyújtott, ne­kem akkor, amikor hivatkozott arra, hogy a parasztságnak igenis szüksége van a dolgozó, a haladó városi értelmiségre. Ezzel kapcsolat­ban a magam részéről osak annyit mondhatok, hogy az a körülmény, hogy mi ma külön pánt­ban ülünk, nem tépheti el azt a szövetséget, nem vághatja el azt a kézfogást, amelyet a vá­rosi értelmiség még 1943-ban a parasztsággal kötött, (Ugy van! a szabadságpárton.) azt a kézfogást, amelyet mi — bármilyen pártban is legyünk — magunkra nézve mindvégig kötele­zőnek tekintünk és a jövőben is kötelezőnek fogunk tekinteni. (Ugy van! Ugy van! Taps a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Az előbb rámutattam arra. hogy mi úgyszólván valamennyien a koa­líciós pártok padsoraiból indultunk el és botor­ság volna az ellenzéki padsorokból azt állítani, hogy a kétesztendiős koalíciós kormányzás tel­jesen meddő maradt, annak semmlifélé látható eredménye nincsen. Mindenekelőtt azt tartjuk, hogy a koalíciós 'kormányzat legnagyobb ér­diemé, hogy elvezette az országot az 1945 no­vemberében megtartott választásokig, azokiíg a tiszta választásokig, amelyekre mind a mai napig büszkék vagyunk. (Döbrentei Károlyné (kp): Nana!) amelyek erősen megtépázott presz­tízsünket Európában úgy-ámennyire helyre­állították. (Ugy van! a szabadságpárt soraiban.) Ma is azt mondjuk, hogy ez a legnagyobb aktívumunk, ez a legpozitívebb tételünk a fel­szabadulás óta és éppen ezért, még' ha kt is ke­rültünk tagjai sorából, aggodalommal tekin­tünk a kisgazdapárt mai vívódása felé. mert) azit látjuk, hogy a kisgazdapárt eHemésztése nem egyéb, mint a választópolgárság szabadon megnyilvánuliti akaratának illetéktelen befolyás által való megmásítása. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt soraiban — Apró Antaili (kp): Es a Magyar Közösség semmi? — Ternay István (msz): Tagja volt a képvisel cl úr? — Apró Antal (kp): A Magyar Közösség semmi? — Ternay István (msz): Tagja volt?) T. Nemzetgyűlés! Azt is elismeréssel álla­pítom meg itt. hogy az infláció eszeveszett ro­hanását az összes dolgozó rétegek segítségével sükerült a kormányzatnak megállítania és a forintot sok kétkedővel, sok kishitűvel szemben Európa egyik legjobban fundált és legstabilabb valutájává tenni. Az újjáépítésnek ez egyik előfeltétele és készséggel 1 elismerjük, hogy a stabilizáció sikerült, ad'ja Isten, hogy ezt a sta­bilizációt tovább lis sikerüljön megtartanunk. (Apró Antal (kp): Lesz rá gondunk!) A legnagyobb elismeréssel vagyunk az ipari munkásság teljesítményei iránt, (Ternay Ist­ván (msz): Ugy van!) és hőskölteménybe illik az, amit a magyar parasztság a felszabadulás óta produkált, (Ugy van! a szabadságpárton.) hang nélkül, hangos reklám nélkül, propaganda nélkül, mert ez a munka eredményezte — és ebben is igaz ;i van Vaszkó Mihály igen it. kép­viselőtársamnak —, hogy mia valamennyiünk­nek van mit ennie és hogy uni, háborút vesztett ország sok tekintetben kedvezőbb gazdasági, kedvezőbb élelmezési körülmények között élünk, mint számos, a háborúban győztes állam. (Ter­nay István (msz): Éljen az ismeretlen magyar dolgozó!) T. Nemzetgyűlés! Mindezek előrebocsátása vi március hó 28 án, l'en ekén. 314 után viszont .Reicher Endre igen t. barátom­nak kell igazat adnom aibban, hogy amikor materiális értelemben jelentő« előrehaladásról beszélhetünk, Kölcseyvel azt kelil mondanunk, hogy: Haladás a matériában, de haladás a lélekben úgyszólván semmi. 1945-ben azt hit­tük, hogy egy nagy nemzeti összefogásnak leszünk tanúi és ez a nagy nemzeti összefogás fcgjlii az ország hajóját kivezetni aíbból az ör­vényből, amelybe bűnös kezek taszították. Ali nem mondjuk azt, hogy mindenért, mindazokért a visszásságokért, mindazokért a jelenségekért, amelyekért mi a mai állapoto­kat nem tarthatjuk a demokrácia igazi kitel­jesedési fbrmájiáinak, a jelenlegi koalíciós kor­mányzat ai felelős, mert ha ezt tennők, abba a hibába esnénk, mint az a bíráló, aki a csődért nem a kereskedőt, hanem a csőtltömeggondno­kot tenné felelőssé. (Török Júlia <szd): Rei­cher képviselőtársunk a csődért a csődít ömeg­gondnokot tette felelőssé!) A csődtömeggond­noknak, aki egy csődtömeget vesz át, kétség­telenül igen nehéz dolga van, de lehet ezt a feladatot jóű, rosszul és még rosszabbul elvé­gezni. T. Nemzetgyűlés! A demokráciát a mai szóhasználat szerint általában három pillérre szokták helyezni: a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség három pillérére. Attól eltekintve, hogy nem tartjuk helyesnek, ha éppen csak az értelmiségnél tesszük hozzá a »haladó« szót, mert a demokráciának a haladó választópolgárságnak, az ország haladó szel­lemű lakosságának egészén kell nyugodnia, (Ugy van! a szabadságpárton) ugyanakkor azt sem fogadhatjuk el, bogy azt, hogy ki a haladó értelmiségi, ki kapja meg ezt a kutya* bőrt, mint egykor Lueger bécsi polgármester, kizárólag az egyik oldal állapítsa meg, kizá­rólag az mondhassa meg azt, hogy: téged pe­dig haladó értelmiséginek számítunk, a mási­kat meg nem számítjuk annak! (Török Júlia (szd): Van ennek kritériuma!) T. Nemzetgyűlés! Azt, hogy valamennyien a haladás hívei vagyunk, bajos volna kétségbe vonni, hiszen szépen mondja Széchenyi István, hogy a balladás az, amely az embert az állattól megkülönbözteti. (Schiffer Pál (szd): Az állat is halad!) A medve ugyanúgy telel, mint a teremtés kezdetén, a méh ugyanúgy gyűjti a mézet, (Gúnyos derültség a kommun&sía\ és szociáldemokratapárt soraiban.) csak az ember az, aki a sorsán állandóan javítani akar, mert ez a jövő, és mi ugyanúgy a haladás szellemé­ben kívánjuk az országot újjáépíteni, mint ennek a nemzetgyűlésnek bármelyik pártja. (Taps a szabadságpárt soraiban. — Döbrentei Károlyné (kp): Neun mindenki így kívánta!) T. Nemzetgyűlés! El kellett ezt mondani akkor, amikor a lelkekben valóban olyan ke­vés haladás van; amikor a nagy nemzeti öaiz­szefogás helyett azt tapasztaljuk, hogy vala­mivel több mint két évvel a felszabadulás után. ismét két gyűlölködő táborra oszlik az ország; amikor lassankint odajutunk, hogy immár niem politikai ellenfelek állnak szembeni egymással, — ahogyan mi szeretnők és amihez a jövőben tartami kívánjuk magunkat — hanem ellenségek, akik egymást a legképtelenebb és h'goi'.'rombább vádakkal illetik. (Schiffer Pál szd): Ez igaz! — Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: Sajnos!) Mi, akik ellen újabban, a legutóbbi napokban odáig imientek el, hogy egyenesen a fasiamius vádját szórták reánk, (Andics Erzsébet (kp): Teljes joggal! — Apró

Next

/
Oldalképek
Tartalom