Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-110

759 r A nemzetgyűlés 110. ülése 1H7. évi népről' van szó! — Török Júlia (szd): Az, álta­lános nívóról van szó! — Egy hang a kommur ni&Wapárt soraiból; Pihenjen Dánes képviselő úr, mert ki van merülve!) T. képviselőtársaim, a magyar nép kultú­rája, lelki es értelmi kultúrája hallatlanul nagy. Csak ismerni kell a,magyar parasztot: melegszívű, mélykincsű, igazságszerető, jó. (Felkiáltások a szocialdemokratapárt soraiból: Ez igaz!) Ez a kultúra MPrieszol József (kp): Mégsem becsülték! — Vásáry József (m-sz): Kérdezzük meg tőlük. — Prieszol József (kp): Maga arról beszéljen, hogyan csalta meg krumplival az országolt ! Először a krumpliról beszéljen maga! — Vásáry József (msz): Már ki kell egyszer vizsgálni a múltját! j— Azf elnök csenget. — Zaij.) 67 T. Nemzetgyűlés! Én nagyon boldog va­gyok, hiszen beszédem lényege és célja annak elérése volt, hogy egyetértsünk abban, hogy a magyar nép, a,magyar jó, mélykincsű, becsü­letes, tisztaszívű, (Az elnök csenget.) ez pedig a kultúrát jelenti, ennek következtében Faragó László képviselőtársamnak az, a megjegyzése, hogy, a magyarság 'kulitúrája rendkívül ala­csony, tévedésen alapszik és néni felel meg a tényeknek. Elnök: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Bodnár János! Bodnár János (kg): T. Nemzetgyűlés! A tárca kötlségvetése' 3. címének. 2. rovata sze­rint tör tient gondoskodás a tanítók részére rendezendő átképző és továbbképző tanfolya­mok költségeiről is. Valamennyien: egyet­értünk itt abban,, hogy földműves lakosságunk korszerű gazdasági szaktudását a lebe tő leg­rövidebb időn belül fel kell emelnünk arra a színvonalra, amely nélkül! ma már nem gaz­dálkodhat sikeresen; ennél a fontos és sürgős munkánál, nem nélkülözhetik áz elméletileg és gyakorlatilag egyaránt képzett gazdasági szak­néptanítókat, olyan néptanítókat, akikből, sajnos, ma nagyon kevés vani Huszonegy éves néptanítói •működésem alatt neun esoipán ön­magamnál tapasztaltaim fájdalmasan, hanem a tanítói szemiinárriumokon is nagyon sok nép­tanító tett őszinte vallomást arról, .hogy kép­telenek annak a korszerű és célszerű gazdasági szakoktatásnak ellátására, amelyet már a nyolc­osztályos népiskola is előirt, amire heti hat órát biztosított és az általános iskola is bizto* sit. Képtelenek a legjobb akarat mellett is azéirt, mert nem volt módjuk ezt a szakisme­retet főképpen gyakorlatilag is elsajátítani. A tanítók részére eddig rendszeresített kéthónapos nyári gazdasági tanfolyamok nem feleltek imeg erre a célra. Nyári nagy meleg­ben, idegileg fáradtan; (Egy hang a kommu­nistapárt oldaláról: A paraszt meg arait ak­kor!) a tízhónapos idegölő iskolai munka után sokszor szundikálva kellett végighaUgatniok a tanfolyamokat. A gyakorlati képzés legfeljebb abból állt, hogy megtekinthették a kísérleti eredményeket, de nem látták azok előmunká­latait, főképpen nem vettek részt gyakorlatilag a termelésben, ami pedig nagyon "fontos volna. T. Nemzetgyűlés! A magyar néptanító ég a vágytól, hogy e célnak is teljesen megfelel« hessen. Ezért ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a nemzetgyűlés támogatását kérjem, amikor kérem a kultusz-kormányzatot, rendsze- i resitsen nagyon hamar, még e nyáron, de nem nyári szundikáló tanfolyamot, hanem hat­hónapos tanfolyamot az önként vállalkozó nép­március hó 13-án, csütörtökön. 760 tanítók részére, akik a gazdasági szakiskolák­ban nemcsak elméletet tanítanának, hanem a gyakorlati munkákban is résztvehetnének, de nein egy nyáron, haneni két nyáron. Ezek a tanítók meg tudnának felelni annak a sürgős feladatnak, hogy népünk gazdasági szaktudá-' sát arra a fokra emeljék, amelyen már lennie kellene. T. Nemzetgyűlés! A magyar tanító eddig sokszor szégyenkezett falvainkban amiatt, hogy korszerűbb oktatást kellett volna adnia föld­művelő lakosságunknak, de erre nem volt ké­pes. Milyen gyönyörű volna látni falyaiiikon» amikor a tanító, különösen most az általános isiklolában, ahol különórákon szintén heti hat óra vam biztosítva a gazdasági szakoktatás ré­szére, olyan mintaszerű gazdálkodást tudna bemutatni tanítványainak, — a tanulóknak éppen abban a korában, amikor legfogékonyabb a gyermeki iéíek — amilyenre szükség van. Ha érdeklődést tudnánk kelteni a gyermekekben a fejlettebb gazdálkodás iránt, akkor nem volná­nak sok helyen annyira ' néptelenek a most már gyors iramban megkezdett téli gazdasági tanfolyamok. Mert vegyük már egyszer tekintetbe népünk gondolkozásmódját. Nem az elmondott szó hat a mi népünkre, hanem inkább a látott példák­ból hajlandó okulni. (Ugy van! TJgy van!) És ha tanátványaink előtt az ő közös munkájukkal a gyakorló területen olyan mintaszerű gazdál­kodást tud bemutatni a tanító , kicsinyban, amellyel észrevétetjük véle, hogy milyen kü­lönbséget jelenthet; az, ha észszerűen, célszerűen, gazdálkodunk, akikor, ha ezek a tanulók felnő­nek, ezekből lesznek a haladó gazdák. Az ilyen képesített szaktanítók gyakorlatilag is meg* tudják mutatni ezeket a munkákat a lakosság­nak, ha vasárnaponként ráveszik a falu lakos­ságát, a termelőket arra, hogy kivonuljanak velük a határba, — mint ahogyan ezt már több­ször meg is kíséreltük — határjárást végezni. Ha ott azt látná a földműves ember, hogy azr a tanító nem csupán könyvekből tanulta a gaz­dálkodást, hanem valóban; ért is hozzá, akkor az ilyen fajta tanítóval a leggyorsabban el lehetne érnünk azt a célt, amelynefk elérésére olyan nagyon vágyunk valamennyien, hogy minél hamarább korszerűbb legyen a mező­gazdaságunk.­Tudjuk azt, hogy nagyon sok gazdasági szakemberünk van állás nélkül. Vegyük figye­lembe, hogy a mi népünk lelkéhez senki nem áll olyan közel, mint a néptanító. Én maganl aki földműves család gyermeke vagyak, — ti­zenegyen voltunk gyermekek. — taníttatásom alatt is, a nyári.szünidőben gyakorlatilag részt . kellett hogy vegyek ezekben a munkákban és sokszor sajnálattal ' állapítottam meg magam­ban, hogy nem vagyok képes olyan mértékben ellátni.ezt a feladatot, amilyen mértékben erre szükség van. Mi követeltük már a tanítógyüléseken, hogy létesítsenek ilyen tanfolyamokat tanítók szá­mára, ahol nyáron vagy kora tavasztól egé szén késő őszig a termelés egész menetében elméletileg és gyakorlatilag résztvehetürik ma­gunk is ós így a tudást elsajátítva, kiyihetjük azt a nép közé. Nem tudom miért, erre eddig nem voltak - hajlandók. Most, amikor oly sek­szor hangoztatják mindenfelé» hogy erre sür­gős szüfliiség van, remélem, szavam nem lesz hiábavaló és kuÜtuszkormányzatunk e tárca keretében a néptanítói tételnél talán fog tudni '

Next

/
Oldalképek
Tartalom