Nemzetgyűlési napló, 1945. VI. kötet • 1947. február 27. - 1947. március 19.

Ülésnapok - 1945-104

253 a magyar nemzet, haza csak egy van: a ma­gyar haiaa; s é demokrácia entniek a hazának és ennek a nemzetnek ,a védelmét kell, hogy szolgálja, (Taps.) T. Nemzetgyűlés! Demokráciánk ínég na­gyon fiatal. Demokráciánkat még nem tudtuk megszerettetni, s nem tndtulki olyan mérték­bem elismertetni, mint amilyen, mértékben itt valamennyien, úgy gondolom, akármelyik párt­hoz tartozunk is, szeretnénk. Ennek a demo­kráciának kiépítésére még nagyon sóik munka vár reánk. De almoz, hogy ezt íki tudjuk épí­teni, iaz is kell, hoigy a pártok ne törjenek egymásra, főleg pedfig ne törekedjenek párt­hatalomra, hanem vegyék számításba azt, hogy most nincs itt az ideijei annak, hogy világnézeti ' ideológiai felfogások ütközzenek meg egy­mással, amikor gazdaságilag nyomorban va­gyunk, amikor láthatjuk, hogy egy-egy ilyen politikai válság mekkora kárt okozj nemze­tünknek. Ilyen belyEetben tartózkodjunk at­tól, hogy világnézeti harcokat vívjunk! egy­mással. Majd akkor érkezik el annak -az ideje, hogy a. parllaimeinitíben vagy az ország­ban foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel, ha ebben az országban (meglesz a gaiadasági jó­lét, ámbár jobban szeretném* ha ezeket akkor, is el tudnánk kerülni, amikor — magyarosan kifejezve — ráérünk majd egymást marná, de ebiben a pillanatban becsüljük meg egytmást és ia párltok. ne törjenek egymásra, baneni egyetértésiben!, becsületes koalícióval kormá­nyozzuk tovább ezt a nemzetet. , . T. Nemzetgyűlés! Áttérve a nionvedelimii tárca költségvetésiére, nem kívánok sokat fog­kozni a múlttal. Aí tfiszínevelésről siókat le­hetne beszélni. Voltak a tisztek közötti is be­csületes és a népet szerető emberiek. _ Több nevet tudnék itt megnevezni abból az időből, amikor mi Pécsett elindultunk a mozgalmunikï­kál, amikor még a katonatisztek az utcán szóba sem állottak a paraszttal, sőt olyan fö­lényesek! voltak, hogy egy kisi szóváltásért vagy nem kellően helyes köszönésért, vagy nem tudom miiért le is lőhettek bárkit. Mégis voltak abban az időben is ' tisztek — ott volt például Demeter Ferenc százados és> mások is, — akik abban az időben is nyíltan ki mer­tek állani a Független Kisgazdapárt szervez­kedése mellett. Hogy mit kaptak érte abban az időben, arról is tudnék sokat mondaná. Ép­pen ezért nem tudom magamévá tenni Szent­Györgyi Albert professzori képviselőtársam­nak azt ia felfogását, hogy mines szükség az. akadémiákra és: nincs szükség a hadseregre. Igenis, szüksége van hadseregre a legkisebb nemzetnek is, minit amilyen a mienk, anélküh hogy imiDitariísta nemzet nevelést alkárnánk. Az akadémiáknak is és a hadseregnek, is de­mokratikusnak kell lennie. Itt érek majd ahhoz a ponthoz, amelyet ellőttem szólott képviselőtársaim ils valameny­nyien érintettek már, hogy tudniillik poli­tizálj oii-e a hadisereg, avagy nem. Az én felfo­gásom szerint i pe> politizáljon a, hadsereg. (Éelyeslés a kisgazda- és a szabadságpárton*. — Ellentmondások }ai kom\m){iM€st'ßpa\r[to^ii.) ~NÍ\éfc tóztassék megvárni, amit mondok. Égy had­seregben — tegyük fel, vagyunk itt ötl párt vagy négy párt — mindegyik! pártból van­nak embereink. Mi lesz, ha elkezdünk, poli­tizálni, s én az én pártom politikaá hitvallását hirdetem, a kommunistapárt, a szoeiáldemo­kratapárt, a parasztpárt pedig a magáét? Kérdem, milyen hadsereg lesz az? Előbb vész | évi március ho 4-én, kedden. 254* össze önmagával, mint hogy ha kell, a hatá­rok védelmére tudjuk beállítani. (Egy hang a kisgazdapártról: A politizálást a nyilasok kezdték!) Mint egyén politizáljon a katona, ezt a jogot a demokráciában nem vonhatjuk meg senkitől, de^ már a hadseregen belül polr­tikai állásfoglalást kifejteni nem helyes, sem rábírni egyiikí vagy másik akár katonatisztet, akár közlegényt, akár altisztet arra, hogy va­lakinek a politikai felfogását vagy világnézeti felfogásait tegye magáévá. Ez nem való' a had­sereg kötelékébe. (Zaj.) "Én a 80 milliós költségvetést nem tairtom soknak, hanem kevésnek. Ha ezt a tótéit né­zem, még valamire gondolok, ami nem. kaimon­dottana honvédelmi tárcához, tartozik, hiszen a népjóléti minisztéráumnál már láttam és fel­szólalásokban halloittam, magától a miniszter •úrtól- iss hogy beállítottak összegeket a rokkan­tak, hadiözvegyek és árvák felsegélyezésériet de meg kell említeném ennél a tárcánál is, txú­ként az előttem felszólaltak ás Támiutaitltak: szé­gyene a .magyar nemzetnek, hogy utcán kol­duljanak nyomorult rokkant katonák, fiillé­rekért kunyoráljanak az előttük elmeinő em­berisktől. Ezek a katonák annakidején, nem ön­ként, nem a saját jóákariaíttukból mentek el éleítüket jfeláldozni, csonkaságlot, toénasiaigoit szerezni, s hogy özvegyeket és árvákat hagy­janak odahaza. Értsük meg, az egész nemzeti­nek kötelessége ezelkíről gondoskodna. (Ugy van! Ugy van!) Ami a katonaság nevelését illteti, soha ked­vezőbb alkalom, több idő nem adatott még erre. Én most csak a magyar parasztfiatal­ságra, a magyar parasztgyermekekre gondo­lok ebben a pillanatban, akiket az előttem^ fel­szólalt Mikita képviselőtársaim is felem'líteitt. Amikor a katonai kötelékbe kerülnek a ma­gyar parasztif jak, ne csak a jobbra át, balra átra gondoljanak kiképzésüknél, >— erre- is szükség van— hanem legyen rá mód és idő, hogy a mezőgazdasági, kertészeti, gyümölcsé­szeti szaktudományokból is előadásokati, órá­kat tartsanak nekik. Amikor szükségszerűen a mező gazdiaságnak gépesítésre átállítódésánál tartunk, soha kedvezőbb időpont nem adatott a magyar ifjak kiképzésére a gépkezelésbein, • a gépszere]lésben, a gépek vezetésében. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ezekről ífeltótlenül gondoskodni szíveskedjék. Természetesen nevelni kell őket a magyar kar tonai erények; megőrzésére is, nehogy azt ér­jük el, hogy a jövőben nem a hősöket fogják kitüntetni, hanem a szökevényeket. Ezen kler resztül a magyar honvédségre! hagy; szerep vár* s ha azt be akarja tölteni, a magyar hon- 'A védségnek demokratikusnak, nem pedig párt­politikát magáévá tevő hadseregnekkell lennie. Itt volna az ideje, hogy a honvédelmi tár­ca költségvetésében gondoskodjanak egyt ölytain szükséglet pótlásáról, amely 1944-ben, azt hi­szeimi, a többi vármegyében is előállott. A régi honvédség , által etilvitt lovak, kocsik, szerszá­mok, stb- árának megtérítésére gondolok. Ba­ranyában tudok egy-egy községről ahoi 14—15 ilyen kisparaszt van, akinek ma sincs meg sem a kocsija, sem a lova, sem a szerszáma, mert ennek pótlásária idáig semimiiiféle mód nem. adatott.^ Ezeknek a jogos követeléseknek ki~ •• elégítéséről a honvédéimi kormánynak igenis gondoskodnia kell. Gondoskodni kell lairról, hogy ezek az emberek a mezőgazdasági élet­ben, ahol előbb dolgoztak, tudják folytatni ter­melésüket. A nemzetgyűlés 104. ülése 1947.

Next

/
Oldalképek
Tartalom