Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
747 "A nemzetgyűlés 110. ülése 1947. évi kicsinylendő eredmény. Olyan eredmény, amellyel számolnunk kell, mert hiszen a'demokrácia jövőjének alakítása véleményem szerint mégis elsősorban ezektől a politikailag egyre jobban nevelődő tömegektől fog függni. (Ugy van! Ugy van! a szabadságpárt oldalán.) Harmadik megfigyelésem, — amit már egyszer röviden említettem — az volt, hogy sajnos, ebből a vitából hiányzott egy igen lényeges eleme a közművelődésnek, hiányzott az ember, aki végül mégis csak kezdete, vége és célja a kultúráinak, mert hiszem hivatása, vagy az a, végzete, hogy kultúrát teremtsen ezen a földön, ebben különbözik a többi élőlénytől, amelyek nem kultúrát teremtenek, hanem természetes életüket élik, Hiányzott az ember, alki mégis középpontja minden művelődésnek és speciálisabban a magyar ember. Azt hiszem, csak egy képviselő úr említette azt, * hogy valamiképpen meg kell találnunk azokat a módszereket, amelyekkel a magyar gyermek sajátos lelki alkatához tudunk férni, tehát arra utalt, hogy iskolapolitikánkban nagyon fontos ilyen szempontból is, hogy a gyermekre figyeljünk. (Némethy Jenő (msz): A legfontosabb!) De nekem meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy a demokrácia nemcsak keretnen del kezesek, nemcsak alkotmányos formák, hanem igenis elsősorban jeliem és emlbereég kérdése. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szabadságpárt oldalán.) Igazolásomul idézhetném a világ, legnagyobb demokratáinak megnyilatkozásait. (Buchinger Manó (sízd), a szabadságpárt felé: Önök neon illetékesek erre! Ne sajátítsák ki! — Nagy Vince (msz): Végre hallunk a túlsó oldalról egy okos beszédei hát tapsolunk! — Az elnök csenget.) Sajnos, közéleti vitáinkban — nemcsak a neimzettigyűlésben, hanem különben is — egyre jobban elmosódik ez a szempont, amelynek ki kellene rajzolódnia a magyar demokratikus embereszményben, abban az eszményben, amelyhez igazítanunk kellene egész köznevelésünket, amelyhez igazítanunk kellene demokratikus viselkedésünket és gondolkodásunkat. (Taps a szabadságpárt oldalán. — Temay István (msz): Azért is tapsolunk! Manó is tapsoljon! — Derültség.)e T. Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy lírai költő lévén — amint többen neveztek engem — kisisé lírai hangon zárjam felszólalásomat. Az én számomra ez a nagy magyar demokratikus eszmény két területen ölt formát: a nagy magyar szellemek műveiben, akiknek neveltje vagyok mint tanár és minjfc író, (Éljenzés a szabadságpárt oldalán.) azokniak a nagy magyar szellemeknek a müveiben, akik sajnos ebben az országban valóban évszázadokon át < egyedül voltak, magánosok voltak, belfső számkivetettségben éltek és formát ölt azoknak az élő millióknak arculatában, akikben lent alakul, formálódik annak az új magyar embernek arca, akire mi esküszünk, akinek kiformálására feltettük az életünket. (Tetszés. — Buchinger Manó (szd) a szabadságpárt feléMoist miért nem tapsolnak? — Ternay István (msz): Kár rontani! Miért Zavarja? — Vásáry József (msz): Hallgassanak meg egy ilyen szép beszédet f — Nagy Vince (msz) ' az elnök felé: Tessék remdreu)'asíta.ni ! Egy ilyen szép beszédet megzavar az örökös bogaraszásá val!) T. Nemzetgyűlés! Engem az elmúlt másfél év folyamán azon a, helyen, amelyet nehéz körülrnéTiyek között vállaltam és amelyet legmárcius hó 13-án, csütörtökön. 748 jobb tudásom és becsületem szerint igyekeztem betölteni,^két nagy magánosnak szelleme igézett és vezetett, ezek előtt éreztem •magam r felelősnek,- és ezt az égő lelkiismereti felelősséget szeretném átadni utódomnak is ei ben a székben. (Éljenzés es taps a Ház minden oldalán. A szónokot számosan üdvözlik. — Ternay István (msz): Okos, szép beszéd volt! — Vásáry József (msz)': Mégis megbuktatták! — Nagy Vince (msz) gúnyosan: Az utódjának aztán átadhatja!) Elnök: Szólásra következik a címhez feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző: Justus Pál! (Lévay Zoltán (msz): Ez az ellentét!) Justus Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! A "Magyar Szabadságpárt, amely nevét valószinüleg onnan választotta, hogy fenntartja magának a félremagyarázás és a demagógia szabadságát, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Dávid János! Csak védje Dávid Jánost! — Vásáry József (msz): Adjanak a munkásnak akkor is kenyeret, ha szabadságpárti, ne vegyék el tőle! — Némethy Jenő (msz): Párttitkárral azért nem kionkuriráluník! — Nagy zaj a szabadságpárt oldalán.) hű maradt a hagyományaihoz és annak ellenére, hogy azok a képviselő urak, akik hajlandók a problémáról kissé gondolkozni, maguk isi nagyon jól tudják, hogy menynyire nélkülöz a vádjuk minden alapot, hajlandók voÄak itt bennünket és Dávid János barátunkat antiszemitizmussal vádolni. (Ternay István (msz): Barátja? Gratulálok! -— Vásáry József (msz): Benne van a naplóban! — Némethy Jenő (msz): Majd letagadják!) Ternay képviselő úr nyilván nagyon jól tudja, hogy amikor ebben az országban az urak nagyon jó esetben hallgattak, rosszabb esetben helyeseltek a tömeggyilikosiságoknak, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Maguk mit csináltak?) akkor mi szocialisták voltunk az egyedüliek, akik tiltakoztunk. (Vásáry István (msz) gúnyosan: Akik kivonultak a szavazás előtt ! — Vásáry József (msz) : Hol voltak a szavazásnál? Kimentek a folyosóra!—Vásáry István (msz): A folyosón! Hitvány, gyáva banda! — Viharcsengő. — Ternay István (m|sz): Az Andrássy-út 60-ban vertek engem! Ön hol volt akkor? — Foly'tonos nagy zaj a szabadságpárt oldalán. — Viharcsengő. — Közbekiáltás a szociáldemokr atapart oldaláról: Aki haragszik, annak nincs igaza! — Vásáry József (msz): Olvassák el a Népszavát! Benne van! —Török Júlia (szd) Vásáry József felé: El lehet olvasni!. Fogja be a száját! — Vásáry István (msz): Alkudoztak minden rendszerrel!) Az uraknak egy szavuk sem volt a zsidótörvények ellen, a mi pártunk tiltakozott. (Ternay István (msz): Engem az Andrássy-út 60-ban félig agyonvertek! Hol volt ön akkor?) Én a rendőrségen voltam és a toloncházbau. (Vásáry József (msz): Önök alkudoztak min-» dig a régi rendszerek vezetőivel!) Vásáry József képviselő úr most sem mond igazat, mint minden más alkalommal. A folytatása ennek a (taktikának az, hogy a képviselő,, urak közül többen -.. (Vásáry István (msz) : Gyáván elszaladtak!) Vásáry képviselő úr tudatosan valótlant állít. (Lévay Zoltán (msz): Hát hol voltak a szavazásnál, képviselő úr?) En nein voltam képviselő. Pártom pedig, Lévay képviselő úr, nem a parlamentben, hanem a börtönökben, az internálótáborokban és a halottak hosszú sorával bizonyította be a fasizmus és az enibertelanség elleni küzdelmét, (Lévay
