Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-112

1015 A nemzetgyűlés 112.ülése 1947. A napirend tárgyalására megállapított idő teteit, ezért javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi # ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt;- 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki az egyes tárcák költséigvetésénefc folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A nemzetgyűlés a napirendi javaslatot elfogadjaKövetkezik az interpellációk előterjesztése. Szabó Piroska képviselőtársunk a pénzügyminiszter úrhoz bejegyzett' interpei]lációjának törlését kérte. (Palinay Ferenc (msz): Beteisn a Piroska!) Következik Ofner Alfréd képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a sport fokozottabb támogatása tárgyában- Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Gyurkoyits Károly jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a sportot fokozottabb támogatásban részesíteni és olyan javaslatokat terjeszteni be a nemzetgyűlés elé, melyek a -magyar sport újjáépítését és támogatását segítik

1 elő?« Elnök: Ofner képviselő urat illeti a szó. l Ofner Alfréd (kg): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A kultuszitárca költségvetésd vitájában akartam felszólalni, de időhiány miatt nem került rám a sor. A testnevelés szüktségességénefc felismerése és a sport szeretete, ezért arra készítet, hogy a kultuszminiszter úrhoz rögtön hivatalba lépése után interpellációt intézzek. (Hegymegi Kiss Pál (msz) : Hol a kultuszminiszter?) Nem akaróin (nagy pátosszal azt hangoztatná, hogy a sport mindennél fontosabb, mert tárgyilagosan akarok beszélni, sőt a »mens s an a in corpore . sano« értelmezését is he^ lyesbíteni óhajtom,, amelyet a kultusztárca költségvetési vitája során két képviselőtársam is helytelenül idézett itt. Ez a mondás Juvenalis egyik szatírájából váló. Aki ismeri ezt a Juvenalis-szaiírát, az tudjaj, hogy ©nmek a mondatnak éppen az ellenkező értelme van, mint amit »ép testben ép lélek«-nek szoktak lefordítani. Juvenalis ugyanis ellenkezőleg, kérdés formájában írta meg ezt a sorait és éppen a klasszikus túlzott testkultusz megbélyegzésére, miértis magyarul körülbelül ez volna a helyes fordítása: »Azt hiszitek, hogy csak ép testben lehet ép lélek?« Még mi, a sport szerelmesei sem állíthatjuk ezt, mert ennek ellentmond a világtörténelem sok nagyszerű alakja, akikre igazán nem lehelt ráfogni, hogy ép testtel áldotta meg őket a Gondviselés. Ennek ellenére azonban — általános egészségügyi és eugenetikái szempontból és sok más szempontból — nincs jogunk a testkultusz fontosságát hátttérbe szorítani. Igenis, a nép jövője és a népek barátsága szempontjából rendkívüli jelentőségű a tömegsport és a minőségi sport fejlesztése. (XJgy van! Vgy vun! a kisgazdapárton.) Jómagam akkor lettem a tömegsport lelkes híve, amikor — jónéhány évvel ezelőtt — egy újpesti nagy gyár vezérigazgatója megmutatta nekem üzemében a különböző akkord-munkameneteket és látnom kellett, hogy a munkások és munkásnők állandóan milyen gépiesen egyforma, egyoldalú, állán; dóan ugyanazokat az izmokat igénybevevő munkát végeznek, ami izomzatuk többi részének visszafejlődését, sőt elsatnyulását eredmeévi március hó 19-én, szerdán, 1016 uyezi. Akkor gondoltam arra, hogy fizikád» sőt lelki szempontból is, milyen fontos volna, sőt magát a munkakedvet, a munkások életkedvét is mennyire fokozná, ha a munkások és munkásnők — munka után, vagy a munkát megszakítva — testedzéssel, sporttal foglalkozhatnának. iAl tömegsport fontosságát igen sok más szempont is alátámasztja.. Csak egyet, említek me<g, amely nekem különösen kedves a közösségi érzés kifejlesztését, amely a sportolók körében nagymérték-ben. kifejlődik és amelynek szociálisan jótékony hatását az élet minden más megnyilvánulásában is megmutatja. A minőségi sport fontosságát úgyszólván felesleges hangoztatnom: valamennyién tudjuk, * milyen áthidaló és összefogó ereje van a sportkapcsolatoknak. A mostani háború után is felbecsülhetetlen érdemeket szerezitek labdarugóink, birkózóink és egyéb sportolóink. Olyan, helyeikre jutottak el, ahol még diplomáciai kapcsolataink sem voltak és ki merem -jelenteni, hogy sportolóink az elsőik voltak, — vagy legalábbis a legelsők között voltak — akik a nagyvilág tudomására hozták demokráciánk erejét . ési élniakarását. Sőt nem egy esetben sportolóink köszörülték ki azt a csorbát, amit diplomáciánk esetleg elkövetett (Hegymegi Kiss Pál közbeszól.) és eloszlatták azt a sok rémhírt és. gonosz mesét, amellyel a nagyvilágba szétszaladt reakciós elemek demokráciánkat beszennyezték. Mind ennek alapján indokoltnak látszik — és demokráciánknak nem csupán jól felfogott érdeke, hanem egyenesen kötelessége is — a sport támogatása. Annál is inkább kötelessége, mert a náci és nyilas banditák rémuralma es Bz utána bekövetkezett felszabadító ostrom a sportlehetőségeket, a sportpályákat és a sportfelszereléseket csaknem teljesen ' /tönkretette. Joggal elvárhatnánk, hogy demokráciánlk a sport segítségére fog sietni, annál is inkább, mert minden tehetségünk megvan arra, hogy sportnemzetté, sőt sporthatailommá fejlődhessünk és' a sport révén dicsőséget és megbecsülést szerezhessünk hazánknak. Ezzel szemben mit tapasztalunk? A kultusztárca előadója egy rövidke mondattal intézte el a testnevelésr/ől szóló tételt, mondván, hogy erre a célra bizony viszonylag kis összeg jutott, pedig a vidéki testnevelést nem volna szabad elhanyagolni. — A tizenhét tétejl közül legkevesebbet, az egész költségvetés 0.7 százalékát a testnevelésre irányozták elő, mégpedig 1,756-000 forintot és ennek az összegnek nagy része is személyi kiadásokra fordítandó. Ehhez jön még az is, hogy a lóversenyfogadások részesedéséből körülbelül 780.000 forint megtérül. Ilyenmódon olyan kis összeg szerepel a testnevelési- kiadásoknál, »amely egy nagyobb sportklub költségvetésének sem felel meg, s föltétlenül igen szomorú, hogy Magyarország sportkiadásait csak ennyi jelzi. A demokratikusan gondolkodó emberben felvetődik tehát az a gondolat, hogy csak addig volt szükség a sport-hozzájárulásokra, amíg fiatailjainkat a fasiszta háborús gépezetbe való beillesztésre és a vágóhídra való vitelre kellett előkészíteni és inost már erre nincs szükség? Egyes gyárak és üzemek dolgozói például az újpesti Egyesült Izzó és mások, átláttak a sport jelentőségét és saját vállalatuk, valamint más szomszédos gyárak és társadalmi erők bevonásával, illetve összefogásával támogatják a sportot — saját sportegyesületeik is vannak — de az ilyen vállalaitok száma, sajnos, aránylag