Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-92

187 A nemzetgyűlés 92. ülése 1947. ták, mennyire szolgáltaik! — Zaj. — Az elnök csenget.) Szolgáltuk úgy, hogy mindazt, amit a demokrácia eme bárom pillérének összefogása szempontjából szükségesnek tartottunk, nníndig elmondottuk, akkor is, ha ez, fájt az akkori ártvezetőségneiki. (Ügy van! Ügy van! a sz<iadságpárton.) Nem * voltunk hajlandók semmit sem elhallgatni és nemi léptem ki még én sem, akit sokszor tessékeltek kifelé, vagy'-f mint Nagy Ferenc miniszterednek úr be vezette a politikai szótárba ezt az alpári kifejezést — kifüstölni igyekeztek; mert most már' mindenkit ki akarnak füstölni, aki útjában áll a komministapárt céltudatos érvényesülésének. (Lévay Zoltán (msz): Aki az orrukban van! — Némethy Jenő (msz): Az ő orrát is megütötte már a 'füst!) Tehát nekünk, ennek a'kizárt húsz képviselőnek megvolt és megvan a lelki fájdalmunk, hogy az a párt, amelynek programom ját mi híven szolgáltuk (Pászthory István (msz): Tizenhat éven keresztül!) és amelynek erősítésére, ennek a polgári nagy pártnak, a polgárságot és parasztságot összefogó egyetemes nagy pártnak erősítésére mindent megtettünk, most válságban van. Mondom, mindenit megtettünk az erősítésére, és én magam a Kossuth-pártot, amely a második nemzetgyűlésen hat képviselővel, Budapest törvényhatóságában pedig húsz törvényhatósági bizottsági taggal volt képviselve, szívesen bevittem a kisgazdapártba és odaállítottam a magam- szerény erejét barátaiméval együtt ennek a nagy pártnak szolgálatába. Tehát megvolt a lelki fájdalmunk és meglehetne bennünk az a lelki rancune az a káröröm, — ha kicsinyes gondolkodású emberek volnánk, — hogy ha ez a nagy párt, amely minket kidobott, mint egy rossz cselédet, — helyesebben nem a párt, hanem a pártvezetőség (Taksonyi János (kg): Ügy van! ezt elismerjük.) — odaáll junk és azt mondjuk, jöjjömi ide Nagy Ferenc miniszterelnök úr, mert szeretnénk a szemébe mondani: így sikerült kiválogatni a reakciósokat, hogy a Salátákat benntartotta? Meg lehetne bennünk az érzés, hogy kárörömmel nézzük énnek a nagy pártnak romlását és lefarag ód ásat, amely:nem mindig belső okok miatt történik; mert vannak, akiket valóban kii kell rúgni az összeesküvésben való részvétel miatt, de ez a lefaragódás a kívülről jövő terror fogytán az ártatlanok .kirúgásával arra irányul, hogy a kisgazdapártot kisebbségi, legalább is aránylag kisebbségi párttá faragják le. (Zöld Sándor (kp): Hölgy az utcasarkon!) Meglehetne bennünk ez a káröröm, ha hullarab lék volnánk; noha mi nem tekintjük a kisgazdapártot hullának, ha a legszigorúbb kritikát mondjuk is el a pártvezetőségről és a kormányról- De ha hullarablók akarnánk lenni, vagy magunkhoz akarnánk csábítani valakit, ha mi csak a pártunk növekedését akarnánk elősegíteni^ akkor magunkhoz csábítgatnánk a most kidobott, kitessékelt, kifüstölt, vagy kilépett képviselők közül legalább is az értékeseket, mert vegyesen tesznek ki értékesebbet és kevésbbé értékeset, olyant is, aki egészen szűz mindenféle politikai árnyéktól, olyanokat is, akik ellen valami miatt eljárás, például sajtóper folyik. Ha mi onnan csábítgatni akarnánk, akkor t. kisgazdapárti képviselőtársaim mondják meg, volt-e köztünk valaki, aki csalogatott, akár Sulyok Dezső, akár én, akár a többiek'? Mert mi mindenféle nagyferenci tilalom ellenére némii, baráti kapesolaévi február hó 7-én, pénteken. 188 tot tartunk fenn velük, hiszen a magyar ember jelleme, hogy azért, mert házon kívülre zárnak egy becsületes testvért, egy meggondoLattan apa kitagad egy gyermeket és ilyen módon a családá összetartást csonkítja, azért az egymás iránti megbecsülést nem vesztettük el. De ha csábítani akartunk volnia, mondja meg Parragi G-yörgy képviselő úr, mondja meg Jármay Gyula t. képviselőtársunk, — csak két nevet ragadok ki példaképpen — hogy va^on, ha találkoztunk velük, például én találkoztam velük, a nemzetgyűlés folyosóján kilépésük előtt vagy után, mondottam-e valaha azt, hogy: jöjjetek a mi pártunkba. Még most sem, amikor már kívül vannak! Én az ellenkezőt mondottam, nemzeti magyar érdek, hogy ez a nagy párt együttmaradjon; (Ügy van! Ügy van! a szabadságpárt soraiban.) ha már mi nem vagyunk bent, ti maradjatok együtt, védjétek mg a magyar, men.zeM és magántulajdonon alapuló polgári rendet. (Ügy van! Ügy van! Taps a szabadságpárt soraiban. — Justus Pál (szd): Salátának is ezt mondotta a képviselő úr?) Nem beszéltem vele. f

Justus Pál (szd): Csodálom.) Salátát önöknek adom, a koalíciónak, a maguké. (Élénk tetszés és taps a szabadságpárti soraiban. — Vásáry József (msz) gúnyosan: Koalíciós ember. Koalícióképes volt Justussal együtt! — Zaj. — Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! A kisgazdapárt olyan lelki válságban és vajúdásban van, (Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Ki fogja bírni!) hogy amint a vajúdó anyának fájdalmas vergődését bizonyos sajnálattal kell nézni, így nézzük mi a kisgazdapártot, melynek válsága nemcsak egy pártnak, hanem az országnak is válsága. (Andrássy Dániel (kg): Majd összekovácsolnak taz események bennünket! — Szurdi István (szd): Ez a féltő aggodalom? — Pászthory István (msz) a Szociáldemokrata és a\ Jóommunistapárt felé: Maguk aprózni akarnak! Feldarabolni! — Pfeiffer Zjoitajiu (kg): Nem kell félni, nem lesz független szalámipárt! Nem lesz független szalámipárt! — Éljenzés, taps és derültség a szabadságpárt soraiban.) T. Nemzetgyűlés! Sem a most, az utóbbi hetekben már kitett vagy kilépett képviselőket, sem az esetleg ezután kizárandó vagy kilépő képviselőket nem csábítjuk, nem hívjuk. Ok azt teszik, amit józan eszükkel és lelkiismeretükkel akarnak tenni: párton kívül maradnak, új pártot alapítanak, hozzánk lépnek be, avagy a kommunistapártba lépnek be. (Lévay Zoltán (msz): Jó ötlet!' — Vásáry József (msz): Zöld Sándor volt még turulos is, mégis megfér ott. Turulista vezér iéiS szépen megférnek! — Zaj a kommunistapár^ soraiban. — Horváth Márton (kp): Nálunk nincs szemétkosár! — Orbán Lászjó (kp) : Kis Gömbös pártja! — Lévay Zoltán (msz): Kisnyilas nettn volt soha! — Zöld Sándor (kp): De nagy horthysta igen, és ez a döntő, képviselő ú!r! — Papp Lajos (kp): Sárgacsikó!

19 Hagyjuk!) T. Nemzetgyűlés! Ká kell térnem arra, amit már Sulyok Dezső képviselőtánsiam 'be; széde közben hallottunk, amikor a mentelmi ügyek tárgyalása során felszólaltunk^ előbb Sulyok, azután: én. Sulyok Dezső beszédébe a legdurvábban beleharsogta a szélsőbaloldali, kórus, hogy: hazudik, rágalmaz, (Felkiáltások a szabadságpárt soraiban: Szokás szerint ez. a hang!) amikor azt mondta, hogy ennél az ösz-