Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-102

17 A nemzetgyűlés 102. ülése Í947. vezte rohammunkára a dolgozókat, de fokozatosan ellenőrizte is a határidőre kitűzött feladatok végrehajtását és ugyanakkor fokozatosan vigyázott arra is>, hogy a dolgozókat sehol meg ne rövidítsék. Ha az új munkamódszer, a fokozott ellenőrzés jelentett is adminisztrációs többletet, de bőven megtérült az eredményekben, es az egyidejű megfelelő szociális gondoskodás is sikereinek titka. Jóléti intézményeket hívott életre, megmozgatta a külföldi és belföldi segélyszervezeteket, hogy enyhítse a dolgozók inflációs nyomorát, hogy ellássa élelemmel, ruhával, lábbelivel a vasutasokat, a postásokat a hajósokat, a hídmunkasokat és általában dolgozóit. De ugyanakkor a verejtékkel dolgozó, kérgestenyerű magyar parasztról sem feledkezett meg. Az új gazdák gazdasági megerősítésére, megsegítésére nagyarányú fuvardíj-kedvezményt léptetett életbe, (Felkiáltások a szabadságpárton és a kisgazdapártról: Hol?) így a vetőmag, valamint az új gazdasági eszközök szállításánál 45% kedvezményt biztosított. (Egy hang á szabadságpárton: Nem is volt vetőmag!) De jelentős kedvezményt biztosított tenyészállatok szállításánál, a trágya szállításánál, az őszi szántáshoz szükséges folyékony üzemanyag szállításánál is. Gerő Ernő az első miniszter, aki orvosolta a vasutasság sok^évtizedes sérelmét a vasutas státusrendezéssel és ugyanezt kiterjesztette a postásokra is. Ez a magyarázata annak, hogy a vasutasok és hajósok országos szabad szakszervezete teljes súlyával mellé állott. De nincs is olyan szakszervezet az országban, amely Gerő Ernő miniszter urat és minisztériumát ne támogatná. Ez a minisztérium megmutatta, hogy tud'és akar is a szakszervezetekkel együtt dolgozni. , T. Nemzetgyűlés! A német nácik és a magyar reakciósok történelmünk legnagyobb szerencsétlenségét hozták hazánkra. Nemzeti érde' keink ellenére taszították a nemzetet a pusztító háborúba. Országunkat lerombolták és elsősorban közlekedésünket jórészt romhalmazzá változtatták. A nép áldozatkészsége, a magyar szellemi és fizikai dolgozók hatalmas erőfeszítései segítségével, sokszor rohammunkával sikerült kiemelni hazánkat a mélyből és megindítani az új magyar ,életet.. Erre az új magyar életre, a dolgozó milliók verejtékes munkájára, nagyszerű eredményére emelték kezüket 'a gálád összeesküvők, ugyanazok, akik nemzet? szerencsétlenségünk okozói voltak. A magyar munkások, a dolgozó parasztság milliói, a haladó értelmiség joggal el várják, hogy a demokratikus államrend biztosítsa országépítő munkájukat és tegyen meg mindent, hogy hasonló bűnös merényletek többé elő ne forduljanak. Gyorsan és kíméletlen eréllyel sújtson le a hazaárulókra, teremtse meg ezzel is, a nyugodt, tervszerű munkára való áttérés elengedhetetlen előfeltételeit Nyilvánvaló, hogy egész állami életünkben, különösen a nemzetgazdaság és az építés területén tervszerűen kell folytatni a munkát, úgy, ahogyan ezt Keleteurópa több állama. Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária már megvalósítja. Nem véletlen, hogy a mi tervszerű munkánknak, hároméves újjáépítési tervünknek alapjait is az a Gerő Ernő miniszter úr rakta le, aki még a rendkivüli idők rohammunkájába is bele tudta vinni az összehangoltságot és a tervszerűséget. Meg vagyok győződve arról, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ VI, évi február hó 27-én, csütörtökön. 18 hölgy ez a hároméves terv rövidesen valósággá válik és akkor a közlekedési tárca vonalán elmondhatjuk, hogy a vasút és a posta teljesítőképessége elérte az utolsó békeév színvonalát anélkül, hogy ráfizetéses üzemek lennének. Elmondhatjuk azit is, hogy hidainkat, mind a közúti, mind a vasüti hidainikat felépítettük és hogy 1400 kilométer bekötő út megépítésével hoztuk közelebb a dolgozó parasztságot, a tanyavilág népét, a f öldhözjuttatotfcakat a kultúrához, a városhoz, az lipari munkássághoz. ' T. Nemzetgyűlés! Kérem a közlekedésügyi tárca 1946/47. évi költségvetésének elfogadásait. (Élénk taps a kommunistapárton. — Taps a Ház többi oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? Hegyesi János jegyző: Drózdy Győző képviselő úr! Drózdy Győző (msz): T. Nemzetgyűlési Bocsánatot kell kérnem, hogy az előadó úr ilyen alapos tanulmánya után pártunk részéről én szólalok elsőnek! hozzá a közlekedésügyi tárcához, bár én nein vagyok szakember. Nem rajtam múlott, hogy az immár 21 tagból álló pártban egy mérnökember vagy közlekedési szakember sincs. Nem mi válogattuk össze pártunk tagjait, hanem a sors söpörte idea »reakciót« és -azok jöttek itt össze, akik talán napokkai vagy órákkal előbb még nem is tudták, bogy a közeljövőben egy pártnak lesznek a tagjai. (Ternay István. (msz) : És hogy »reakciósok« leszniek!) A közlekedésügyihez jófoirmáú sorsihúzás útján jutottam hozzászólóként, mert szinte annyit értek hozzá, hogy mindentfajta közlekedési eszközön ültem már talán, aimii a világon van. Három világrészt beutaztam (Juhász Istváii (szd): Reméljük, hogy fog még repülni is!) s taligától kezdve! a tolókocsiig és a repülőgépig mindenen ültem már. (Ternay István (msz): Gyakorlati szakember!) De hát régi mondás az, hogy nem mindig tanul meg zongorázni, aki egy szobában alszik a zongorával, így önök a&t mondhatják, az

v hogy •mindenféle járművet ismerek és mindegyiken utaztam, még nem tett

1 engem híivatottá arra, hogjr egy ïlyen komoly költségvetéshez is hozzászól jakMindenes étre azonban el kell ismernem, hogy a miniszter

1 úr megérdemli annak, a rettenetesen nagy dicséretnek a nagy részét, amelyetpártjai részéről kapott. Ha nem siette volni^. ezt el az előadó úr, talán én is mondtam volna néhány bókot, mert meg kell állapítanom, hogy a magyar köz.ekedésügy a legjobban lerongyolt állapotban volt mindem magyar intézmény között. Ki ne emlékeznék vissziaJ az összeomlás után azokra a vasutakra, amelyeken nem voltak ép sínpárok, azokra a mozdonyokra, amelyek kihűlve, összelőve feküdtek HÍ vasutak mentién és ki ne tudta volna, hogy vasúti anyagunknak (rettenetesen nagy százalékát rabolták el tőlünk? Ki ne tudta volna, hogy 46.000 vasúti kocsinkból mindössze 7000 maradt meg belterületen? H&i számításba vesszük otrszágutainknak lerongyol'tsáigát, a víziutisfeon elpusztult hidaink szörnyű tömegét és ha nézzük a mai állapotokat, el kell ismeirnünk, hogy a miniszter úr derekasan teljesítette a maga kötelességét, (Nagy Vince (msz): Ez igaz!) amiért hia több nem. is, die taz elismeréis pálmája jár neki- (Ternay István (msz): ügy van!) Nem lehetetlen, hogy Iha politika^ síkra •nem siklott volna ki néha-néha minisztériuma, talán nem is> vállaltam volna ezt a felszólalást,