Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-111

827 ;• A nemzetgyűlés 111. ülése 1M7. soha nem volt. Néhány -különösen jól -szervezett és öntudatos szakma, a nyomdászok, könyvkötők, litográfusok, a vas- és fémipari munkásság bizonyos elit réteged kiverekedtek maguknak, hogy a munkáltatók kénytelenek voltak fogcsikorgatva a dolgozók érdekképviseletével együtt rendezni bizonyos problémákat, a magyar kapitalizmus óriási nagy többsége azonban ez elől elzárkózott és eredményesen zárkózott el. Amikor tehát most itt lapozom és vizsgálom a Szakszervezeti' Tanács gazdasági és bérstatisztikai kiadványát, nem lehet áz elismerést megtagadni attól a rendkívül nagy, körültekintő gondosságtól, ahogy ezek a tabellául ahogy ezek a kimutatások itt a termelés minden ré$zére és minden ágazatára vonatkozólag nemcsak azt vizsgálják, hogy a munkabérek, a fizetések milyenek, hanem azt is, hogy vájjon az egyes szakmák bérei arányban vannak-e. egymással, megfelel-e ez a bérezés az illető szakma általános gazdasági jelentőségének és súlyának, nincsenek-e hibálki és nincsenek-e túlméretezések. Az alapelv maga, amelyet a Szakszervezeti Tanács maga elé tűzött, szintén olyan, hogy abban a legmesszebbmenő felelősségtudat és a demokratikus országépítéssel való azonosítás világosan kitűnik. A kereteket szűkebbre kell szorítani, a . szakmunkás béréhez közelebb kell hozni a betanított munkás és a segédmunkás bérét, mert ez Iratos demokratikus követelmény, de nem szabad elsietni a dolgot, nehogy a szakmunkások magasan és különlegesen {kvalifikált csoportjai hátrányban részesítetteknek érezzék magukat, megfelelő distanciát kell kialakítani a művezetők, a mesterek és a szakmunkások között és nem utolsó sorban egy kissé szűkíteni kell azt a differenciát, amely régebben és nem véletlenül a tisztviselői és a szakmunkás réteg fizetése között fennállott. Ha a szakmunkásbért százzal vesszük egyenlőnek, akkor a betanított munkás bére 85, a segédmunkásé 65—70 körül mozog, a műszaki vezetőréteg, a mesterek-körülbelül 56 százal/éklkál vannak magasabban, a mérnökértelmiség javára az eltolódás ennél nagyobb és az . általános tisztviselői Vorsprung körülbelül 37 százalék. Ezek az adatok és ezek a számok egy új bérezési, egy új munkabérrendezési kísérletnek ma még csak az első vázlatát jelentik. A Szakszervezeti Tanács tisztában van azzal, hogy ez a probléma állandóan hullámzik, maga is vizsgálja azt, hogy a besorozás a kollektív szerződés keretei közé nem történik-e egyes kevésbbé öntudatos szakmák részéről túlzott elfogultsággal» következésképpen a termelést feleslegesen drágító eredménnyel. Ha ezt a tényt magát figyelembe vesszük, szemben azzal az évtizedes szakszervezeti alapbeállíto'ttsággal, hogy a munkás dolga a magasabb munkabért, rövidebb munkaidőt, nagyobb szociális védelmet kiverekedni, a tőkés dolga, hogy emellett hogyan találja meg a számítását, aíkkor jóhiszemű demokratikus és nem szocialista, csak demokratikus felfogású törvényhozóknak is el kell ismerniök, hogy ezen a téren a magyar, szakszervezeti munkásmozgalom, amelynek kötelékébe egy milliónál jóval több dolgozó tartozik, szemben a békeidők ennek 10 százalékát fkütevő szervezettségével, egyedülállóan és hé-, zagpótlóan nagyot alkotott. Vi éa pontos irányelvek alakulnak itt ki évi március hó 18-án, kedden. 828 * és ha a t. jobboldal szeret itt nyugati példákra és nyugati tényekre hivatkozni, hadd utaljak én viszont arra» hogy milyen feszült figyelemmel és érdeklődéssel fordulnak a mi nyugati barátaink, elvtársaink és munkástársaink ama kísérletek felé, amelyek Európának eme részében folynak* mennyit írnak a magyarországi munkásmozgalom gazdasági, szociális, termelési eredményéiről, mennyire figyelik a, szomszéd Csehország adatait, mennyire világosan felismerik azt, hogy a dolgozók immár nem a névleges bér . magasságáért harcodnak, hanem a nagyobb termelési eredményért és a nagyobb termelési eredmény alapján a magasabb reálbérért, mert az egész gazdasági életet lassan, de céltudatosan a gazdasági demokrácia és ezzel a megalapozott új világ szolgálatába akarják és fogják állítani. (Taps a szociádemokratapárton.) A magyarországi munkásság erőfeszítései világosan kitűnnek azokból az adatokból és számokból is, amelyeket a munkásirányítás és munkásönkormányzat vezetése alatt álló OTI és MABI újrendszerű statisztikái szolgálata bo- csat rendelkezésre. Nekem alkalmam és úgy éreztem, kissé kötelességem is volt ezeket az OTI és MABI adatokat a dolgozók helyzetére és talán még inkább létszámuk alakulásária vonatkozóan közelebbről szemügyre venni. A kö vetkezőket szeretném a t. Nemzetgyűlés- figyelmébe ajánlani. A híres 1938-as esztendőben az Országos Társadalombiztosító Intézetben a biztosítottak létszáma 702.000 volt. Ebből Budapestre jut 353.000, a vidékre 315.000, a vállalati pénztáraikra 34.000. Gondolom, az összeadás stimmel. Ez az a dolgozó réteg, amelyre nem ok nélkül szoktak hivatkozni azok, akik az 1938-as állapotokát olyan idálisaknak igyekeznek feltüntetni. A háború után a hanyatlás kolosszális. 1945 áprilisában a nyilvántartott létszám az előbb említett 702.000-rel szemben mindössze 266.000. Ebből is Budapestre jut 91.000 dolgozó, a vidékre esik 153-000 és a vállalati pénztárak biztosított tagjainak létszáma 22.000. Ez a mélypont. Alig indul meg az élet, alig fkÖ vetkezik be a felszabadulás, a feleszmélő, új és jobb világot áhító magyar nép áramlik a munkahelyek felé. Két hónap után, 1945 május 30-ával a nyilvántartott létszám már 393.000, majdnem 130.000-el több. További félesztendő, 1945 vége és a létszám felemelkedik 456.000-re, majd 1946 júniusában, az infláció mélypontján, eléri az 521.000-et. Nem érdektelen a vizsgálatok szempontjából, hogy vájjon Budapest és a vidék miképpen részesedik az élet e megindulása tekintetében. Figyelemreméltó tény, hogy az első időszakban a vidék a háború tényei, az élelmezés viszonylagos könnyebbsége és egyéb itt fel nem sorolható okok miatt sokkal jobb helyzetben van és a vidéki dolgozók létszámcsökkenése sokkal kisebb mint a budapestieké. Budapesten a biztosított dolgozók békelétszáma 25 százalékra hanyatlott le, a vidéken 48 százalékra. Aránylag a legellenállóképesebbelkj azok a nagyvállalatok, amelyeket az OTI »vállalati pénztárak« címén tart nyilván és amelyek az 1938-as adatok háromnegyedrészét érik el és mutatják ki az infláció mélypontján. Igen t. Nemzetgyűlés! Ha ezekből az adatokból, ezekből a számokból csak egyetlen konzekvenciát akarunk levonni, akkcvr ez. a