Nemzetgyűlési napló, 1945. VII. kötet • 1947. március 20. - 1947. június 20.
Ülésnapok - 1945-115
239 A nemzetgyűlés 115. ülése 1947. Ezzel a tiszántúli mezőgazdasági ipar fejlesztésének alapjait rakjuk le. Végül e tárgynál meg kell említenem, hogy a szénbányák és az elektromos müvek államosításával egyidőben jó lenne megvalósítani egy egységes energiafejlesztési törvényt, f amely megjelölné az energiatermelés fejlődésének az irányát. Energia nélkül nines termelésfejlődés. Itt dörömböl az ajtónkon e kérdés fontossága, olyan nagy. Ha rxeyá jól végezzük feladatainkat, utódaink méltán tehetnek szemrehányást. T. Nemzetgyűlés! Gyáriparunk a nemzet jövedelméből igen nagy mértékben részesedik. Az 1938. évi adatok szerint 2.9 milliárd pengő volt az 1—11. ipari főcsoportban foglalkoztatott gyáraik termelésének teljes értéke. A termelésnek 90.4%-a a belföldi fogyasztás célját szolgálta, míg az ipari termékeknek 9.6%-a került exportra. A magyar gyáripar jelentőségét ennek a számadatnak alapján kell elbírálni. Fel kell vetnünk a kérdést: mi lenne a nemzettel, ha nem volna gyáripara 1 ? Miből vásárolnánk meg a hazai mezőgazdaság szükségletét? Olyan nagy érték ez a 2.9 milliárd pengő, hogy a nemzet ezt megközelítőleg sem tudná más termelési ágakból előteremteni. Csak példaképpen álljon itt, »hogy jaz 1938. évben a mezőgazdaság 306 millió pengő értéket exportált. Voltak és vannak ma is hibák, amelyek az agrárolló miatt állanak elő. Ennek leépítése és csökkentése lehet a feladat, de nem a gyáriparnak a leépítése, mert ez a nemzetgazdaság halálát jelenti. A gyáripar a fejlődő népszaporulatnak egy részét is felveszi, de ezt meghaladóan fontos közgazdasági és szociális feladatokat is teljesít. Ennek megvilágítására legyen szabad az általam feldolgozott néhány számra hivatkoznom. A gyáriüar által termelt, előbb említett 2.9 milliárd pengő értékű 'termék előállításához 337 millió pengő értékű nyers anyagot importáltunk, és ugyanakkor a gyáriparban kifizetett munkabér 329 millió pengő volt, tehát mindössze 7.5 millióval haladta meg a gyáripar nyersanyagbehozatala a gyáriparban kifizetett munkabér összegét. Ha pedig azt nézzük, hogy egyes, iparágaknál, mint a gépgyártásnál, mindössze 4.7 százalék nyersanyagot importáltunk és ezzel szemben a kifizetett munkabér 19°/o, de az exportunkból is 26.5%>-kal részesült, ez az iparlag, akkor megértjük, hogy milyen fontos egy országnak az ipar, mert a belföldi ipareik.kek fogyasztásain fedezetet máshol a termelési ágak. közt nem talál. Az iparra rendkívüli fejadatok várnak háborús káraink pótlása és a hároméves terv megvalósítása kapcsán is. Ha az életnívót emelni kivánjnk, úgy gyáriparunkat a szükségletek kielégítése végett három év alatt körülbelül 130%-kal kell-fokoznunk. Mint fontos problémát említem meg a gyáripari termelés racionalizálását, mert ezzel lényeges termelési teljesítménynövekedést érnénk el, ami 20—25%>-ra becsülhető. Ezzel együtt a dolgozók emberségesebb munkalehetőségét is megteremtjük, ami.fontos szociális feladat, de a gyártási önköltséget is csökkenteni fogjuk tudni. Végül említem az üzemi gyakorlati okta; tás bevezetésének szükségességét a gyáripari ifjúság részére. Ezzel kiváló mesterek képzését tesszük lehetővé nemcsak elméleti, hanem gyakorlati téren; főleg az utóbbit kell erősen kiművelnünk. Jól képzett mérnök, mester és évi március hó 26-án, szerdán. 240 ipari munkás, ipari dolgozó a magyar ipar versenyképességét mindenkor biztosítani tudja. Az ipari munkásság tökéletes szervezettségével vívta meg eddig minden politikai, szociális és bérharcát. A demokráciában most az a nagy feladat hárult rá, hogy a munkaadókkal együtt megalkossa nagy termelésfejlesztő tervét, amelyből az egész nemzetre előnyök származnak. T. Nemzetgyűlés! A kézműiparral" foglalkozva rá kívánok mutatni arra, hogy az 1938/39. évben 391 millió pengővel részesedett a kisipar a nemzet jövedelméből, vagyis 7.9%kal. Az 1933—39. években 365 millióról 391 millióra emelte jövedelmét. Sajnos, most az építkezés hiányát a kézműipar nagyon megérzi. Nyersanyagellátásban is hiányok mutatkoznak. Fontos feladatunk az építkezés megindítása,^ hogy az ilyen nagy munkaértéket képviselő termelő rétegünk kivegye részét az ország újjáépítéséből. A kézműipart is jelentékeny kár érte, miért is & hároméves terv keretében a beruházásokból részesíteni kell és bekapcsolni mindazokba a munkákba, amelyeket felkészültsége révén, elvégezhet. Egyes iparágakat, mint a bútoripart és sok más exportképes iparunkat erősítenünk kell, hogy az exportból ugyanúgy tudjon részesedni, mint a korábbi években. A termelő- és értékesítő szövetkezetek létesítésével és megfelelő hitelellátással meg kell erősítenünk kézműves iparosságunkat. Ha a kézműipar magához fog térni, úgy a nemzet jövedelméből ismét megfelelően tud részesedni és növeli az általános életnívót. A kormányzatnak szeretettel és megértéssel kell majd a kisipart segíteni. A közlekedés kérdésével kapcsolatban rá kívánok mutatni arra, hogy ezt érte a háború legnagyobb vesztesége. A közlekedés háborús) kára mintegy 59% re tehető. A közlekedés újjáépítésénél figyelemmel leszünk annak' modernebbé tételére, hogy a kor követelményeivel lépést tartsunk. Fontos lesz a gyorsabb áruforgalom, ée ezen keresztül vontató eszközeink jobb kihasználása addig, amíg kocsiparkunkat újra ki tudjuk egészíteni olyanra, amilyen a háború előtt volt. Meg kell valósítanunk legalább főútvonalaiiuk villamosítását, hogy a szénfogyasztást csökkentsük, mert most körülbelül 20 kilogramm szénenergiából 1 kilogrammnak megfelelő hőenergia hasznosul a vontatásban. Sok és nagy feladat előtt áll a közlekedés, de ezeket is fokozatosan meg fogjuk oldani. T. Nemzetgyűlés! A mezőgazdaság kérdésével és az itt mutatkozó feladatainkkal kívánok utoljára foglalkozni. Pár számmal kívánom megvilágítani rendkívüli feladataink elvégzésének szükségességét. A födbirtokreforin előtt a nemzetgazdaság jövedelméből az 1938. évben egy katasztrális holdra 114.39 pengő jutott, A nagybirtokrendszer idején a mezőgazdaságnak 471 millió munkanap állott rendelkezésére. Ebből a régi feudális- mezőgazdasági termeilési rendszerben mindössze csak 360 millió munkanapot vettek igénybe. Ez csak 76%os kihasználásnak felel meg, a mezőgazdasági munkaerőkapacitásnak tehát 24%-a veszett kárba. Ha csak az akkori átlagos napi keresetet számítjuk, amit 1.66 pengő munkabérértékkel lehet megjelölni, az így elvesztett 111 millió munkanap csak munkabérértékben 184 m/Mlió pengőt képvisel. Ezzel a munkaidővel a nemzet jövedelmét más gazdálkodási rendszerrel, mint amilyet a feudáis nagybirtok folytatott abban az időben is. 460 millió pengővel lehe.'
