Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

27 A nemzetgyűlés 102. ülése ÍdA7. életben milyen miagy változást kell végrehajtanunk, természetes, hogy közlekedési rendszerünknek is hasonló változáson kell átmennie es ahhoz igazodnia. Ha figyelembe vesszük, hogy a

r nagybirtokok helyett többszázezer kisgazdaság létesült és általában a mezőgazdaság <a kisbirtokrendszerre és a belterjes termelésre tért át, ennek elengedhetetlen követelménye, hogy a közlekedéspolitika és a forgalmi hálózat az új életforma kielégítését szolgálja Ebben m irányban kell tehát határozott közlekedési politikát kialakítani, amelyre annal is inkább szükség van, mert tulajdonkeppen Baross Gábor óta Magyarországon komoly közlekedéspolitika nem is volt, hanem azt mondhatnám egyedül a vasút érdekei dirigáltak; ennek kedvéért nem engedték kifejleszteni a közúti közlekedést, meggátoltuk a motorizáció kifejlődését; ennek a kedvéért hanyagolták el vidéki útjaink kiépítését és elleneztek mindiazt ami egy látszatelképzelés szerint a, vasút érdekeit keresztezte. Holott a különböző közlekedési eszközök szintetikus együttműködését kell biztosítani. Minden közlekedési eszköz ott és olyan szerep heiz jusson, ahol és amilyen szerep, az általános gazdasági szempontok szerint a legmegfelelőbb. A teherszállítás szempontjából ,& versenyt csak annyiban szíabad korlátozni, amennyiben az egészségtelenné válik. Pusztán a vas^ utat megvédeni anélkül, hogy megvizsgálnánk a kérdést, hogy iaz egész nemzetgazdaság szempontjából helyes-e, felületes eljárás és vsem technikai, sem közgazdasági gondolkodásra nem vall. Ott, ahol a vasút általános közgazdasági szemszögből nem a megfelelő közlekedési eszköz, nem szabad habozni, hanem ha kell, akár le kell bontani. Semmiesetre seim szabad megengedni, hogy a vasút védelmének hamis jelsziavával például a kisemberek szekérfuvarozását üldözzék, vagy a MATEOSz működését keresztezzék és rajtuk keresztül iaa egész nemzetgazdaságot sérelem érje. Ilyen szabadabb elgondolás keretében is biztosítani lehet, hogy a vasút laz általa közérdekből olcsó tarifával szállítandó bizonyos' árufajták szállításáért másképpen kapjon rekompenzációt. Ugyanúgy feltétlenül kérjük a iminisztleT urat, hogy a teherautófuvarozást is ne mint egyik vállalatának, akár a MÁV-nak, akár MÁVAXJT-nak konkurrenseként tekintse. Egyáltalán a felelős magyar miniszter, még ha állami vállalatról is van szó, mindig a közérdeket képviselje és vigyázzon, hogy öntudat-^ lanul is ne mint konkurrens vállalkozó használja ki a maga közjogi és közigazgatási hatalmát. Tehát mindazokon a vidékeken, ahol nincsenek megfelelő vasúti összeköttetések és az államnak a közel jövőben nincs meg a lehetősége, hogy ilyen célokra nagyobb beruházásokat eszközöljön, ahol egyébként is az egyéni vállalkozás jobban simul a helyi viszonyokhoz és a. helyi érdekek kiszolgálásához, ott engedjék át úgy az utas, mint a teher, sőt azok vegyes szállítását a postaforgalommal egyetemben a magán-, vagy helyi községi vállalkozások részére. A közérdek azt kívánja, hogy a MATEOSz dolgozzék együtt a vasúttatl és a hajózással, még tarifális szempontból is, hogy a vasúttal nem bíró vidékeket bekapcsolhassuk az ország vérkeringésébe, tehát csatlakozásokkal, közvetlen, kombinált díjtételekkel hálózzák be közlekedési/ térképünk ma még évi február hó %7-én, csütörtökön.. 28 fehér foltjait és így emeljük magunkhoz a magyar falvak százait Itt ki kell térnem a budapesti autótaxivállalat megváltására. Szerény nézetem szerint ennek államosítása nem közérdek, sőt közérdekellenessé válik azzal, hogy a közlekedésügyi minisztérium az utóbbi időben a kisemberek taxügénylését már beszüntette vagy legalább is erősen mérsékelte, mert nem akar magának konkurrenciát, holott ugyanakkor a közönség részére nem áll elég kocsi rendelkezésre. De tiltakozunk az ellen is. hogy a minisztérium 500 külföldi kocsi vásárlásával sajátmaga akarjon beruházásokat eszközölni. Ha el is ismerem a fővárosban egy nagyobb és közhasznú taxi- • vállalat jogosságát, már csak nivelláló hatásánál fogva is, mind az ár, mind a kiszolgálás tekintetében, akkor is azt kell mondanom, hogy ezzel foglalkozzék az illető község, — ebben az esetben Budapest székesfőváros közönsége — nem pedig az állam, amelynek, szerény nézetem szerint, országos feladatokat kell ellátnia, nem pedig apró üzleti vállalkozásokban kiélnie magát. Mégegyszer szeretném hangsúlyozni, t. Nemzetgyűlés, mi a demokráciát úgy értelmez; zük. hogy minél több szabad, független kis

1 egzisztenciát létesítsünk és biztosítsunk, nem pedig indokolatlan állami mammutvállalatokat teremtsünk, ahol a dolgozók annak csak munkásai lehetnek. Kérem tehát a miniszter urat. tegye lehetővé ilymódon a MATEOSz-ban tömörült kisemberek működését, inert ezen a szövetkezeten belül azok a közérdekű feltételek és,előnyök, amelyek ilyen adminisztrációnál és organizációnál a közös vállalkozáshoz szükségesek, biztosítva vannak, de ugyanakkor az egyéni kezdeményezés és a helyzethez igazodás szabadsága is megvan és ezzel szabad, független polgároknak szabad' és tisztességes megélhetését segítettük elő. Itt 2200 kisember életéről van szó, akik autójukat a legnehezebb időben, a magyar automobilizmus újjáépítésének — mondhatnám — hőskorában, az elhagyott roncsokból sajátmaguk építették fel. Kérem tehát a miniszter urat, ne akarja ezeket az egziszj tenciákat tönkretenni és ne csináljon állami teherfuvarozási vállalatot, mert ez nem az p feladata, A közlekedésügyi miniszternek úgyis elég gondot okoz és fog okozni még jó pár esztendeig a közúti és vasúti kérdések megoldása. Tudom, hogy a közúti kérdésekkel több képviselőtársam szándékozik foglalkozni. így csak azt kívánom megjegyezni, hogy útrendszerünket nem a vasút érdekeinek kell alárendelnünk, hanem annak kiépítését az egyes vidékek kívánságaihoz kell igazítanunk, mert a most áttért kisparaszti birtokok még jobban megkívánják, hogy közlekedési hálózatunk erei mindenhová eljussanak- Ezért engedje meg a miniszter úr, hogy elsősorban a bekötött takra hívjam fel figyelmét, amelyeket egyébként — tudom — ő is szívén visel. ^Hasonlóképpen örömmel venném, ha láthatnám, — és erre megnyugtató választ kapnék, — hogy a prefabrikációs építkezés adta lehetőségeket itt az útépítéseknél is felhasználnánk és a szükségessé vált helyreállításoknál az ideiglenes hidak helyett most már mindenütt végleges kivitelezéseket alkalmaznánk. Meg kellene kezdeni a földutak építésére vonatkozó kísérleteket is, hogy a helyi igények