Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
971 A nemzetgyűlés 112. ülése 1947 mindannyian tudjuk, akik a dolgokkal foglalkozunk. Ezért helytelenítem, hogy a Dunavölgyi Timföldipar telepének, Almásfüzitőnek továbbépítését abbahagyták. Az építkezés befejezése esetében ez a gyár évii 100—120.000 tonna timföldet tudna termelni. Igaz, hogy értesülésem szerint körülbelül 150 millióba kerül ennek az üzemnek teljés helyreállítása, de nem vplna fontos, hogy teljesen helyreállítsuk, fele költséggel annyira helyre tudnánk állítani az almásfüzitői timföldgyárai, hogy évente 20— 25.000 tonna timföldet tudnánk , termelni (A klotűrlámpa kigyullad.) és emellett ezt a gyárat fejleszteni is tudnánk. Ezzel szemben az történt, hogy a Dunavölgyi Timföld 250 alkalmazottját elbocsátotta, csak az éjjeli őröket hagyta meg. A központban 25 tisztviselő közül 10 kistisztviselőt elbocsátott, de a kollektív szerződéses fizetésen felüli alkalmazottakat megtartotta. Az elbocsátásnál egyáltalában nem vette figyelembe (Az elnök csenget.) — rögtön befejezem — az igazolásnál elmarasztalással sújtott személyeket. Ezért fontos, hogy miinél előbb megtörténjék az államosítás a bauxitiparban is. Elnök: A képviselő úr beszédüdéje lejárt, tessék befejezni.: Vais Miklós (szd): Nagyon sajnálom. Szerettem volna egypár szóval foglalkozni azokkal a támadásokkal és konkrét közbeszólásokkal, amelyek kifogásolták a szakszervezeteket Szerettem volna személyesen és objektíve rámutatni a támadásokra, amelyekben állandóan részünk van. Sajnálom, hogy időm lejárt, de lesz még'módunk' rá ebben a parlamentben, hogy erről is bővebben beszéljünk. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Taps a szociáldemokrata párton.) Elnök: A címhez több feliratkozott szónok nincs. A vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Közvetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 6. címet elfogadni? (Igen!) Ha igen, határozatikig kimondom, hogy a nemzetgyűlés a 6. címet elfogadta, Következik à 7. cím. Kérem a jeg-vző urat, szíveskedjék felolvasná. Kiss Károly jegyző (felolvassa a 7—8. címeket, amelyeket a nemzetgyűlés hozzászólás nélkül elfogad. Felolvassa a 9. címet). Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Halter Béla! Halter Béla (msz): T. Nemzetgyűlés! Első; sorban szeretnék néhány mondottal válaszolni az iparügyi miniszter úrnak a költségvetési vita folyamán elmondott beszédére. Elnök: A képviselő úrnak csak a címhez van joga hozzászólni. Halter Béla (msz) : Ebbe a címbe, azt hiszem ez is belefér. Elnök: Amennyiben belefér, természetesen joga van a képviselő úrnak beszélni róla. Halter Béla: Mivel belefér ebbe a címbe, nyugodt lelkiismerettel merem elmondani, amit akarok. Az iparügyi miniszter úr megállapította, — és ezt kellő elégtétellel állapítjuk meg innen az ellenzék oldaláról — hogy elmulasztották .benyújtani a kártalanítási törvény meghosszabbításáról szóló javaslatot. (Juhász István (szd) : Óriási !) örömmel vettük ma tudomásul, hogy ezt a mulasztást, a miniszter lír itt a mai nap folyamán pótolta. évi március hó 19-én, szerdán. 972 A miniszter úr beszédéből egy igen homályos pontot vagyok kénytelen érinteni, amit eddig nem hallottunk. A miniszter úr újból élesen leszögezte azt az álláspontját, hogy a svájci útja alkalmából kint tett kijelentéseit és ígéreteit be is fogja tartani. Ezt hálás köszönettel vesszük tudomásul, (Ivanies István (szd) : A kapitalisták nevében!) mert úgy látjuk, hogy az ország hírnevét külföldi nyilatkozatainak megfelelően meg fogja védeni. Úgy látom azonban, — bár nem egészen tisztán volt érthető, először merült fel ez a kérdés — hogy a miniszter úr különbséget kíván tenni belföldi és külföldi tulajdonosok kártalanítása között. Nem tudjuk oiztosan, — talán nem egészen szorosan tartozik ide — hogy ez-e a szándéka vagy nem. Az államosításról saóló törvényjavaslat nem tett különbséget külföldi és belföldi tulajdonosok között. Azt hiszem, igen veszélyes lenne a magyar állampolgárokat hátrányos helyzetbe hozni a külföldi állampolgárokkal szemben. A harmadik dolog, amelyre rá szeretnék mutatni az, hogy a miniszter úr beszéde végén — talán nem vesszi rossznéven a miniszter ui% ha ezt mondom — bizonyos, szemrehányó pillantással letette a Ház asztalára az állami szénbányák két könyvkivonatát. Bátor voltam ezeket a Ház asztalánál megtekinteni és megállapítom, hogy az egyik az 1946 december 31-i nyers mérleg, a másik pedig egy számlakivonat. A miniszter úrnak igen sok teendőjénél fogva valószínűleg nincs arra módja és ideje, hogy személyesen győződjék meg arról, hogy amit egyes közegei a kezébe adnak, miképpen felel meg a tényállásnak és nem tudom, hogy a miniszter úr könyveléssel foglalkozott-e már életében. Nem vonom kétségbe, hogy az a nyers kivonat, amelyet a miniszter úr ide tett, valóban el is készült, de nagyon szeretném, ha a miniszter úr éppen úgy, amint az elmaradt törvényjavaslat benyújtásával pótolta a hiányt, itt is megállapítaná, hogy vájjon ebből a nyers mérlegből nem maradtak-e ki tételek, illetve nem szerepelnek-e benne olyan tételek, amelyek egyáltalában nincsenek könyvelve. Egy nyers mérlegben tudniillik az van benne, amit könyveltek. Ebben tökéletesen igaza van a miniszter úrnak. Amit nem könyveltek, az a nyers mérlegből éppen úgy kimarad, mint ahogy kimaradt a könyvelésnél is. Nekem pontos adatom van erre vonatkozólag, és ha miniszter úr kívánja, pontos adatot tudok szolgáltatni a tekintetben, hogy az állami bányáknál van még olyan szeptemberi és októberig tétel, amely nincs könyvelve és amely könyvelés hiányában természetesen a nyers mérlegből is kimaradt. A számlakivonatra vonatkozólag ugyanez a véleményem. Egy számlakivonatban is csak az szerepelhet, amit elvégeztek, amit^ nem végeztek el, az a számlakivonatból szintén ki kell, hogy maradjon. Most pedig szeretném folytatni a költségvetés előbbi címeinél elmondott hozzászólásomat. Legutóbb azzal fejeztem be, hogy hitelpolitikai kérdésekkel foglalkoztam. Rá szeretnék ezzel kapcsolatban mutatni ásta, amint már meg is kezdtem, hogy az országnak ma igen jelentős tőkeereje a munkaerő. A munkaerőt nem szabad kihasználatlanul hagyni. Egy elvesztett háború után, egy lerombolt országban minden munkaerőt és munkaalkalmat ki kell használnunk, (Halász. Alfréd (szd): Fel
