Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-110
725 Aitemsetgyűlés 110. ülése 19 il. évi a gyermek szülei felfogásával. (Zaj a szabadságpárt oldalán.) De van még valami, ami amellett szól, hogy a tankönyveket monopolizálni kell. Mi igenis arra törekszünk, hogy a népoktatást ebben az országban mindenki számára egyformán lehetővé tegyük, természetesen teljesen ingyen. (Taps a szociáldemokrata-, kommunista és a kisgazdapárt oldalán.) Az ország gazdasági helyzete még nem teszi lehetővé azt, hogy a teljesen ingyenes oktatást bevezessük, most azonban a tankönyvek monopolizálásával lehetősége adódik a kormánynak arra, hogy minden tankönyvet a lehető legolcsóbb áron a tanulók rendelkezésére tudja juttatni. És még valami! Nem fenyeget bennünket az a veszély, amely az elmúlt évtizedekben fenyegette azokat, akiknek több gyermekük volt. Tudjuk, hogy gyermekáldás rendszerint a szegény embereknél, a munkásembereknél van. El kezdett járni a legidősebb gyermek az iskolába, kijárta az elsőt, a másodikat, a harmadikat, mint orgonasípok következtek a többi gyerekek is, és egyszer csak hazajön a gyerek és azt mondja: édesapám, új könyvet kell venni ebben a harmadik osztályban, mert az nem jó, amiből Pista és Feri tanult, most új könyvek kellenek. ' Akármilyen nehezen is, de az apának ki kellett izzadnia a tankönyv árát. Kíváncsi volt, miért nem jó a régi tankönyv. Leültek és lapról-lapra átlapozták, hogy hol van változás. Valóban találtak; talán három oldalt, amely másként volt megírva, mint az előző könyvben. Ez tehát azt bizo-nyítja, hogy azért kellett tamköny veserét csinálni, hogy az elmúlt hatalmi rendszer talpnyialóinak és kiszolgálóinak valamikép jutalmat adjanak. Mi igenis fontosnak tartjuk a tankönyv monopolázálását és azt, hogy az államhatalom szabja meg, hogy a gyermekek az iskolában mit tanuljanak. (Egy hang a szabadságpárt oldalán: Ki az állam? Nem a nép? — Közbeszólás a komunistapárt oldalán: Az oktatás az állam feladata!) összevonva a kérdést, kitartunk ama »züllött« felfogásunk mellett, amely nemcsak a pártvezetőség, hanem a tömegek felfogiá&a is, hogy a vallás magánügy ési elfogadjuk a 2. címet azért, hogy átmeneti rendet teremtsünk ebben az országiban. (Taps a szociáldemokrataês a kommunistapárt oldalán.) Elnök: Következik a címeikhez a feliratkozott szónokok közül? Kiss Károly jegyző; Lévay Zoltán! (Zaj és mozgás a kommunistapárt oldalán. — Némethy Jenő (msz): Nos, Juhász előre!) 57 Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy valóban ennél a tárcánál, e tárca költségvetésénél és az efelett folytatott vitában ütköznek ki legjobban azok a mély lelki, világnézeti ellentétek, amelyek köztünk és általában az emberiség egyedei közt fennállanak.- (Kondor Imre (pp): Es az emberek közti vannak! Tessék csak elmondani!) Megvilágították ezfti különböző szempontokból, elméleti és gyakorlati szempontokból. Engedjék meg, hogy talán az ügynek azt a részét, amelyet még itt nem érintetitek, a saját elgondolásom szerint ^ még pótlólag megvilágítsam. Szeretném egyrészt a gyakorlati politika, a nemzeti politika szempontíjából megvilágítani, és nagyon kérem, hoay bizonyos tárgyilagossággal és emelkedettséggel fogják eat fel azok is. akik éppen a világnézeti ellentét folytán érthetően talán március hó 13-án, csütörtökön. 726 nem iis fogadják el; legalább az ellenvéleménynek járó tisztelettel .hallgassák végig (Kondor Imre (pp): Ezt ugyan nem tapasztaltuk, de garantáljuk!) és kivételesen ne legyenek (türelmetlenek, mint Kondor képviselő úr is. (Kondor Imre (pp) : Lévay! képviselő úrnál nem tapasztaltunk ilyen türelmes hallgaítást, de mi garantáljuk! — Vásáry József (msz) : Nagyon nagylelkűek! — Némethy Jenő (msz) Lévay Zoltán felé: Átadtad a szót? — Vásáry József (msz): Most legalább megmondták, hogy a» ellenvéleményt is megbecsülik! Ezt is hallottuk tőlük!) Kérem Kondor képviselő urat, talán majd vegye át a szót. " Amint eljutottunk ebben az országban egy nehéz, áldozatos, esztendős harc után gazdasági vonatkozásban a stabilizációhoz, éppen így kell eljutnunk a lelki stabilizációhoz is. Amint keserves, verejtékes fizikai munkával meg kellett teremtenünk ennek* a fizikai, gazdasági stabilizációnak az előfeltételeit, éppen úgy meg kell teremtenünk ennek a másik, lelki újjáépítésinek, a békés atmoszférának, az előfeltételeid! is. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy tisztába jöjjünk az alapvető lelki tényezőkkel, amelyeknek kétségtelenül integráns része a hit. a vallás, az ember lelki elete és hogy számoljunk azzal, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége pártállástól függetlenül milyen álláspontot foglal el ebben^ a kérdésben. " i • Egy hasonlattal kell itt élnem. Az előttem szólott mélyen t- képviselő úr egy gyermekre hivatkozott, aki — úgylátszik — nem volit jó véleménnyel az apjáról. (Zaj a szociáldemokratapárton.) Ne tessék érzékenykedni, én csak a szónok beszédét idézem. Az a gyermek az apjáról beszélt. (Török Júlia (szd): Hamiis az idézet!) Az én felfogásom .szerint ez a példa a nevelés csődjét mutatta és éppen azért kell a vallásoktatás, hogy egy gyermek, különösen egy kis gyermek így ne beszélhessen az apjáról, mert ez tiszteletlenség. (Kárpáti Antal (szd): De az iskolában mondták neki!) En sem -mondtam, hogy «másutt mondták neki. Én azít mondtam, hogy a gyermek az apjáról beszélt. Ne tessék ilyen komolytalan dolgokkal megállítani a beszédemet. (Kárpáti Antal (sz'dí): Csak az a kérdés, ki ítéli meg, hogy komolytalan-e vágy nem!) En tehát egy másik gyermekről beszélek, hasonlóan Kárpáti képviselő úrhoz. Abban az iskolában, ahol ma kivételesen van fa, van szén és így folyhatik a tanítás, megkérdezte a Itanító: Móricka, milyen kormányzati rendszer van ma Magyarországon? — Erre Móricka rövid gondolkozás után azt felelte: válság. (Derültség a szabadságpárton.) Tényleg ez a helyzet. Ma az a kis Móricka sajnos, valóban nem láthat mást a felnőttek dolgából, játékából, mint hogy ma már — hogy úgy mondjam — kormányzati formává stabilizálódott a válság. (Derültség a szabadságpárton.) Minden más állandó mozgásban, állandó bizonytalanságban van, egy azonban szilárd, stabil és ez a válság. (Némethy Jenő (msz) (gúnyosan): Moist ötven évre megvan à béke! — Vásáry József (msz): A pártvezérek szórakozása!) ; Ha erről a holltpontról esetleg a pártvezérek minden szándéka ellenére el akarunk egyszer mozdulni, akkor tényleg foglalkoznunk kell őszintén, — szinte azt mondhatnám — irgalmatlan Őszinteséggel ezekkel a kérdésekkel. A vallás, a hfit olyan idős, mint maira az 46*
