Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
795 * A nemsefgyűlés Í1Ö. ülése 1947. évi A másik dolog", amit többször hallottunk, hogy ai gyermek határozza majd meg, hogy jár-e hittanra vagy (pedig nem, amikor felnőttebb' leszi Akkor, ha akarja, tanuljon. Nagyon jól tudjuk, hogy ez felnőtt korban már késő, a zsenge gyermekkor azonban még kész arra, hogy befogadja az igazságokat, a gondolatokat. Méltóztassanak megkérdezni a kisgazdáktól, lehiet-e egy fát kifejlett korában oltani, (Belső Gyula (pk): Nemi lehet!) lehet-e egy fát tíz- vagy húszéves korában hajlítani? (Belső Gyula (pk) : Nem lehet! Elszárad a fa is!) Éppígy lehetetlen felnőtt ! karában! tanítani azt a gyermeket isi akit éppen zsenge« korában, amikor kezd benne taa ember bontakozni, ; alakulni minden támasz«minden eligazítás nélkül hagytunk. Mire odakerülnél, hogy határozzon arról, hogy akar-e vallást tanulni, már annyi rombolás megy végbe lelkében, hogy többé már semmi fogékonyság, semmi vágy nine® benne a vallás iránti Ellenkezőleg örül, hogy nem érái annak .korlátait ás a lelkiismeret esetleges szemrehányásait. Ha meglett korban kezdenek csak a vallásoktatást, ez ugyanolyan volna, mintha azt mondanók, hogy kezdjen a gyermek csak meglett korban enni. Mire aztán fhúsz vagy harminc ^éves korában enni kelzdene, addigra már régen éhenhalnal. A zsenge korban van szüksége a gyermeknek arra, hogy erkölcsi fogalmakat' oltsanak bele, hogy megkülönböztess© a jót a rossztól. Sajnos, a mi korunknak elég alkalma van azzal az embertípussal találkozni, amely sem. a jót, sem a rosszat kiskorában nem hallotta., amely azon a gondolaton nevelődött fel, hogy nemcsak Isten 1 nincsen, hanem még jó és rossz sincsen, ezek puszta elképzelések, puszta fogalmak és így nem létezik az,, hogy valami szabad vagy nem szabad, bJaineim! csak az, hogy lehet vagy : nem lehet. Hogyan kezdhetnők akkor tanítani az ilyen embert ? Papp Gyöngy képviselőtársunk felemlítette, hogy a múlt évek emiherüldözése alatt éppen az egyháziak voltak azok, akik az üldözöttek védelmére keltek. Zárdákban, a szerzetesrendekben százszámra voltak a menekítettek. T. képviselőtársaim engedjék meg, hogy erre a szempontra felhívjam az önök figyelmét. Ha gyengítik a polgárokban azt a hitet, amelynek erejével a nácizmussal, a lh.itlerizmuesal szembeszálrva, lelkük: legmélyebb meggyőződésével embertársaik életének megmentésére keltek, akkor sajátmaguk alatt vágják a fát. Ne ringassuk magunkat > abban a gondolatban, hogy a hitleri ragályt már kiforrta magából a nemzet; ne gondoljuk, hogy ennek a: hitleri pogányságnak a hacillusai inár nem élnek elevenen nagyon sokakban. (Hajdú Ernőné (szd): Sajnos, látjuk! — Egy hang a szabadságpánton: Csak más színben!) Mi ellensúlyozhatja ezt? Csakis a vallás, az a mély meggyőződés, amely felebaráti szeretetre kötelezi az embert. És ha. a körülmények! egyszer majd úgy fordulnak, hogy megint felborul az egyensúly, akkor, ha valóra válik az, aminek bekövetkeiztétől sokan tartanak, ha felfordulásba viszik a politikai eleteti azok, akiknek most a kezében van és 1 , újra szükség lenne életmegmentésére, másodszor nem fogják őket erre késznek találni.. Nagyon könnyen visszafelé sülhet ez a fegyver,. Higyjék meg, hogy a' vallásiból* vett motívumok voltak az egyedüliek, amelyek arra indították a magyarok ezreit, különösen a. szerzeteseket, de minden vallásos élmbert, hogy geetapóval, belső március Hó 13-án, csütörtökön. 796 nácikkal, külső 1 nácikkal '* szembeszálljanak. Fischer József (szd): Nagy tévedés! — Hajdú Ernőné (szd): Es az emberi érzés nem?) Es kérdezem azt, hogy a szerzetesek, szerzetesrendek meggyőződéssel az üldözöttek védelmére keitek, azt most azzal viszonozzák, hogy elveszik tőlük a fiatal generáció valláserkölcsi , nevelésének lehetőségét, 'melyért anyagi érdekek' nélkül tisztán hivatásukat követve élnek. Valóban nem éírdemelriéfc ezt miéig és maguk ellen fordítanák egész népünket is. A' nép a nyomort is könnyebben tűri, mint azt, hogy. elvegyék vallási szabadságát, mely neki még anyagi érdekeknél is drágább» Ezek volnának azok a' gondolatok, amelyeknek megszívlelésiét, megfontolását kérve a nemzetgyűlés minden tagjától ési kérve kérem a kisgazdapárt vallásos meggyőződésű tagjait» gondolják meg, hogy mi az, aímit mtost passzív magatartásukkal veszni hagynak. Ez nagy dolog, nagy érdek és ha a jövő különböző fordulatai közt nem; marad meg az; erkölcsi erő! és tőke, amely vallásos nevelés mellett az, emberi lelkekben benn van, akkor az Isten óvjon meg minket attól, ami ebben a sokszor megrendült és tönkretett országiban be fog következni! (Ügy van! Ügy van! u szabadságpárt es a kisgazdapárt oldalán.) A másik kérdés, amelyről szólni akarok, a taníkönyvmonoipólium kérdése. Arról van szó, hoigyi úgy az elemi, minit' a közép- és felső iskolákban be akarják vezetni' az állami tanköinyvnionopóliumot. Nagyon sajnáloim), hogy a gyakorlati kivihetőség anéirlegellésa előtt man) beviszik a köztudatba ezt a kérdést, mint gyújtóanyiagot. Ez valóban ugyanúgy! ' megelőzi az egymásutánt, a dolgok logikáját, mint laliotgly annakidején még ágyúdörgés köziben felvetették a földjbir tokosztást. (Felkiáltások a szociáldemokratapárt oldalán: Nagyon helyesen!) Kérdem: Kiszámító ttae már valiaki azt, hogy hány vagon papír kéli ezekhez a monopolizált! állami tankönyvekhez 1 ! Megvan-e az a pénz, amely ezeknek a köinyveknek a kiadásához kell, mivel azt is hallottuk hangsúlyozni, hogy ezeket majd ingyen, vagy fillérekért fogják adni. Ebben taz esetben az államnak kéli a szükséges pénzt előteremtenie- Amikor a 'legszükségesebb dolgokra sincsenek összegek előirányozva, akkor sutbadobjuk a régi tankönyveket. (Fischer József <szd) közbeszól.) Említették, hogy a hitvallásos iskolák minduntalan változtatják a tamkönyveket és hogy ez'hátrány'? Hát mit akar most a t baloldal? A meglévő tankönyveket sutbadlobni, ahelyett, hogy betennének néhány olyan kitételt, amely most "nincs a könyvekben. (Fischer József (sad): Inkább ki kell irtani! — Egy hang a kőmmumistapárt oldalán; Falun még mindig ^ az 1942-es tankönyvekből tanulnak magyon r sok helyien, amelyekben Hitlert dicsérik! — Léyay Zoltán (msz): he kell ragasztani! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: Azokat el kéli dob" ni! — Lévay Zoltán (msz): Le keli ragasztani, át kell nyomatná őket! Ha maga tud adlni papírt, csinálja! — Egy hang a kommunistapárt oldalán: A szellemet nemi lelhet leragasztani! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szabadságpárt oldalán.) Más volna a helyzet, ha kiéreznők az általános* törekvésből azt, ami itt-ott egyes baloldali felszólaló beszédéből kihangzott, hogy valóban a közügyet, valóbain a közérdeket,
