Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

1011 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947 kamódszereknek az ipari továbbképzés eszkö­zeivel való korszerűsítését. Természetesen vannak tárgyi okok is az üzemi deficitek előidézésében, ilyenek; a háború,, az ostrom, a gépek elhurcolása nyugatra, Mind­ezek az okok azonban semmivel sem kisebbítik az üzemek felsőbb vezetőinek hibáit, Bár a dol­gozók áldozatkészsége a demokrácia iránti bi­zalomból szinte korlátlan volt, mert az infláció legŐrületesebb forgatában is a munkás dolgo­zott, alkotásvágya, alkotóereje a stabilizáció­ban pedig törhetetlenné vált, az üzenieikl felsőbb vezetői ezt az óriási erőfeszítést nem tudták iigy vezetni, hogy a deficitet megszüntessék vagy akár csak mérsékeljék is. Ma már tudjuk: nem tudták, mert nem is akartlák megszüntetni. Mistéth miniszter úr letartóztatásakor sok mindent megértettünk mi, munkások^ de különösen a MÁVAG igazgatói­naik letartóztatásakor értettük meg, miért nincs a diósgyőri vasgyárban munka, miért készült annak az ollónak rajza kilenc hónapig, amely ollónak első mintapéldányát a munkások rajz nélkül egynegyedrésznyi idő alatt készítették ei, miért kellett a munkásoknak magxiknak ki- . felálniok, hogy mit gyártsanak és ha már az első mintadarabokat elkészítették,-miért kellett a vezérigazgatósággal, az IKART-tál hónapo­kon át harcolni a tömeges gyártás enge­délyééri Megértettük, ' miért voltak képtelenek el­helyezni a jóvátétel csökkenésével feLszaba« dúlt kapacitás! több árujátj, miért kellett a munkást, ájtatos arccal az üzemi bizottsághoz {küldözgetni és miért kellett az üzemi bizott­ságnajk mindenről gondoskodnia. A letartóz­tatáskor kiderült, hogy a MÁVAG raktárában több mint hárommillió forint értékű anyag-és félkészáru van, de a találtak kétharmadrésze félkészáru, olyasmit gyártottak tehát, amit nem lelhetett pénzzé változtatni. ' r Örömmel állapítom meg, hogy a még szer­vezés alatt álló Nehézipari Központ máris •nagyjellemtőségű munkát végzett azzal, hogy három hónap alatt feltárta az alapvető h : ba­kát, most sürgősen, befejezteti a félkészárukat és értékesíti azokat. Több mint harminc darab traktor volt az utóbbi napokig a MÁVAG raktárában.-»de a munkásság felháborodása végre eredménnyel járt és ma már ezeket a traktorokat a Nehéz­ipari Központtal történt megállapodás alapján a földimívelésügyi minisztérium eljuttatja oda, ahol áldástnozó munkájukat megkezdhetik. Éppen ezért örömmel üdvözöljük az iparügyi miniszter úrnak azt a döntését, hogy a MÁVAG ügyeinek irányítását a Nehézipari Központ igazgatótanácsa útján kívánja gya­korolni, j Ezzel kapcsolatban a munkásságnak az a kérése, hogy az igazgatótanácsot alakítsák at úgy, hogy abban ne csa.k miniszteriáliis tiszt­viselők legyenek, hanem egyharmadrószben azok a fizikai dolgozók is vegyenek benne részt, akiik annakidején jók voltak az üzemek elindításához. Meg kell mondanom, hogy a diósgyőri vas­gyár az ellmult időben a magyar iparnak és benne a budapesti gyárnak is gyarmata volt. Nem az^voit a fontos, hogy fejlődjék, hanem ellenkezőleg, az, hogy a budapesti gyár szük­ségleteinek kielégítésén kívül lehetőleg ne 'fejlődjék. A háborús szükségletek ezt az álla­potot csak annyiban változtatták meg, hogy évi március hó 19-én, szerdán: 1012 munkánk több volt, azonban a félkészáru­gyártó üzem sorsából, kivéve az ágyúgyár egyes üzemeit, nem tudtunk kiemelkedni. Ezt a helyzetet különösen a gyár munká­sai sinylették meg. A múlt bűnei mutatkoz­nak abban, hogy gyárunkban húsz munkás mosdik egy rocskából, nincs étkező, mosdó, öltöző, hogy az illemhelyekről ne is "beszéljek. Arra kérem az iparügyi miniszter urat, az iparügyi kormányzatot, legyenek segítségére a gyár dolgozóinak abban, hogy ezeik az álla­potok mielőbb megszűnjenek. A diósgyőri gyár nem akar tovább gyarmatsorban élni és egyes magánvállalatok rejtett profitkamrája maradni. Kitűnően képzett szakmunkásgár­dánk megérdemli, hogy olyan szakképzettségű, demokratikus gondolkozású vezetőket kapjunk, akik képesek lesznek a diósgyőri gyárat olyanná fejleszteni. < hogy a reánk váró ipari versenyben is — a többi nehézipari vállala­tokkal karöltve — mindenkor megállja a he­lyét és 15.000 dolgozóiának biztosítani tudja életszínvonaluknak kul túremberhez illő fokra való emelését, ' Természetes tehát, hogy a munkásságnak és pártomnak az a követelése, hogy: munká­isokat az 'üzemek vezetésébe! Ha jók voltak, amikor a gyárakat megindítani, éhező, ron­gyoskodó, ingyen, dolgozó munkástársaikat nyugtatni kellett, legyenek jók ma is, mert ők jól látják a fejlődés irányát. Meggyőződésem, hogy a MÁVAG szellemi dolgozóinak MÁV-státusba történt besorolása igen jo hatást fog gyakorolni a MÁVAG-üze­mek termelésére. Ez az intézkedés egy való­ban tarthatatlan állapotot szüntetett meg: a 300—400 forintos vezetőmérnöki fizetéseket. Azt kéreon. hogy ennek az intézkedésnek részletes kidolgozása és ezzel ennek a kérdésnek végle­ges Oezárása minél előbb történhessék meg. Ugyanakkor szükségesnek látnám, hogy tör­ténjék meg a felszabaduláskor és azóta is a nyugatra menekült vezetők helyettesítésére behelyezett kitűnő szakmunkások kinevezése, mint legnehezelbb időkben végzett munkájuk elismerése. Halter Béla, előttem szólott szabadságpárt^ képviselőtársunk követelte az államosított bá­nyák tulajdonosainak kártalanítását. Nekem és pártomnak az a véleményünk, hogy előbb azokról a dolgozókról gondoskodjunk, akik két kezük becsületes munkájával járul talk hozzá a társadalom fenntartásához harminc­negyven éven keresztül, akik részére a költség­vetés kerete má még nem ad módot becsüle­tes munkájuknak forintokban kifejezhető elismerésére. A címet mind magaan, mind pártom névé* ben elfogadom; (Tarts a kommunistapárt sorai­ban.) •> Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? , Kiss Károly jegyző: Brunszvilk István! Brunszvik István (kg): T. Nemzetgyűlés! Veszteségeink ellenére bizom benne, hogy a magyar ipar rövidesen talpraáll. Hogy vala­mennyire érzékeltetni tudjam azt a vesztesé­get, amelyet a magyar ipar szenvedett, egy rövid statisztikát állítottam össze arról, hogy a MÁVAG-nál csak nemesfémekben mit vesz­tettünk. Egy kilógramm kobalt-fém ára 60 formt, a vanadium ára 108 forint. Kobaltból elvittek 2711 kg-ot* vanádiumiból 17.768 kg-ot, wolframból 6745 kg-ot, molibdénből 20,102

Next

/
Oldalképek
Tartalom