Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-109
643 A nemzetgyűlés 109. illése 1947. sem állta meg a helyét, mint pedagógus. Nekem az a véleményem, hogy pedagógus és pedagógus között éppenúgy nem volna szabad különbséget itenni,, mint ahogy nem szabadi az orvosok között aszerint, hogy valaki gyermekorvos vagy belgyógyász. (Egy hang a parasztpárt soraiból: Professzor vagy tanár!) Nem, kérem a professzor az valami egészen irïas, mint az általános iskolában, az elemi iskolában vagy a középiskolában működő nevelő. Egészen más a pedagógus és egészen más a kísérletező, gondolkodó tudós az egyetemen, aki a maga kutatásainak az eredményeivel neveli. Egyetemi tanár ma is lehet valaki *— mint ahogyan a múltban is lehetett — 'mindenféle képesítés nélkül, de én magam nem bíznám rá az első elemista gyereket sem egy képesítés nélküli emberre, akármilyen tehetséges. Ezt nem tehetjük általánossá. Lehet valaki nagy tudós, aki a maga tudományos eredményeit igazolta és bebizonyította jártasságát valamely tudó-' mányszakban, és az ilyet el tudom képzelni egyetemi professzornak vagy valamelyik tudományos intézet élén. A kettő között tehát nincs ellentét, mint ahogy erre természetesen nemcsak nálunk, de külföldön is van példa. Én ismerem a tanítók nehéz helyzetét. Tisztában vagyok vele. hogy nagy méltánytalanság érte őket. Én azonban azt, a bizonyos jobb anyagi helyzetet, a nagyobb fizetést, a nagyobb társadalmi megbecsülést nem az eddigi prepának szeretném biztosítani és fenntartani, hanem annak a modern XX- századi nevelőnek, akit az elkövetkezendő nevelőképző reformtól szeretnék remélni. Mert az az eddigi preparandiáról kikerült tanító, akit itt ma emelhetünk mártíromságra és- sajnálhatunk a demokráciában, magunk között őszintén szólva nem is nagyon érdemel meg nagyobb társadalmi megbecsülést. Éppen az volt a célja eddigi nevelési rendszerünknek, hogy a nevelőket olyan'képzésiben részesítse, hogy jogosan ne is vindikálhassanak maguknak nagyob megbecsülést, Én ismerem a tanítóképzők egész tanrendjét, munkatervét, ismerem azt a képesítést, amelyet a tanítóképzés ad, és azt kell mondanom, hogy már e tanítóképzés bevezetésekor i s elavult volt minden kulturáltamban az a tudásanyag, amit a mi preparandiánk bizony itt még az 1940-es években is adott. Ezzel tisztában kell lennünk akkor, amikör a tanítóknak nagyobb megbecsülést, több fizetést követelünk. Nem mondom, hogy ennél nincs sürgetőbb kérdés, mert sürgetőbb a tanítónak is a kenyér rneg a lábbeli meg a ruha, de életbevágóan fontos az, hogy a tanítókat magasabb képesítéssel, magasabb szellemi felkészültséggel ruházzuk fel és ezt intézményesen biztosítsuk, ment egyébként valóban az egész iskolareform nem éri el célját. (Milassin Kornél (msz) gúnyosan: Biztosan magukra szavaznak a tanítók!) Mivel időm irövidesen-lejár, még csak egyet akarok ezzel összefüggésben aláhúzni. Már a közlekedésügyi tárcánál rámutattam e^y szempontra, amelyből kiindulva nézni kell az^ elkövetkezendő korszakban feladatainkat, ez pedig az, hogy nálunk mtagyon is érezhető nyoma van annak a ténynek le, hogy Magyarország lakosságai különösen a parasztság, nem önálló nép volt, hanem ben szülött népkénit élt gyarmatosított alap-iskolarendszerünkben is. 1867 óta kifejlődött az a helyzet, hogy volt 644 nekünk Tudományos Akadémiánk, amely a magas kultúrát reprezentálta vagy így hirdette magát; volt Budapesten egyetemünk és az utóbbi időben egy-két vidéki városban is, csak egy kissé jobban olha.iyagoltuk azokat és egészen komolyan egvik vidéki egyetemünket sem vette egyetlenegy kultuszminiszter sem, legfeljebb Klebelsberg a szegedit; és mindenféle intézményeink voltak Budapesten, ellenben ha igazi jdemokrátükus iskolareformot akarunk, akkor énszerintem megint csak a végekről kellene kiindulni és először az elhanyagolt vidéki iskoláinkkal kellene törődni. Nem is jól mondom, hogy elhanyagolt iskolák, mert az is csak teória, hogy nálunk ennyi és ennyi iskola működik. Most nincs időm felolvasni eat a hosszú névsort, de papíron van meg, hogy egy csomó falusi iskola ma nem működik, mert nyáron nem tanulnak, hanem általában dolgozik a legkisebb gyermek is, koraősztől pedig késő tavaszig (Nagy Vince (msz): Nincs cipő!) s egész télen nemhogy az a rosszul táplált, rosszul ruházkodó tanító és gyerek nem bírja ki abban az iskolában, ha,nem egészen nagyszerűen táplált tanító és <gyerek sem bírná ki. Az újjáépítés terén tehát véleményem szerint a legsürgősebb és legfontosabb, nehogy megint kirakat-újjáépítést csináljunk esetleg Budapesten, hanem próbáljuk a rendelkezésre álló helyzetet felmérni és nézzük meg vidéken a tanyai iskolarendszert, amelyet teljesen feldúlt a háború. Nézzük meg a kis vidéki falvakban az iskolát, nevezhetik azt általános iskolának vagy népiskolának, amelyben semmiféle élet nem folyik, mert az élet előfeltételei hiányoznak 1 Nemcsak az ablak, nagyon sokszor az ajtó is és legtöbb helyen a tanító is hiányzik,^ mert a minisztérium ugyan kinevezi a tanítót, de mivel a falusi, a tanyai iskolákban tanítani úgysem lehet, a tanfelügyelő vagy a tankerületi főigazgató berendeli egy városi iskolához, hogy éppen mégis tenni lássék valamit és azután nyugodtan elhanyagoljuk azt, hogy valóban meginduljon a demokratikus nevelés. Mindaddig, amíg nem biztosítunk egyenlő lehetőséget a falun ós a városban, én a demokratikus iskolareform sikerében nem bízomMert lehet, hogy népi kollégiumokkal megoldjuk a felsőbb fokozatokban az iskolázás kérdését és oda parasztszármazású is bekerülhet, de még messze az út a felső fokozatig, és aki olyan körülmények között tölti gyermekkorától kezdve az iskolában az idejét, amilyen körülmények vidéken még ma is adódnak, az először is nem jól készült fel erre a fokra*, másodszor pedig talán nem is fog oda eljutni. Én tehát a szellemi reformok mellett ilyen konkrét tennivalókra is fel szeretném hívni a kultuszminiszter úr figyelmét, hogy reálisan, pontosan mérjük fel ezeket az anyagi előfeltételeket, mert e nélkül illúzió a legszebb terv is és_ minden utasításunk el fog akadni most már nem az emberi jószándékon, hanem ezen a gazdasági lehetetlenülésen. (Milassin Kornél (msz): A leendő újjáépítési miniszter majd felépíti az iskolákat!) 45 Valószínű, hogy^ fel fogja építeni- Egyik legfontosabb újjáépítést feladatként próbáltam ezt megjelölni, tehát. máris ajánlom a kormány figyelmébe. (Ternay István (msz): Nem valószínű, hanem biztos.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!. évi március hó 12-én, szerdán.
