Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.
Ülésnapok - 1945-105
309 . A nemzetgyűlés 105. ülése 1947, maik ilyenek 1) nem is a magyar ipari mágnásoknak az érdeme, hanem a magyar ipari munkásság, a szegényparasztság, a régi és új kisgazdák érdeme egyaránt. (Egy hang a pártonkivüliek csoportjából: Erről lehetne beszélni !) Igen t. Nemzetgyűlés! Gondoljunk csak vissza a két esztendővel ezelőtti állapotokra, amikor Budapest felszabadult. A magyafr ipari munkásság akkor is felül tudott emelkedni nemcsak egyéni,hainem osztályérdekein is, amikor a legteljesebb kilátástalanság előtt állt, és a magyar, de főleg a nagybudapesti ipari munkások kizárólag a nemzet érdekeit tartva szem előtt, sokszor heteken át dolgoztak napi egy, tál bablevesért. Akinek jutott egy tál bableves, az már boldogan fogyasztotta el, mint munkája gyümölcsét. Nem egyszer fordult elő, többek között Tatabányán, hogy egyetlen • napon 26 bányápzt hoztak fel az aknából, aki az éhség miatt esett ott össze. Ez a magyar ipari munkás megmutatta, hogyan kell országot építeni és jóleső érzéssel kell elkönyvelnünk, hogy ebben az országépítő munkában volt egy nagy szövetséges társuník, a magyar szegényparasatság és kisbirtokosság. (Ugy van a kommunistapárton.) Ha végigvizsgáljuk közellátásunlk' kétesz.tendős működését, erről mint fő jellemvonást elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy közellátásunkat a teryszerűtlenség, az ide-oda kapkodás jellemezte. (Ugy van! a kommunistapárton.) Ha megjelent egy jó vagy rossz- rendelet, másnap, vagy néhány.nap, esetleg néhány hét múlva megjelent az előzőnek az ellenkezőjét tartalmazó rendelet, sokszor anélkül, hogy az előbbi rendeletet már visszavonták volna. (Vásáry József (msz): Miért volt akkor a sok pártközi konferencia'?) Nem csoda tehát, ha vidéken nehézségeikbe ütközött a rendeletek végrehajtása, még ott is, ahol megvolt ehhez a jószándék, pedig sokhelyütt, például Vidovicsnál és társainál még a jószándék sem volt meg alrrá, hogy végrehajtsák a közellátásügyi miniszitérium rendeleteit, eltekintve attól, hogy nem is ismerték ki magukat a közelilátásügyi minisztérium össze-vissza rendeletei között. (Vásáry József (msz) : Egészen takaros ellenzéki beszéd! — Egy hang a szociáldemokratapárt oldalán: És ez fáj magának'? — Felkiáltások a kommunistapártról: Nem ellenzéki beszéd ezi, hanem megállapítás! — Vásáry József (msz): »Koalöeió-képes !«) Ha voltaik eredményei a közellátási minisztériumnak, mint ahogyan voltak eredményei is, meg kell mondanom, hogy ez elsősorban megint annak a közreműködésnek és támogatásnak köszönhető, amelyet a szervezett munkásság és a demokratikus pártok „lyujtottak közellátásiunk biztosítása érdekében. (Juhász István (szd) : Es nem ai »szabad száj«-párt! — Vásáry József (msz): A földmívélő nép munkája! Mert különben nem lett volna mi felett rendelkezni!) De felteszem a kérdést a nemzetgyűlés előtt: mire volt jó az össze-vissza kuszált rendeleteik kiadásai Mi sokat gondolkodtunk azon, •miért nem lehet tervszerűen kiadni a rendeleteket Hát a minisztérium nem tartja nyilván, hogy egy kérdésben adott-e már ki esetleg egészen más irányú rendeletét? És miért kell újabb rendeletet kiadni, mielőtt a régit visszavonták? Nekünk az volt az érzésünk, hogy az a I évi március hó 5-én, „szerdán. 310 temérdek sokaságú visszaélés, amely a közellátásügyi minisztériumban volt, mindezeknek a rendeleteknek egymást keresztezése csafk azt szolgálta, hogy ezeket a visszaéléseket nehezen, vagy egyáltalán«- ne lehessen felderíteni. Ma már országszefrte közismertek azok a visszaélések, amelyeket a közellátásügyi minisztériumon belül nap-nap után felfedeztek. Ezek közül esak egynéhány vínágszálat legyen szabad ide a nemzetgyűlés elé (hoznom. Itt van a hús- és zsitradékhivatal esete. A zsírkiutalásokat nem a szakmai érdekképviseleteknek, nem azoknak a cégeknek adták oda,' amelyek zsír vagy hús felvásárlásaival évek óta üzletszerűen, tehát szakszerűen foglalkoztalk, hanem megkapta egy Rónai nevű úr, aki azután négyszeres! áron adta tovább ezt «»• üzemek' neszére, — az üzemek munkásai r©-* szere kiutalt zsírt! — ós elfeketézték, elpanamázták. (Vásáry József (msz): Kötelet neki!) Természetesen ez csak úgy volt lehetséges, hogy az illetőnek valószínűleg igen kitűnő összeköttetései voltak (Nagyiván János (msz): Ki volt az? — Juhász István (szd): Nem volt »szabadszáj«jpárti! — Vásáry József (msz): Ne tréfáljon már!) a minisztérium vezető tisztviselőihez é» mindenesettre ezek a panamák, ezek a visszaélések, 'amelyeket nap-nap után szellőztátett a magyar demokratikus sajtó, neon nagy dicsőséget hoztak a közellátásügyi minisztériumnak, de annál több elkeseredést és keserűséget a magyar népnek. Amikor a közellátásügyi, minisztérium; tárcájáról beszélünk, nem lehet szó nélkül hagyni az MSztK ügyét sem. Ez is. félhlivatailosi szerve a kormánynak, amely az állaim' pénzével dolgozik. Az állam; temiéiridék milliókat ölt bele, de olyan, mint a pap zsák: szinte telhetetlen. Mi azt mondjuk, hogy ha ez az MSzK ceiak a közellátásügyi minisztérium részére kötne ügyleteket, a minisztériumi hatlhatóis ellenőrzésiéi mellett, akkor ez megengedhető volna; csak az nem megengedhető, hogy a jelenlegi közellátásügyi miniszter úr elődje engedélyt adott az MSzK-nipk arra, hogy magánügyleteket, magánüzleteket is bonyolítihásson le. Itt ülnek vidéki képviselőtársaim, ők igazolhatják, hogy falun milyen nagy az elkeseredés azért, hogy a beszolgáltatott gabonáért az MSzK még mindig nem fizette meg az ellenértéket. Amikor még milliókkal tartozik a falunak az MSzK és nem tesz eleget ennek ai kötelezettségének, akkor önkéntelenül gondolkodóba esik az 1 ember: vájjon nem az állani által az MSzK rendelkezésére bocsátott hitelekből folytathatják ezeket a magánügyleteket? Nagyon kérem a miniszter urat, nézzen csak a körmére azoknak a^ uraknak, akik ott az MSzK-ban az állam pénzével garázdálkodnak és visszatartják azokat aa összegeket» amelyeket az állam nem azért- adbtt nekik, hogy esetleg magánüzleteket folytassanak, hanem azért, hogy. a magyar panasztságnak kifizessék a tőlük amúgyis olcsó 1 pénzen beszedett gabonát. T. Nemzetgyűlés! Hogy miért dolgozik ez a minisztérium ilyen gyengén? Hogy ez a milisztérium miért nem tudott megfelelni annak a feladatnak, amely reá várt — holott talán egyetlen minisztériumra sem várt, vagy várt volna akkora felelősség, mint éppen erre, egyetenegy minisztériumnak sem kellett volna olyan jól dolgoznia, mint éppen ennek a mihiszté- „ riumnak, — és miért éppen ez a minisztérium 20*
