Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

895 A nemzetgyűlés 111. ülése 194] átalakításoknál lehet énről szó, ezek a toldoza­sok pedig- sohasem tudják komolyan megindí­tani az ipart. Az iparosok súlyos kérdése az adózás is. Az adók. nélkül dolgozó iparosok 'bevételeinek mintegy 50 százalékát teszik ki, vesizik igénybe, úgyhogy az egy tanonccal dolgozgató kisipa­rosinak körülbelül évi 1200 forint közterhet kell elviselnie, amellett, saját megélhetését és & ma­gas, fekete, áron beszerzett ipari anyagok be­vásárlását is 'biztosítania keli. neki. Különö­sen nehéz a helyzet, ha fiigyelembevesszük, hogy az iparosnak nincsen meg az állandó munkaalkalma, de nincsen biztosítva betegség esetére a megélhetése sem çs főleg nincsen biztosítva számára az, hogy aggkorára ne ke­rüljön az utcára, hanoim munkáját . megbe­csülve, tényleg rendes és biztosított elétet él­hessen. ­Figyelembe keli venni az iparnál azt is, hogy a munkásoknál, az alkailmazottaknál 12 százalék az OTI-teher, a fizetések 6 százaléka családi, pótlék, a különböző kereseti adókra 10 százalék jut, ehhez jön azután még a forgalmi­adó, a fűtési és világítás költsége, etb. Ezek mind olyan terhek, amelyek súlyosan nehezed», nek az iparosságra, s igen nagy gondot okoz­nak a nagy drágaság miatt forgalmat alig 'leibonyolító iparosságnak. Az anyagkiutalások mai rendszere is igen sérelmezett kérdése a falusi, a vidéki iparos­ságnak. Ma à helyzet az, hogy például a bőr­iparosok kapnak 4 kilogramm, azaz négy kilo gramm talp- és bőranyagot javításokra. (Dá­vid János (szd): Mennyire nem ismerik!) Ná­lunk ennyit, kapnak. Lehet, hogy protekció­sabb helyeken többet kapnak. (Dávid János (szd): Sokkal kevesebbet kapnak!) Négy kilo­grammot kapnak! Ebiből kell nekik viselniök az előbb említett nagy közterheket és biztosí­- taniok saját megélhetésüket is. A szíjgyártó iparosok ezideig — anyag­hiányra y aló hivatkozássá 1 ! — nem kaptak semmiféle {kiutalást. A fekete fénybőr-, has­'bőranyagot és nyúzott toőratnyagot egy helyről, de külön igényléssel kell most nekik állandóan igényelndök. Kérdéses, hogy megkapják-e eze­ket az anyagokat, pedig a mezőgazdaságban igenis nagy szükség van a szíjgyártók által készített) munkákra,, (ügy van! a szabadságpárt soraiban.) és néni arra, hogy 3000 forintba ke­rüljön egy pár lószerszám. A kovácsszén ára is igen érdekes vidéki viszonylatban. A bányákból 16.30 forintért kapják a kovácsszenet az illetők, de amikor ez a szén kikerül vidékre, 30—35 forintot kell az iparosoknak ezért fizetniük. r Meglehetősen nagy különbség van tehát az árak között, különösen, ha tudjuk, hogy a békében 5—20 'fillér volt ennek az ára. Sokszor felmerül a kérdés, miért van az,, hogy egy patkó a vidéken 6—8 forintba kerül- (Egy hang a szociáldemokmtapárt oldalán: A tojás meg 5 fillér!) A mezőgazdák jobban kifogásolják eze­ket a magas árakat, az iparosok pedig arra hi* vatkoznak, hogy a patkóvas, amely valamikor 20 fillér volt, ma 2 forint 20 fillér; a ráfvas. amely valamikor 40 fillér volt, ma 2 forint 20 fillér, a kengyelvas, amely valamikor 63 fillér volt, ma 4 forint és az abroncsvas, amely vala­mikor 70 fillér volt, ma 3 forint 40 fillér. Ezek azok az árkülönbözetek, amelyek miatt vidé­ken állandóan viaskodnak az iparossal, aki mivel rendes úton nem kap anyagot, de mivel élnie kell, a közterheket fizetnie kell, kényte" . évi március hó 18-án, kedden. 8Ô6 len-kerülő úton, sok után járással (beszerezni az ipara folytatásához szükséges anyagokat, minek következtében kénytelen olyan árat fel­számítani, hogy a közterheket kifizethesse és életét fenntarthassa. Már csak azért is 'feltétlenül szükséges az, hogy a mezőgazdasági árakat az ipari árak­kal összhangba hozzuk. Ebben az esetben a forgalom alz ipar területén komolyan meg­indulhat. Szükséges ez azért, hogy ne abból az egy-két forintos munkából legyen kénytelen az iparos életét tengetni, hanem megfelelő ) mennyiségű árút tudjon a vásárra vinni, olyan mennyiségű árut, amelynek árából tisztességes életet tud biztosítani magának. Az ipartestületek azon vannak, hogy ellás­sák önmagukat és fenntartsák az iparosokat a szükséges testületi beosztás alapján. Nyolc osztály van, amelyben a díjazás 10 forintig terjed. Ök fizetik az alkalmazottakat is. Mivel az ipartestületek igen nagy részbeni közigaz­gatási feladatokat is végeznek, joggal kérhetik az iparügyi kormányzatot arra. hogy a náluk alkalmazott tisztviselőket az állam segítse. illetőleg hozzájáruljon valamiivei fizetésükhöz. Az ipartestületek a befolyó tagdíjak egy bizonyos részét a munkában elaggott iparosok segélyezésére fordítják, hogy azok ne legyenek kénytelenek útszéli koldulással tengetni életü­ket. Sajnos, ezek" a szegény iparosok képtele­nek ezekből a segélyekből megélni; ezért szük­séges volna, hogy az aggok segélyezése ne ilyen módon 'történjék, hanem az állam lehe­tővé tegye, hogy az elaggott iparosok is vala­milyen segélyt kapjanak. Tekintettel arra, hogy nem látok a kor­mányzat részéről a kisipar irány álban olyan politikát, amely a 200.000 iparost kielégítené, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szabadságpárt oldalán} Elnök: Szólásra következik 1 ? í Kiss Károly jegyző: Ivíanics István! Ivanies István (szd): Mélyen t. Nemzet­gyűlés! Az elmúlt hetekben a független • kis­gazdapárt paraszti tagozata meghívta a Sem* . melweis-utcai székháziba az .üzemi bizottságok elnökeit és a szakszervezetek vezetőit. Ott a' fehér asztalnál, vacsora, és néhány pohár bor mellett egymásmellé ültették a kisgazda kép­viselőket é,s a szociáldemokrata, kommunista szakszervezeti embereket. A cél — úgylátsziik — az volt,- hogy így összemelegedve megbe­széljük mindazokat a problémákat, amelyek a parasztságot és a munkáságot közelebb hozzák egymáshoz és valahogyan próbáljuk áthidalni azokat az ellentéteket, amelyeket lelketlen kufárok és lélekmérgezők támasztottak és ezek­nek a beszélgetéseknek során, amikor megtud­ták rólam, hogy a Weiss Manfréd-gyár üzemi bizottságának elnöke vagyok, odajöttek hoz­zám és a.zt kérdezték, hogy mii az üzemi bizott­ságok hatásköre, feladata és mik a tenni­valóik? Őszintén meg kell mondanom, igen boldog -vagyok, hogy az üzemi bizottságok feladatáról és tevékenységéről elmondhattam, ott vélemé­nyemet és itt újra megismételhetem ugyanazt. Azt mondottam, hogy az üzemii bizottságok tevékenységét! próbálták rendeletileg szabá­lyozni, de egészen más a gyakorlat, és más az intenció, az elképzelés, mert az üzemi bizott­ságok közvetlenül a felszabadulás után olyan helyzeti előnybe kerültek, hogy rendeletekkel szinte nem lehet utánuk menni, mert időköz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom