Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-112
937 A nemzetgyűlés 112. ülése 19Í7. amelyet .Magyarországtól a német háborús gépezet igényelt, -*ai. széninél iis — mint egyebütt is — iazt eredményezte, hogy nekünk, ma kell utánanéznünk és utána jármunk, hogy a normális termelést ismét ^ helyreállítsuk. Beruházásokra pénz kell, az áraikban 'pedig a ber-uhá-, zásoik nincsenek Weszámítviet. Már pedig a •szénbányákat, akkor is helyre kellett volna állítani, ha nem államosítottunk volna, (Halter Béla (msz): Ez a szerencsétlenség más természetű volt, miniszter úr!) A háború befejezése után az egész szénbányászat kizárólag a magyar állam kasszájából kapott pénzt, ugyanúgy, amint taz ip&irimdítás idején a nagyipar is <a magyar állam pénztá' rabol kapta t a pénzt. Forgótőkéje sem KUZ iparnak, sem a szénbányáknak nem maradt. Olyan forgótökéről, amely készpénzben^ jelentkezett volna, kár ábrándozná és anyagkészletben sem nuarfedt a raktáriakban tőke. Márpedig a raktáraikról, anyagokról és ainyagtiartalékokról gondoskodni kell. Legyen szabad ösztrovszki képviselőtársiaimnak azt válaszolnom, hogy az árszabályozással kapcsolatháló ia szorzószám osak kisegítő megoldás volt. A stabilizáció óta az árszabályozás fix számok állapján történik és ma már mtókaükulációk alapján ellenőriztetik, azonkívül ' a vállalati kalkulációkat rendszerint az üzemi bizottságok m ellátják aláírásukkal. A pai>í rárak emelésével kap ose latban le~ gyein szabad azt mondanom!, hogy az első számi tások szerint 30—35% látszott indokoltnak és ennyit kértek. A második számítás és tárgyalások eredményeként a papírárak 20%-os emelése és egy belső ár kiegyenlítési konstrukcióval való megoldás vált lehetségessé. Ugyanosiak Ösztrovszki képviselőtársam- . nak válaszolom, amiről másvalaki is szólott már, 'hogy à kötelező és általános ipari számlakeret megvan, január 1-től érvényben van. Ez egyéves munka , ereidménye. Nem mondom, hogy mindenki, aki érdekelve van benne, túlságosan lelkesedett egy olyan szisztémái megteremtéséért, mint 'amilyent ez jelent, s aimely a lehető legkönnyebb ellenőirzést ósi összehasonlítást, valamint betekintést teszi lehetővé. Szemes képviselőtársam a kisipar kérdéséről beszélve 1 azt kérte, hogy a közüzemek létesítése ne történjék a< kisipar, a kézműipar terhére. Alapvető változás ebben a kérdésben egyáltalán nines. A helyzet ugyanaz, -mdntjami volt: az iparügyi miniszter a belügyi és a pénzügyminiszterrel, egyetértésben dönti el ezt a kérdést és az utóbbi két év alatt egyetlen esetben sem történt ilyen lépés ott, alhol a feladatait ellátó magáingazdasággal állottunk szemben,- ott közüzem neon -létesíttetett' (Szemes József (kg): Osak egy példát mondok: a Fővárosi Temetkezési Intézet! — Spi- . tálszky Károly (szd): 1918-tól megvan! .±. Zaj a szociáldemokratapárton.) l A kontárkérdéssel kapcsolatban ugyancsak Szemes képviselőtársaimnak válaszolom, hogy ;a« kontárkérdést szabályozó rendelettervezet készülőben vatn. Az, önök szervei jól is- ' merik, azt hozzászólás végett annakidején -kiadtuk önöknek, letárgyalták, tehát; a kézművesiparossiáig közreműködésével készült és készül ez a javaslat. Ez egyben válasz is arra* amit arról miondott, hogy az, érdekképviseleteknek a. jogalkotásnál, a jogszabálytervezetek felülr bírálásánál adjuk meg az alkálimat a hozzászóláshoz' Én ilyesmi ei T ől a jövőben, nemi óhajtok elzárkózni. (Helyeslés.) évi március hó 19-én, szerdán. 938 A kisipar anyagellátása, terén legyen szabad a következőket mondanoimi. Tavaly őszig a helyzet semilyem sem volt, úgyszólván semmit nem adtunk. Ez volt az igazság. Az emberek úgy segítettek magukon, ahogyan tudtak. Ta via 1 y ősszel elkezdtük a, kiutalást. Ebben a pillanaítban a februári számokat jelenthetem». Febiruárban az IPOK>on és a Kereskedelmi és Iparkamarákon keresztül bőráruból, keménybőrből 140 tonnát adtunk át a kisiparnak, felsőbőrből 100.000 négyzetméter^ .(Közbeszólás' a kisgazdapárton: A gyáriparnak!) vasáruból 40 tonna aprószeget, 600 tonna abroncsvasat, lemezt és huzalt, textiláruból 60 tonna- patmutfonalat, 15 tonna vigogne-fonalat, 5 tonna zsíros gyapjút, szénből 1395 tonna kovács szenet, 400 tonna kokszot, vegyianyagokból 100 tonna növényolajat, 20 tonna marónátinont, 40 tonna ammóniákszódát, 15 tonna keneét, 20 tonna parafint és az építőanyagok közül 60.000 négyzetméter' ablaküveget. A mennyiségeket íminden eszközzel fokozni lakarjuk a, kisipar felé Ez nem ugyanaz, mint .amivel elindultunk novemberben. Ez fokozatosan növekszik és a lehetőségek szerint növekedni fog. Ugyancsak Szemes képviselőtársamnak, aki arról beszélt, hogy olvassuk meg — mint mondotta — a független gazdaságii exisztenciák Sizámát a kisiparoisságnál és a, kéziműves^ iparosságnál és azt tette hozzá, hogy ezek önálló gazdasági egységek akarnak maradnii, legyen szsbad azt mondanom, hogy senki nem is gondolt m ásna: ebben tehát tökéletesen egyetértek a képviselő úrral- (Tßps a kisgazdapárton.) Kisházi képviselőtársam a muinkásifizetések elégtelenségéről beszélt.-- A nemzet gyűl és va 1 ószínűleg tudlja, hogy a stabilizációs bérszínvional kiszámításánál az 1938—39-es bérnívónak mintegy a, ; fe'ét vettük .alapul. Azért mondom, mintegy ia felét, mert egy 5 százalékos eltolódás leilWsegesi^ valószínűlég nem 50, hanem 55 százalékra sikerült ez. Azonkívül alapul vettük,, hogy bevezetjük a teljesítménybért és ezen a téren igen sokat tettünk. - Tegnap közbeszólás formájában mintegy hibáztatóan szállt egy-két szó a munkáspárti oldal felé, rajtuk reklamálva, hogy az akkordot, mint egy általunk régen kárhoztatott dolgot, mint a teljesítménybér alapját mi most a munkásoknak előírjuk, kollektív szerződésekbe visszük bele. Az én válaszom erre a következő: A szakszervezetekkel együtt, amelyek az újjáépítés terén eddig is rendkívül sok áldozatot hoztak, igenis helyeslem a teljesítménybér bevezetését, helyeslem a teljesítmény fokozását ezen az alapon, helyeslem akkor is, ha igaz az, hogy a múltban akkordért sem én, aki valaha kétkezi munkás voltam és igen sokat dolgoztam nagyüzemkben akkordban, sem a szakszerveizetek és azok vezetői nem lelkesedtünk. Ez az igazság, azonban mi ezzel csak egy bizonyos rendszerbe öntjük azt az erőfeszítést, amelyet a munkásoktól igenis megköveteltünto. Ismétlem, megköveteltünk. Legyen szabad itt rámutatnom ama, hogy az egész újjáépítés során mi állandóan mint politikát folytattuk a szakszervezeteken keresztül a pártjainkon keresztül, hogy a munkásokat minden megmozdulásuknál, minden munkabeszüntetésnél a továbbdolgozásra, késztessük. Ez az igazság (Felkiáltások a .kommumstapártról: így volt!) és ezt a politikát visszük tovább. Nem engedtünk szénvesztesé-
