Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

661 A nemzetgyűlés 109. ülése-1917. saonyának rendezése a' demokratikus elvek alapján (Nagyiván János (msz): Az írója ott ran mellette!) hasonlóképpen, a demokratikus vívmányok továbbfejlesztése, mind-mind olyan kérdések, amelyeket most már sürgősen ren­deznünk kell. Abban a reményben, bogy a demokrácia J végre úrrá lesz a kultusztárca területén, a »aiát portáján is, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a kommunrstaPárt és a szociáldemokratapárt oldalán. A szónokait üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt iszó­iiokok közül? Kiss Károly jegyző: Révész Ferenc*! Révész Ferenc T NemzeltlgyűlésJ Siajnáiljalttali iviagyoik' kényfelleiui megállapítani, hogy a mlajgya-r demokráciái egyik legfontosabb probiléniájáit, a közoktatási kérdéseket üres Házban vagyunk kénytelenek tárgyaljni (Hal­ter Béla (msz): Akkor függesszék fel az ülést, mert a kisgazdapártnak értekezlete ^Kan! —. Egy hang a kommunistavárt oldalán: Nem tar­tozik ránk!) Természetes, bogy a magyar de­mokráciának a legfontosabb problémája ez, mert meggyőződésem szerint felépíthetjük a Sziabadság-hidtaitL korszerűsíthetjük a mezőgaz­daságot, úJJáém'thetjük az ipart vtaigy újat építhetünk az ipar területén, de ha a -koponyá­kat, az agyakat nem fogjuk demokratikus szellemmel telíteni, síkkor könnyen elképzel­hető, hogy egy új bandífizmus ismét lerom­bolja ezeket az intézményeket. (Egy hang a szabadiságpárt oldalién: Nem az egyházak ] le­vélték ki. iái banditizmust!) Meggyőződésen), hogy „demokratikus szellemi ^újjáépítés míélkül nincs .újjáépítés. / Sajnos, meg kell mondanom,Jhogy ez a, probléma nagyon mélyen gyökerezik s nem mai keletű. A kultuszminiszter úr mint iro­dalomtörténész szintén tudjla, hogy az egész magyar irodalom, de aztegész magyar műve­lődéstörténelem. ' sem egyéb, mint a. magyar kultúráért foilyftíatott harc. Hiszen, ha néhány szempillantással átrohiainunk a magyar szel- • lemi történelmen, akkor is észre kell vennünk, hogy az első magyar költő, aki úgyfan nem magyarul, hanem latinul írt, Janus Pannonius is a »barbár Duna« melletti problémákról! 1 be­, szél. De ha a méhány évszázíaidda]! későbbi ese­ményeket nézem, akkor uß azt kell mondanom, hogy ,a nagy magyar gondolkodók^ írók, mű­vészek, mind kü|földjárÓk vollfak. Egyszerűen azért, mert Nyugait-Európai kultúnmagasságá­toan rádöbbentek a magyar kulturális viszo­nyok szellembénító; -méilységeire. Goindolok itt többek közit első nagy' iskoJareformátorúnkra, Apácai Cséri Jánosra, aki visszajötít: Nyugat­ról és megszáll ottan hirdette, hog3>- egész is­kolaügyünket át kell! építeni, reáltudomá­nyokr,a kell tanítani a nebulókat. Gomídolok . arra a Tótfalusi Kis Miklósra, aki azért jött vissza Nyugatról, inert könyvekkel aikiairta »ol­csóbbítani és bővíteni« a hazát. Gondolok arra. a Szenczí Molnár Albertre, aki szintén a Nyu­gat kultúrmagasságábau ébredt rá a szerénv véleményem», szerint- legszentebb uacioualiz­musra, a szellemi nacionalizmusra és aki azért jött haza, hogy a Nyugtat kultúreredményeit magyar talajba' átültesse. De az egész magyar kultúrtönténelem nem egyéb, minit! a, nagy -magyar költők, gomldolko­dúk küzdelme sa magyar kultúráért és a Pesta­lozzi -lelkíí nevelők nem akartak eg^ebet v mint közelhozni a Nyugatot Magyarországhoz. évi március hó 12-én; szerdán. 632 <Slachta Margit (pk): És az rossz? — Sulyok Dezső (msz): Most is azt kellene!) Ez-remény ­télen küzdelem volít, mert, a magyar történe­lemben — és erről szereltíuék majd később be­szélni — nem egy, huszoiniötéves ellent ornada­lom 'volt, hanem egy ezer plusz huszonöt éves ellenforradalom, (Parragi György (pk): Ez té­vedés! Ne bántsuk a magyar- történelmeit! — Pászthory István (misa): Ëz ferdítés! Szent 1st­ván reakciós volt?) mert & nagy magyar esz­mék befogadására sohasem volt megfelelő ke­ret. (Zaj és ellentmondások a szabadságpárt oldalán. — Az elnök csenget.) Parragi képviselőtársam közbeszólására iegyen szabad a' következőket megjegyeznem. Én a magyar kultúrtörtéueleiuről besz'élek és . ez nem lecke akar lenni nemzetgyűlési képvi­selőknek, de megjegyzem: ha, valahol, akkor Magyarországon mindig érvényesült a költő és v a sorsharag problémája. A sorsharag pedig nem annyit jelent, Parragi képviselő úr, hogy a költő, a gondblkodó, a pedagógus, & tudós az anyatejjel szívta magába az üldöztetés életrom­boló vitáminjait, hanem szerény meglátásom és a szocialista meglátás szerint a költő üldöz­tetése, nagysága és mondanivalója közt logikai összefüggés volt. (Parragi György (pk): De néni 1025 éven keresztül!) Minél nagyobb igaz­ságot mondott ki egy magyar-.gondolkodó, an­nál nagyobb volt az üldöztetés és ha a képvi­selő úr ; a. XV. századi"« hivatkozik, akkor én hivatkozóin 1430-ra, amikod- az első Bibliát is — .és ezt a mélyen t. szabadságpárt " figyel­mébe is ajánlom •— (Egy hang a kommunista­párt oldalán: Semmi közük nekik a Bibliához!) indexre tették Magyarországon szociális far­talma, miatt. Szóval a magyar történelemben ilyen ada­tokat találunk, Magyarországon pedagógusnak lenni mindig: annyit jelentett, hogy nemcsak írónak, hanem műveltségközvetítőnek is — és most ne kövezzenek ezért meg— képromboló eretneknek, .egy; új törvény fogalmazójának is kellett lennie. Ezt a magyar szellenitörténelem­ből mindenki kiolvashatja, aki "vesz magának annyi szellemi fáradtságot, hogy saját nem­zetének kulturális történelmét "átiiézze. (Pászthory István (msz): Bosszú 1 ismeri ked­ves kollega, úr! — Révész Mihály (szd) : Ebben maradunk! —- Az elnök csenget.) Haj tan dó^ va­gyok patrlamenten kívül erről a , kérdésről vitatkozni, die akkor beszélhetnék Bessenyey­nek >egy tudós ' társaság iránti jámbor szándékának« összeomlásáról, -ÍV nyelvújítókról, (Pászthory István (msz): Zrínyi Miklós, Balassi Bálint, ezek i« mind senkik voltak?) esi beszélhetnék arról, hogy volt a magyar tör­ténelemben egy korszak, amikor gondolkodó­nak, nemzetnevelőnek lenni annyit jelentett, mint az Úristen balján helyet foglalni. Beszél­hetnék gondolkodókról, akik a rács mögött fel­vágták az ereiket és rozsdás szeggel írták hit-. vallásukat. (Parragi György (pk): Ez nem­csak Magyarországon volt így!) Beszélhetnék sok mindenről ezen a terüle­ten, de .nagyon telek, hogy a félórám,letelik- és még egypár keresetlen szavam ,a. kultuszminisz­ter úr felé is lesz. ' (Derültség- a szociáldemo­kratapárt oldalon.) Megértem, hogy az ő sze­repe iiiagyon nehéz, hiszen ő valószínűleg azért mosolyog, mert azt gondolja, hogy én éppen azt bizonyítom, hogy ezer év óta nagyon el­li anyagolják itt a dolgozó tömegek szellemi éb­resztését. (Pászthory István (ïifsz): Törökdúlás ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom