Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

139 A nemzetgyűlés 91. ülése 19i7. (Pászthory István (msz): Sokat kerestek ezen.) dollárért vásárolunk sót Sőt van olyain tétel is, amely szerint valóban 54.000 effektív dollárt adott Iádért t a másik ilyen érdekeltség- De megtöntént az is, hogy toll ellenében jön be a só, mikor pedig ma köztudomás szerint a tollat az egész világon keresik, a toll egyenlő értékű a nemes valutával és ia devizával. Sokkal jobb volna tehát inkább eladni a tollat és — ahogyan az előbb néhány példát már bemutattam, — a sót kompeiinzációs alapon más áru ellenében behozni. T- Nemzetgyűlés! Amikor itt van egy lerongyolódott ország, amikor a parasztságunk baromként dolgozik, (Némethy Jenő (msz) : De egyiptömi cigarettát szívunk!) ,a luxuscikkek helyett még c&ak traktort, mezőgazdasági gépeket és védőszereket kelleni© az országba behoznunk, hogy mezőgazdaságunk minél előbb talpraálljon. Óriási feladat vár ránk és ezt a nagy feladatot meg kell oldanunk. • , ' Többen említették már- előttem. Faragó képviselőtársam is kitért rá és valóban nem mehetünk el tovább szó nélkül ta következő kérdés- mellett. Mi a háborús behatásojk következtében agrárjellegű ország lettünk megint. Nem azt mondom, hogy agrárország lettünk és főleg nem akarok belemerülni az. agrárország romantikájába, áradozva, hogy milyen szép és milyen jó, hogy agrárország vagyunk. Ez kényszerhelyzet, tudomásul kell vennünk, hogy agrárjellegű ország vagyunk. Mégis mit látunk? A földreform történelmi és politikai szükségesség volt. A földreform nélkül nem térhettünk volna át a demokráciára. A földreform a demokratikus átalakulás előfeltétele volt. Magyarországon ezer éven keresztül a föld volt a hatalom alapja, (Ügy van! Ugy van! a kisgazdapártön.) Minél nagyobb birtoka volt valakinek, annál nagyobb volt a hatalma és politikai befolyása. Amikor tehát a nagybirtokostársadaloim alól kirántottuk azt az öt és félmilió katasztrális holdat, ezzel tulajdonképen politikai hatalmának bázisiát törtük össze. A földreformot végre kellett hajtani, mert különben Magyarországon mena lehetne demokrácia. Ez- azonban csak .az első lépés volt, és itt adódik az a probléma, amelyet meg kell oldanunk. A feudális országban 3000—3500 olyan nagybirtok volt, amelyet gazdatiszt vezetett. Mindegyik ilyen nagybirtok termelési egység. Kacionalisan termel, felhasználja a legújabb agrárkutatás ok eredményeit és gondol arra hogy korszerűen mindig lépést tartson a leg' újabb termelési módszereikkel és így produkáljon minél többet. Ezenkívül volt még 20—25-000 nagy parasztgazdaság, és volt 400.000 olyan parasiztgazdaság» amely Önálló termelési egység volt* amint mondani szokták: apáról fiúra örökölt tudással mívelt a paraszt. Es volt 1,200.000 olyan törpebirtok, öt holdon aluli birtok, amely nem volt életképes, mint ahogyan mindenki jól tudja, aki ebben a parlamentben ül, hogy ezek a törpebirtokosok egészítették ki a nagybirtokok munkaerejét, az állandóan alkalmazott cselédek mellé résziben ezekről a törpebirtokokról verbuválódott a részes sommásmunkásság, jobbára ott keresték meg a télirevalójukat. ; Mi van most? A 400.000 parasztgazdaság mellé 600.000 újabb parasztgazdaság keletkezett, úgyhogy a törpebirtokok- kiegészültek életkééin február hó 6-án, csütörtökön. 140 pes egységekké. És itt állunk most, t. Nemzetgyűlés, ez előtt a feladat előtt: egymillió parasztgazdaságot kellene modernül megszeg vezni, mert mem lehet rábízni a parasztra, hogy most már termeljen csak úgy, ahogyan akar vagy ahogyan tud. Amint képesítéshez kötöttünk minden foglalkozást, ahogyan nem lehet ma már senki képesítés nélkül, sem borbély, sem kereskedő vagy drogista, ugyanúgy nem lehet a mezőgazdaság sem facér foglalkozás. (Éi'jenzés és taps a Msgazdépárl, a parasztpárt és a szabadságpárt oldalán. — Lévay Zoltán (msz): Kivéye, ha szövetkezetben termel; akkor nem kell képesítés!) Nem lehet, t Nemzetgyűlés, mert most, amikor a világpiaci ár így sújt bennünket, ahogyan mondottam» a határokon 20—21 dollárba kerül miajd az amerikai búza mázsája, de amikor helyreállnak a nemzetközi kereskedelem kapcsolatai, és ismét kialakul a szállítás megszokott rendje, amikor lesz elég hajótér, amikor nemcsak a háború osztatlan világa, hanem a béke osztatlan világa is« jelentkezik és ahol kínálat van, ontnét a kereslet felé áramlik az árü, akkor a mi primitíven termelő • parasztunk hiába szabadult fel politikailag, gazdaságilag szolga marad» mélyen az idő szintje alatt é& neun lesz többé a világnak az a hatalma, ereje, amelyik kiemelje ebből az állapotából. (Ügy van! Ügy van! — Dénes István (pk): Haltjuk a megoldást!) Már ma gondolnunk kell tehát arra, hogy megfelelően megszervezzük mezőgazdaságunkat, parasztgazdaságainkat. Közismert és tudott dolog, hogy a háborúelőttinek csak a fele termett az elmúlt esztendőben. Milyen kínos, nagy és ,nehéz munka, nehéz feladat lesz ismét felemelni csak a békebeli szintre termelésünket, (Vásáry József (msz) : Pedig az is alacsony volt!) pedig az is nagyon alacsony volt, ha a nyugati országok terméseredményeihez viszonyítjuk. Itt olyan kérdések merülnek fel, amelyeknek megoldása meghaladja magának a parasztságnak erejét. A paraszt nem tudja sajátmaga felszerelni gazdaságát. Ha áttekintem a magyar demokrácia hitelpolitikáját, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanom, hogy a parasztság mostohagyermeke a demokráciának, (Ügy van! Ügy van! — Vásáry József (msz): Ez csak nem demagógia!) Nagyon jól tudom, hogy vannak olyan szükségletek, amelyek elsőrendűen; követelik, hogy a hitelt ott kapják meg. Nehéziparunk fejlesztése ma jóvátételi kötelezettségünk miatt feiltet! énül szükséges, és jóvátételi kötelezettségünknek eleget kell tennünk. Ezt nemcsak a fegyverszüneti megállapodás, hanem nemzeti becsületünk is követeli. (Ügy van! Ügy von! a kisgazdapárt olajfán.) A stabilizáció első félesztendejében, tehát 1946 augusztustól 1947 január végéig folyósítottak összesen 822 millió forint hitelt. Ebből a mezőgazdaság 93 milliót kapott. (Mozgás a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) De ha megnézem a mezőgazdaság hitelét, akkor — érdekes dolog — ilyeneket találok: gabonafelvásárlásra, borfelvásárlásra stb., tulajdonképpen tehát ezek célhitelek, míg a tulajdonképpeni mezőgazdasági hitel 35 millió forint, (Felkiáltások a szabadságpárt oldalán: Szomorú! Szánalmas!) tehát a 822 millió forintnak 4.2 százaléka, jutott a mezőgazdaságnak. (Lévay Zoltán (msz) : Weiss Manfréd sokkal többet kapott!) A mezőgazdaság az ármegállapításnál hát-