Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-103
135 A nemzetgyűlés 103. ülése 1947. nom még valamire felhívni szíves figyelmüket. Vannak kint a falvakon, — már a múltban is # voltak, — úgynevezett zöldkeresztes védőnők. Nagyon hasznos céllal küldték ki ezeket a falvakra: hogy támogassák, segítsék a parasztasszonyokat a gyermeknevelésben, jó tanácsokkal lássák el, 'néha-néha vizsgálják meg gyermekeiket, nem betegek-e, stb. Jó a jótanács is, de ah'ol szegénység van, ahol nyomorúság van, sok esetben bizony keserűen fogadták még a jótanácsot is, annál is inkább, mert a múltban különösein — tisztelet a kivételnek — ezeknek a zöldkeresztes védőnőknek legnagyobb része semmiféle közösségben nem élt a néppel. (Ügy van! a szociáldemokratapárton.) Legnagyobb neszük — nemi tudom, honnan kerültek a falura, esetleg tanulásukban félbenmaradt úrinők lehettek, vagy férjhezmetimi nem akaró, vagy nem tudó vénleányok voltak — már a megjelenésével és különleges ruházkodásával ellenszenvet váltott ki a mi parasztasszonyainkból. (Juhász István (szd): Gyermekeket nem hoztak a világra és ezek magyaráztak nekik!) Azt mondják, tanítják a parasztasszonyainkat. »Az a festett körmű kisasszony akar tanítani engem arra, hogyan neveljem a gyermeket« — mondja a parasztaszszony — »hiszen neki sohasem volt. Ez akarja nekem magyarázni» hogy mit főzzek, mit adjak neki, db ezt nem mondja meg, hogy miből.« (Ugy van! Ugy van!) így, igen t. Nemzetgyűlés, még a legjobb szándék is kárbaveszett. Ismertem például a mi községünkben egy ilyen szociális védőinőt. Nagyon jólelkű teremtés volt, csupa szív és lélek. Panaszkodott nekem, hogy bemegy tíz-húsz házba is és olyan ridegen fogadják, sok helyen alig akarják beengedni, nem fogadja el a nép, ő nem tudja, mi ennek az oka. Megmondottam neki: Tudom, hogy nemes szándékkal közeledik a néphez, de már maga a ruházkodása is ellenszenvessé teszi. Kisasszonyom, ne öltözzék olyan szépen, öltözzék egyszerűbben, ne fesse meg a körmét meg a száját, mert ezzel már ellenszenvet vált ki. Ezen a téren azt kérem a népjóléti miniszter úrtól és a minisztériumtól, hassoin oda, ha már megindult ez a folyamat, amely megnyugtató, hogy a nép leányai, a parasztemberek leányai is jussanak be ezekre a yédőnőképző tanfolyamokra, hogy a vérünkből való vér, azok a parasztlányok jussanak oda vissza a falvakba, ahol saját gyermekkorukon keresztül tapasztalták, érezték a szegény parasztcsaládok életét. Talán közvetlenebb lesz a kapcsolat, talán nagyobb megértéssel tudnak, ha a tudást elsajátítják, közeledni a'mi parasztasszonyainkhoz. Ne csak arra legyenek jók a mi parasztlányaink, mint a múltban, hogy a városi urak és úrnők szolgálatára legyenek. Ne csak azokat kelljen szolgálniuk, hadd szolgálják már egyszer saját osztályukat is. (Taps.) T. Nemzetgyűlés! Az orvosokhoz is van néhány szavam- Én nagyon jól tudom, hogy nagyon sok * derék, jó&etlkű, a népet szerető orvosunk van. de azt is nagyon jól tudom, hogy nem mind ilyen. Nagyon sok szegény] parasztembert kibujtattak már kis házából, kis viskójából a kórházi költségek megfizetése miatt. , Nem kelU a. szomszédba mennem példáért, saját magammal történt meg, hogy amikor fiatalos munkakedvvel, több évi fáradságos munkával egy küs házat építettem magamnak, alig költöztem be. néhány hónap múlva beteg lett a feleségein, két évig egyik ikerházból a másikba hurcoltuk és amikor két évi szenveévi február hó 28-án, pénteken. 136 dés után meghalt, akkor a felgyülemlett orvosi és kórházi költségek elvitték fejem felől a házat. Nem volt kímélet! Hiába könyörögtem a főorvosoknak benn Debrecenben, hoigy: uraim, szegény ember vagyok, nem birom megfizetniKíméletlenül behajtották rajtam és el kellett adnom a házamat, el kellett adnom két lovaimat és fel kellett jönnöm ide Budapestre — mint aki elvesztette maga alóli a talajt —, .négykerekű kocsit húzgálni, mint tróger. Sajátmaigammal történt ez meg, t Nemzetgyűlés, de nem azért hozom fel. mert az én ügyem. Számtalan sok ilyen ügy? van az országban és sok hasonló eset fordult elő. (Dénes István (pk): Igaza van!) Ezen segíteni kell. Ez volt az oka annak, hogy a szegény parasztság, ha még megbetegedett is valamelyik családtagja, félt orvoshoz menni, húzta-hailasztotta, ameddig lehetett, mint' a cilgány az akasztást. Az orvosokban egy kicsit több lelkiismeretességet szeretnék látni. A szaktudás még nem minden. Ismertem egy másik nagyon híres szakorvost. Ez az estet is velem történt A kislányomat ide kelllett hozni az orthopaed sebészetre^ Nem akarok nevet említeni, az egyik híres orthopaed sebészprofesszor megvizsgálta és azt mondotta: itt műtétre van szükség, 200 pengő a műtét, gipszbe kell tenni, minden hónapban fel kell hozni 1 hat hónapon keresztül, az haivonta 50 pengő. Ha így akarja, akkor megcsináljuk. Röviden, katonásan ennyit mondott. Amikor azt mondottaimi: professzor úr, én éppen úgy szeretem a gyermekemet, mint egy gazdag ember, die képtelen vagyok ezt megfizetni, mentse meg. nem szeretném, hogy nyomorék gyermeket neveljek. Akkor azt mondotta: nem érek rá, nekem betegeim vacnniak. Hátat fordított és otthagyott — Képzeljék el. t- képviselőtársaira^ milyen lelkiállapotban fordultaim ki annak a nagy orvosnak az ajtaján. Mit ért, hagy nagy tudásai volt? Tudtam azt hogy ő külön jó díjazást kap a klinikától, külön jó tiszteletdíjakat kaphat a gazdag betegeitől, de nem volt szíve- és nem volt lelke^ (Egy hang a szociáldemokratavárt soraiból; Szerencse, hogy nem sok ilyen orvos "van!) De elismeréssel Ikell elmondanom, alighogy kiléptem az ajtón, egy fiatal orvos, akii mint tanársegéd működötlt ott aki szegény volit, akinek kevesebb fizetése volt, tehá^fc jobban ráfért volna a jövedelem, Utánam lépettemért látta, hogy könnyes szemmel jövök ki, és azt mondotta: »jöjjön csak az én szobámba, barátom«. Csak annyit kérdezett: »szegény ember?,«. Igen, s az vagyok. »Jöjjön, még ma délután elvégzem a műtétet. Ha tud valamikor fizetni, fizet valamit, ha nem tud, ne fizessen semmit« És megmentette a kislányomat. Ma — közelebbi képviselőtársaim ismerik — szép 15 éves lány. Ha ez nem történik, lehet, hogy nyomorék gyermek maradt volna a nyakamon. (Közbeszólás a szociáldemokratapártról: Ilyen a becsületes orvosi!) Két példát hoztam fel, t Nemzetgyűlés, egyet egy nemeslelkű orvosról és egyet egy l szívtelen orvosról^ aki éppen úgy, mint a suszter vagy szabó, csak mesterségnek tekinti, pénzkereseti forrásnak tartja a maga foglalkozását, és csak az a cél lebeg előtte, hogy minél több pénzt lehessen keresni. Nekünk olyan orvosok kellenek, akikben nemcsak a szaktudást van meg, hanem szív, lélek és szeretet is, (Taps a Ház minden oldalán.) akik