Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-109

608 A nemzetgyűlés 109. ülése 1.947. évi március hó 12-én, szerdán. 604 (Mozgás a szabadságpárton.) A képviselő urat figyelmeztetem, hogy az elnöki bejelentéseik alatt ne tárgyaljon. B. Farkas Ferenc előadó urat illeti á szó. B. Farkas Ferene (pp) előadó: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Köztudomású, hogy a magyar köziművelődés mind társaidiaimi ós politikai", x

mind pedig pedagógiai szempontból erősen edraaradt ai kor színvonalától. Közművelődésünk régi formája politikai és társadalmi szem-, pontból szigorúan az osztálytársa dalom kívánalmaihoz igazodott. A neveléstudomány világszerte elfogadott törekvéseit és; eredményeit jórészt mellőzitek vagy csak .kevéssé alkalmazták. Ez magyarázza, hogy milyen nehéz, feladat bárul mai demokratikus politikánkra. Egyszerre kell véghezvinni a mai politikai, társadalmi és gazdasági átalakulás igényeinek megfelelő' reformokat a neveléstudomány és általában a köziművelődés világszínvonalon álló eredményeinek alkaimazásával, és mindezt akkor, amikor az elvesztett /háború következtében az ország anyagi erejének és teljesítőkéfpességének legjobb osetben is» csak a fele miaradt meg. Kultúrpolitikánk tehát akkor jár el helyesen, ha, kellő valóságérzéssel mégteremti mai szegénységünkhöz mért, de politikai lés tudományos tekintetben egyformán korszerű közművelődésünket. Ezi ai célkitűzés kettős> feladatot ró a magyar művelődéspolitikára. Egyrészt meg .kell tervezni és. meg kell valósítani a mai politikai és társadalmi életünknek megfelelő .reformokat, másrészt ugyanakkor helyre kell állítani a háborús pusztításokat legalább olyan mértékben, ahogy a reformok megkívánják. Nem kell hosszan bizonyítani, hogy e kettős falaidat mind szellemi, mind pedig anyagi tekintetben nagyon jelentős erőfeszítést és áldozatvállalást követel tőlünk:, jóval többet, • mint életünk más; szektoraiban. Mármost a kérdés az, vájjon az elmúlt két év alatt eknentünk-e a szellemi erőfeszítésben és az anyagi áldozatvál'laláisfcan addig a inér^ tékig, amit köziművelődésünk korszerű reform-' jának nagy érdeke múlhatatlanul megkíván,' s amit az -adott lehetősségek biztosítottak is. Ezzel mondén tekintetben egyenrangú kérdés, vájjon ezt a mindenképx)en szükséges anyagi, és szel-. lemi erőfeszítést ez a mostani költségvetés megfelelően tükrözi-e egyrészt önmagában, arányai- • bau, "má'sriélszt az államháztartás más szektoraihoz viszOnyítvai. Azt gondolom, nem alkotok elhamarkodott, ítéletet, há? mindjáirt elöljáróban kijelentem, hogy mindkét kérdésre határozott nemmel kell felelnem.' Nem aziért, mintha az elnraít két esztendő demokratikus r művelődéspolitika jai komoly, számottevő eredményeket nem. mutathatna fel, és nem azért, mintha ez u költségvetés nem a magyar adófizetők komoly áldozatvállalását példázná, hanem azért, mert művelődéspolitikánk eddigi szellemi erőfeszítése ési, anyagi áldozatvállalása korántsem tarthatói kielégítőnek. Tárgyilagosan meg

1 kell mondanom, hogy ennek egyrészt âz, orözágvezetés az oka. Demokratikus átalakulásunk során] ugyanis eddig sokkal több figyelmet szenteltünk gazdásági és politikai problémáink megoldására, így háttérbe szorultak mind a közvéleményben, mind a. gazdasági támogatási tekintetében kulturális kérdéseink ; dé nem menthető fel egészéin

1 hivatalos művelődéspolitikánk; sean* mert láthatóan nem járt el azzal a,,tervszerűséggel és céltudatos eréllyel, amelyet a, demokratikus átalakulás tőle megkívánt, amtely kétségtelenül több és jobb eredm'ényt hozhatott volna. Igaz, hogy közművelődériünk, főként pedig köznevelésünk 'korszerű megreformálására számos döntő kezdeményezés történt, sőt számos helyen nemcsak a megfelelő korszerű terv készült, el hanem a megvalósítás útján is komoly eredmények jelentkeznek- Ilyen például az általános r

iskola, amely a magyar népoktatás alapvető megváltozását hozza magával. Az általános iskola, ha jól és gyorsan valósítjuk" meg, jelentőségében és történeti kihatásaiban az Jüötvös-féle népoktatási reformmal lesz egyenlő értékű. De nemcsak hazai, hanem külföldi viszonylatban is jelentős alkotás a reform; .bátor ; és radikális, és ezen a téren megelőztük nemcsalk! összes szomszédainkat, amelyek a köznevelés

1 reformjához még csak most kezdenek hozzá, hanem általában a nagyobb nemzeteket is. Ilyenek a felnőtt dolgozók különféle iskolái, amelyek egyrészt jóvátételt jelenteinek a szellemi elnyomatás áldozatai számára, másrészt értelmiségünknek a; munkásság és paraszt; s ág politikailag is megbízható! tagjai sorából való felfrissítését szolgálják. Ilyenek a, népi kollégiumok és a szabad, jnűvelődés országos megszervezése is. Ha azonban ezek: az elgondolások helyesek és korszerűek is, a magvalósítás tervszerűsége, mértéke, és üteme korántsem kielégítő ; , -., Jelémíleg ugyan már 2770 általános iskolánk működik, ami nagy haladás u régi helyzettel szemben, amikor mindössze 374 polgári iskolában és 169 gimnáziumban, volt meg a színvonalasabb tanítás lehetősége, de még uiiindág több mint 4000 népiskolánk nem ala kult át általános iskolává. De ha az egészen kis létszámú, egykét tanítós iskolákat ki is vesszük ebből a számból, akkor is még mindig többszáz az olyan községek száma, ahol egymá* mellett két-három felekezeti, községi vagy állami törpeiskóla működik, de az is_kolafenntartók féltékenykedése miatt nem tud létrejönni a jobb nevelést nyújtó általános iskola; vagy: ma már ugyan csaknem 12.000 különféle felnőtt tanuló jár a dolgozók iskoláiba, de az iskolák hallgatóságának még mindig csak kisebb része <az igazi munkás és még kisebb része az igazi %

paraszt. Nagyobbrészt még ma is diplomabálványozó, a

( hivatali pályán előhaladni kívánó kispolgárságíból kerül ki ez a hallgatóság. Ugyanígy a népi kollégiumok személyi kiadásairól ugyan gondoskodott a kultuszminisztérium, az elhelyezés kérdését nagyobbrészt megoldották a helyi közületek, de a kollégisták ruha, élelem, fűtés és felszerelés hiányában még imtindig kimondhatatlan módon nyomorognak. A szabadművelődés is országosan kiépítette a maga, szervezetét, de ez elsősorban inkább még csak az adminisztratív kiépítést jelenti, a népi művelődés igazi előmozdítására könyvek, folyóiratok stb. kiadásával még kevés történt. _ Nyilvánvaló, hogy nagyobb tervszerűséggel és több eréllyel nagyobb eredményre lehetett volna jutni. Ha ez a helyzeit ott, ahol komoly, számottevő • haladást kell megállapíita^ imnk, milyen lehet ott, ahol még a refprmmunkálatóik meg sem indultaid Gondoljunk csak a közép- és felsőoktatás annyira esedékes reformjára,^ a iművészeti és tudományos élet újjászervezésének korszerű voltarává külföldi művelődési kapcsolatok kimélyítésére és így tovább. A tervekből és a köl'tségvetésbiől is 'úgy látszik, hogy ezen.a területen műve-