Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

807 A nemzetgyűlés 110. ülése 19A7. év fel Schütz Antal könyvéből... — Felkiáltások a szociáldemokratapárt soraiból; Elég 1 volt! — Kertész Miklós (szd): Abban az egész, türelmet­len, klerikalizimis benne volt! — MÍlassin Kornél (msz): Ebben meg a hazafiatlanság. — Lévay Zoltán (msz): Az egész meggondolatlanság benne volt! — Zaj és mozgás.) T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy a következőket mondjam. A gimnáziu­mokba, amelyekről szó van, most szintén be­mennek különböző szellemű, különböző felfo­gású, világnézetű pártok. Nehogy esetleg aziti hirdessék» hogy a szocializmus kizárja-a, »haza« szót, szégyeli a »nemzet« szót. (Ivanics István (szd): Bízza csak reánk!) Engedjék meg nekem, hogy e tekintetben Faragó László t. képviselőtársammal szemben hivatkozzam a föld kerekének legnagyobb élő szocialistájára, Sztálin generalisszimuszra. Sztálin! generalisz­szimusz a huszonkilenc éves évforduló alkalmá­ból tábornokajihöz intézett beszédében (Ivanics István (szid)r Ne degyen olyan cinikus! Nem áll ez jó magárnak! — Lévay Zoltán (msz): Nem akarja végighallgatni, miit mondott Sztálin? — Halljuk! Halljuk! a szabadságvárt sorai­ban.^ v— Felkiáltás a szociáldemokratavárt o/V daláról: Hamisság az egész!) a következőket mondotta. (Olvassa): »Ezért minden parancs­noknak és vezetőnek, miközben fáradhaifaaitla­nul erősíti a katonai fegyelmeit, kötelessége, hogy naponta elmélyítse alattvalóiban a ha­zaszeretet, (Ivanics István (szd); Tudom inii fáj a képviselő úrnak! Faragó nem adott köl­csönt a FK-ban! — Lévay Zoltán (msz): Ha a foga fáj, tartsa nyelvét rajtja! — Derültség.) és a haza védelmében mindenegyes katona személyes felelősségének érzését.« (Zaj. •— Az elnök csegnet. — Ivanics István (szd): Azt neun tudják megbocsátani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Dénes István (p'k): T. Nemzetgyűlés! Én még nem kértem kölcsönt Faragó képviselő úrtól, de lehet, hogy fogok még kérni, (Egy hang a szóéi áldemokratapárt oldaláról: De nem fog kapni!) remélem, ha jár nekem köl­csön, meg fogom kapni. De ha már erre mélitóztatoft rátérni, en­gedje meg képviselő úr, hogy megmondjak va­lamit. (Halljuk! Halljuk! a szabadságvárt ofc dalán.) Amikor a magyar parasztság, amely a miaigyíaiiságot jelietauti e hazában ... (Ivanics István (szd): És a munkásság nem jelenti?) A • munkásság• t is, de 'most nem ^aka­rok eirrte. rátérni, mert a képviselő úr a magyar parasztságról mondotta azt, hogy: rossz építésű magyar pa­raszti népünk vau. (Botyánszky Pálné (szd): Miért nem az ő jelenlétében tetszik ezt mon­dani? — Felkiáltások a szabadságpárt soraiból: Miért nines itt?) Képviselőtársam, mi boldo­gan vállaljuk és örömmel üdvözöljük Faragó László képviselő urat (Némethy Jenő (msz): Nem olyan örömmel!) a Pénzintézeti Központ­nak az állam zsebének vezérigazgatói állása^ ban. (Lévay Zoltán (msz) : Na, nem mindnyá­jan! — Derültség. — Felkiáltások a szociál­demokratapárt soraiban: Azt elhisszük!) Soha egy árva szóval nem mondottuk azt, hogy ne üljön le oda, vagy hogy nem oda tartozik. (Ivanies Jstván (szid): Nem is kérdeztük! — Felkiáltások a, szociáldemokratavárt sQraibŐl: Neim is fogjuk kérdezni!) Na látja, t. kép vi- • selőtársam... Elnök: Képviselő úr, ez a kultusztárca költ­i március hó 13-án, csütörtökön. 808 ségvetésével egyáltalában nincs összefüggés­ben. (Némethy Jenő (msz): Provokálják! Sze­mélyi kérdés!) Dénes István (pk): Tehát csak visszauta­sítom a képviselő úrinak azt a megjegyzését, hogy Faragó képviselő úr nekem nem adott kölesönt. Még nem kértem tőle! (Lévay Zoltán (msz): Ki mint él, úgy ítél! —Ivanics István (szd): Ön saját magáról nagyon jól tudja! — Lévay Zoltán (msz) : Kontraviec, nem jó !) Befedezem ezzel kapcsolatos fejtegetései­met. Holnap és holnapután, március 14-én és 15-én fogják énekeim! az egész országban, hogy: »Isten, áldd meg a magyart«, és ! fogják énekelni, hogy: »Hazádnaik rendtületlenül légy­híve, ó magyar«. (Közbeszólások a) szociálde­mokratapárt somiból: Na és?) Ha) a magyar nép így gondolkozik éls így^ érez, ahogyan én r mondottam, akikor {Felkiáltások a szociáldemo­kmtapárt soraiból:. Jól néz ki!) nagyon szeret­ném, ha a szociáldemokratapáirt vezető embere, Faragó Láiszló képviselő, úir is, akiről! meg va­gyok győződve... (Pásztor; Imre (szd) : Hagyja ki a; nevét!) Miután az ő nevéhez kapcsolódik fejtegetésem, (Hajdú Ernőné (szd): Eqssz fej­tegetés!) csak azért említeimi meg ! a nevét. Mon­dom, nagyon szeretném, ha ő, akiről tudom» hogy magyar ember, mert azt mondotta ugyan­ebben a beszédében, hogy a magyarsághoz a nyelv és a közös hagyományok fűzük, akiit pe­dig a nyelv és a közös hagyoimányoik idefűzi­nek,' az szerintem magyar ember, tehát ne res­telje ő aat mondani, hegy a; szociáldemokrata­páirt pedig igenis «nem fogja szégyelni hasz­nálni a »haza.«, ai »magyar« és a »nemzet« ki­fejezéseket. (Pásztor Imre (szd) : Nem isi szé­gyelltük soha, osak nem csináltunk belőle üz­letet! "— Dajkovich 1 Ferenc (kg): Teljesen hely­telenül aposztrofálja a szociáldomoktratapár­tot!) Ezekután rátérek arra,: hogy a gimná­ziumokban, mint általaiban iskoláinkban rend­szer volt, hogy megtanították; a tanulókat' jól : rosszul arra, hogyan kell az élet mindennapi küzdelmeiben megállni ok a helyüket. Tanítot­tak ismereteket, különféle tudást, azonban egyet elfelejtettek tanítani iskoláinkban. (Tö­rök Júlia (szdi): Sokmindent elfelejtettek taní­tani! — Ivanies István (szd): Dénes, a min­denható, rígy-e? —- Tkitf. — Az elnök csenget.) Nem értem, miiért izgatjai önt azj, fixait., most mondok, hogy engem mindenhatónak titulál. (Ivanics István (szdi) közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Ivanies képviselő úr. (Lévay Zoltán (msz): Azért szól ^ közbe, hogy a naplóba bekerüljön a neve. (Zaj.) Dénes István (pk): Azt akarom mondani, hogy eddig elfelejtették arra tanítani a diák­ságot, hogy ne csak jó kereskedő, jó tanár és jó tanító legyen, hanem egyúttal jó^ ember is, mert csak az a jó tanár, a jó tanító, ós jó kereskedő, aki egyúttal jó ember is. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Ezt á szel­lemet be kell vinnünjkl életünkbe és iskoláinkba is. Ez a szellem örökéntékű valami. (Fischer József (szd) : Érdekes, hogy a huszonötéves ke­resztény kurzus után. mi volt ebben az ország­ban! Az után a kitűnő oktatás és emberszere­tetre való itlanítás után! r— Zaj. — Az elnök csen­get.) Fischer képviselőtársamnak igaza, van. De, hogy érezze, mennyire igaza van, nekem az a kívánságom, hogy, a tanítás ezentúl ne csak ismereteket adjon a tanulóknak, hanem egyúttal nevelést is, amely neveli a szellemet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom