Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.
Ülésnapok - 1945-92
•201 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. évi február hó 7-én, pénteken. '202 az angol"és a párisi rádió és azt monídta: »a niai napon megérkezett a -magyar kormány béke jegy zeke«. Ez így van, t. uraim, De osak június 25-én, tehát további másfél hónap" mul va mentek el Londonba és Washingtonba a magyar kormány képviselőd. (Némethy Jenő (msz): Akik nem tudnak idegen nyelveket! — Zaj.) Az én beszédidőm lejár. Mások ideje is le fog jiáaiú. egyszer, hiszem töriliéneilmi tanúi vagyunk egy olyan földindulásnak, amelyben az emberek ideje lejár, tessék tehát türelemmel meghallgatni. r Akármelyik alkotmányos felfogású kormány egy más országban, amikor őt nyilt dezavuálás éri, lernend. Az ő dolguk volt eldönteni, hogy kinek volt igaza, de én azt mondom, hogy z orosz államférfiaknak van igazuk, ők valóban nem adták meg 'hozzájárulásukat és ami itt elhangzott, az — idegen szóval élve, — egy ki« blöff volt. Elhitetése volt annak, hogy az orosz •'. államférfiak ilyen ígéretet tettek. Anglia, az angol birodalom nem akarta az oroszokkal múgy is meglévő összeütközési felületet megagyobbítani, amikor tehát választania kellett, hogy az angolszász Byrnes kollégájának józándékú, de a magyar kormány klérése nélkül lőtérjesztett indítványát támogassa-e abban z értelemben, hogy Magyarország határkiigazítást kapjon, vagy — figyelembevéve a munáskormány vonalát — a hozzá elég közel álló rósz birodalom külügyminiszterének elutasító lláspontját tegye-e magáévá, az elutasító álláspont mellé állt, s ettől kezdve post fest a, eső után köpönyeg volt mindaz a fáradozás, amelyyel kitűnő diplomatáink, Auer Pál és a töb)iek július és augusztus folyamán, a május 7-i döntés- után lelkiismeretesen, vért verejtékezve, minden tudásukat beleadva próbáltak enyhíteni' megtörtént döntésen. De megint megszólalt az a — bocsánat a kifejezésért — »konfidens« londoni rádió, amelyet én igen szívesen hallgattam à nyilas elnyomás idején is és erről a rossz szokásomról nem. szoktam le. (Egy hang a kisgazdapárton: Isi) Akkor is. Ez a londoni rádió, amikor Nagyi Ferencék delegációja Washingtonból visszajövet Londonba érkezett, ismét megszólalt és a Times egyik vezércikkét kommentálva azt mondta : »Hogyan képzelik a magyar kormányférfiak, hogy egy nagy birodalom megváltoztassa a maga kimondott szavát akármilyen kérdésben, például a magyar-román kérdésben 1 Ez május 7-én eldőlt- Hát csak nem gondolják, hogy amikor végre sikerült egy pontban keleti nagyhatalmi szövetségesével konszenzusra jutnia, akkor most másfél hónap múlva, mert eszébe jut a máffyar kormánynak, hogy mégis osak kellene kérni a kiigazítást, ezt a szavát megváltoztassa 1 ?« Elkéstek tehát és későn tették meer azokat a hiábavaló erőfeszítéseket. Ebben is a kormány bűnös. De ha már megtette és ha már nyilt színen ilyen dezavuálás érte, hogy nem bizonyult valónak az, amit Nagy Ferenc és Gyöngyösi, egyik a székesfehérvári piacon, a másik ^edig a külügyi bizottságban mondtak, ha alkotmáúyos érzésűek, mi lett volna a kötelességük 1 ? (Kigyullad a ktotürlámpa.) Figyelmeztetés nélkül is hangtalanul tudomásul veszem, hogy beszédidőm lejárt, de ezt a mondatomat még befejezem. l A nemzetgyűlés és a köztársasági elnök előtt össze kellett volna ütni bokájukat és azt mondani: »Mi olyan dezavuálásban részesültünk, hogy alkotmányos érzületünk nem bírja, hogy továbbra is a kormány vezetői lehessünk.« Nem Nagy Vince csigázta fel május 7-én a vágyálmokat, hogy legalább Romániából és — akkor ez még nyilt kérdés volt, — esetleg Csehszlovákiából is, nem lakosságcsereegyezmény révén hozzuk haza testvéreinket, hanem területükkel, a Csallóközzel, a Kisalfölddel együtt. Hiszen akkor még a döntés előtt álltunk. Az angolszász nagyhatalmak a trieszti kérdésben, a déltiroli kérdésben, a teseheni kérdésben a néprajzi elv alapján döntöttek, tehát lehetett remény, hogy a magyar kérdésben is meghallgatják, ha van, akit meghallgassanak, ha van a magyar kormánynak előterjesztett kérése. Nagy Ferencékmek kötelességük lett volna alkotmányos érzülettel lemondani, mert őket egy nagyon fontos nemzeti, egyetemes kérdésben nyilt szinen egy nagyhatalmi szóvivő dezavuálta. (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárton.) Elnök: A kélpviiselo úr beszédideje lej árt! Nagy Vince (msz): T. Nemzetgyűlés, w befejeztem. Felsorakoztattam azokat az igérettevések et, amelyek nem tartattak be, azokait a nagyhangú kijelentéseket, amelyek^ valótlanoknak bizonyultak. Mindezek alapján a szabadságpárt résaéről a legnagyobbfokú bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránit s ezért a költségvetést sem általánosságban, sem részleteiben nemi szíavazBük meg. {Nagy taps a szabadságpárt oldalán. — A szónokot üdvözlik. — Juhás« István (szd): A szónokot sas* miosian üdvöizlik!) T. Nemzetgyűlés! Az igazságügyminisziter úr kíván szólni. Ries István igazságügy miniszter: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Van saerencséimi benyújtani a nemzetgyűlési képviselők összeférhetetlensége tárgyában alkotott: 1946:XXVL te. kiegészítésiéről szóló törvényjavaslatot. (Vásáry István (msz): Kit kell megmenteni?) Kérem a törvényjavaslatnak előzetes^ tárgyalás és jelentéstétel végett a közjogi és alkotmányjogi bizottsághoz való utasítását. Egyúttal benyújtom a magyar köztársaság kormánya részére rendeletek kibocsátására adott felhatalmazás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. r , . Kérem' ezt a törvényjavaslatot is tárgyalás' és jelentéstétel végett a közjogi és alkotmányjogi bizottsághoz utasítani, egyben erre a törvény javaslatra kérem a sürgősséget kimondani. Elnök: T. Nemzetgyűlés! A miniszter úr által beterjesztett két törvényjavaslatot a nemzetgyűlés kinyomatja, tagjai közt szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságnak. Miután a második törvényjavaslatra vonatkozólag a miniszter úr sürgősséget kért, (kérdem, méltóztatnak-« ehhez hozzájárulnil (Igen! Nem!) A Ház a sürgősséget kimondja. Szólásra következik a feliratkozott szónokok közüli Gyurkovits Károly jegyző: Kovács István! Kovács István (kg): T. Nemzetgyűlés! (Élénk taps a kisgazdapárton.) Amikor hozzákezdek a költségvetés tárgyalásához, úgy érzem, szükséges és célszerű lesz magával a költségvetéssel is foglalkozni, mert az eddigi felszólalások között igen kevés foglaükozoftt magával a költségvetéssel- Inkább politikai beszédeket hallottunk. Nem vitatom ezeknek szükségszerűségét a költségvetéssel kapcsolatban, de meg kell állapítanom, hogy eddig ma-
