Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.

Ülésnapok - 1945-117

303 A nemzetgyűlés Ili. ülése VJÍ7. tei Károlyné (kp): A Ludas Matyibiai való ez!) Nem ja foglalkozás tesz valakit demokratává vagy sem, tanulják ezt 'meg végre-yaJlabáira. (Zaj. — Az elnök csenget. — Felkiáltások a kommunistaipárt oldalán: Anyagot kap ia Ludas Matyi!) Minden ország féltékenyem vigyáz patinás és nagy eredményeket elért intézményeire. (Vak nálunk van egy teljesen érthetetlen, vad vágy arra, hogy mindent kiirtsunk, mindent, amihez (Zaj.) patina vagy múlt fűződik. Tudtommiai a heáügytiniiniszter úr ígéretet tett arra, hogy ezeknek a régi és hagyomány ok kai bíró egyesületeknek ügyét revízió alá fogja venni. Ez az igélret ugyanolyan be nem tartott igéret maradt, mint másik Ígérete, ihiogy az egyházi egyesületeket, a KIEt és a KALÓT-ot Valamilyen formában újria fel fogják támasztani. Pediig erre belügyminiszteri ígéretet kaptunk. Itt voltunk, aimiikOir a belügyminiszter úr megígérte. (Zaj a szociáldemokrata- és a koniiHHnislajHÍrt oldalán.) Az eaepnazámr« feloszlatott egyesületeik vagyonából ,»ok tízmillió Forint értékű ,ingó és ingatlan vagyon íháramlo<t át az állaimra. (Egy hang a szociáhlemv kral a párt oldaláról: Jó belyre!) Kz & vagyon ;1 közé, a köz érdeke tehát az, (Mónus Illésné (szíri): Hogy vissza ne adjuk!) liogy tudjuk, ebből a vagyonból hogyan, miként, milyen módon és kik részesedtek, óriási vagy önértékek cseréltek gazdát a nélkül, hegy 'akár) a belügyin in is zit er úr, aikár bárkii más erről a vagyonról eddig elszámolt volna. Az 1938:

XVII. tc.-ben van egy jogszabály, amely azt mondja, hogy a feloszlatott egyesületek vagy mát közjóléti célokra kell fordítaniEz a szabály ma is érvényben van. Ugyanakkor, amikor az állani fedezet hiányában legfontosabb és legégetőbb szociális kötelességeinek nem tud eleget tenni. (Vásáry József (IIKSZ): Azt mondják, nincs pénz a hadifoglyok hazahozatalára!) akkor tudnunk kell és tudni akarjuk azt, hogy ezzel a vagyonnal kik és hogyan sáfárkodnak. (Helyeslés és taps a szabadságpárt oldalán. — Közbeszólás a' kommun isi a párt oldaláról: Majd megtudják!) Valamikor királyi privilégium volt a hütleneikké váltak vagyona feletti rendelkezés éd így keletkeztek a hűbéri javadalmak. Egy új és modern hűbéri rendszernek a kialakulását látom abban a módban, ahogy a belügyminiszter ór ezzel a vagyonnal rendelkezik, (Zaj a kommunistapárton.) mindössze azzal a kis eltéréssel, bogy a személyes hűbérszolgá lat helyébe a pár't-hűbérszolgálat lépett. (Taps a szalxtdságpárt és a pár ton kívüliek között. — Zaj cs elleni mondások a szociáldemokrata és a konnniinistapárl soraiban. — Egy hang a Aorani uni st a pártról: Szellemes volt! — Döbrentei Károlyné (kp): Ezért is rendre lehetne utasítani!) Ezzel kapcsolatban egy határozati javaslatot fogok elő 'erjeszteni, amelynek a eéija. tisztázni azt, hogyan, miként rendelkeztek ezzel a vagyonnal- Tisztán kell, hogy lássunk ebben g kérdésben, mint ahogy tisztázni akarjuk azt, miként vált lehetségessé, hogy legfontosabb szociális intézményeink részére nem tudtunk helyiséget találni akkor, amikor az egyesületek feloszlatása révén Budapesten, vidéki városokban és községekben óriási vagyonértéket képviselő házak százai háramlotfak az államra. (Vgyvanl aszabadságpárton. — Stüh merné Oberschall Ilma (msz): Egyetlen hadirokkant otthonunk van!) Ha a törvény szelleévi március hó 28-án, pén ekén. 304 mében járt volna el a belügyminisztérium, akkor nem fordulhatna elő az a sajnálatos és rendkívül fájdailmas dolog, hogy a rokkantaik részére nem tudunk elhelyezkedést találni és ezeket, akik a legszörnyűbb nyomorban vannak, nem, tudjuk feldél alá juttatni. (Ugy vanl a szabadságpárton. — Egy hang a szabadsáapártról: Nem törődnek azzal!) Egy női szervezet felkérésére a tléli hónapok egyikén végigjártam Budapesten néhány rokkant- és hadifogolyszállást. Szeretném idehozni a nemzetgyűlés elé azokat az impressziókat amelyeket ott szereztem és amelyek még ma is élőén élnek bennem. Láttam kitört ablakú dermesztően hideg szobában földredobott koszos szalmazsákot és rajta néhány piszkos rongydarabot, amely ágyneműként szolgált. Láttam mindkét lábára rokkant 22 éves embert, aki nem tud kimenni az utcára, mert nincsenek művégtagjai. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Ki csinálta a háborút? Ezért kell a múlt ellen harcolni! Ez a bitangság! Az a bitangság,amit itt Horthy csinált! — Az elnök csenget. —Közbeszólás a kommunistapártról: Miért nem látta húsz évvel ezelőtt?) Láttam a reákényszerített tétlenségben jóformán tébolyodott csonkolt karút» aki dolgozni szeretne, de nem tud; mert nincsenek művégagjai, nincsenek, akik életre és munkára neveljék. (Prieszol József (kp): Az a szerencséje, hogy nem tudták, kicsoda!) A nyomorúságnak !és elesettségnek olyan szörnyű méreteit láttam, emely dantei képekre emlékeztet. (Török Júlia szd): Mit nézett meg 1944-ben? Mit látott 1944ben? — Egy hang a szociáldemokratapárt oldox óról: Ki a felelős!'?! — Reisinger Ferenc államtitkár: 1944-ben nem látott semmit a képviselő úr? — Közbeszólás a szociáldemokratapártról: Hol volt a lképviselő úr akkor? — Nagy zaj. — Az elnök csenget. — Schiffer Pál (szd): Uszított akkor is! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldaláról: Mit tett a háború ellen képviselő úr? — Folytonos nagy zaj. — Vihar' csengő. — Egy hang a szociáldemokratapártról: Krokodilkönnyek!) Szeretltem volna, ha nem csak én látom ezt, hanem minél többen. Szerettem volna, ha a magyar társadalomból minél többen látják, abból a társadalomból, amelynek a lelkisége, úgy látszik, elfásult és elkérgesedett. Emberek százai nyújtják ki csonkolt kezüket a társadalom és az állam felé (Közbeszó' lás a szociáldemokratapártról: Ki az oka?!) egy darab emberhez méltó életet biztosító kenyérért, emberhez méltó ruházatért, valami kis gyógyszerért, amely emberré tudja őket tenni, egy darab kenyeret jelentő művégtagért, mülábért. (Egy hang a szociáldemokratapárt oldaláról: Miért nem tiltakozott a háború ellen?) Könyörgő kezek nyúlnak ki a társadalom felé, kezek, amelyekbe lelkiismeretlen emberek lelkiismeretlen célokra fegyvereket adtak valamikor. (Ivanics István (szd) : Az ön mentalitása volt! — Egy hang a kommunistapártról: Ezt már elmondták egyszer! — Dénes István (pk): Nem árt, ha mégegyszer elmondják! — Nagy zaj. — Révai József (kp): Miért nem vádolja fiz igazi bűnösöket? A demokráciát vádolja? — Az elnök többször csenget. — Pfeiffer Zoltán (pk): Ki vádolja a •demokráciát? Ez a demokrácia vádolása? — Egy hang a szociáldemokrata/tárt oldalán: Pontosan ez a beállítás! A demokráciát teszik felelőssé! — Döbrentei Károlyné (kp): Egy szót nem