Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

119 A nemzetgyűlés 9L ülése 1947. szont mindenki dolga reánk tartozik. A párt­nevelés túl széles és nem eléggé mély. Ezt magyarázza, de nem menti a noviciusok inflá­ciója. Az iskolai nevelés, a huszonötéves szellem eredményeképpen leventén eveléss'é alakult át, és ez a leventenevelés olyan kontraszelekciót teremtett tanítóban és tanítványban egyaránt, bogy ennek erkölcsi nyomorékjai vagyunk va­lamennyien. Elmarladt az emberképzés és el­maradt a minőségi képzés is. Az iskolánkívüli nevelés terén sok történt, de még mindig nem elég. Sok történt a pa­rasztság és a munkásság iskolánkívüli nevelé­sében, de itt is inkább diplomákat adunk is­meretek helyett. A katonai nevelésről pedig ne essék szó. Kétféle extrém katonai forma van: a svájci milícia és a délamerikai, mondjuk paraguayi hadsereg. Ez a hadsereg a pronunciamentok hadserege még mindig s ez a hadsereg még mindig nem alkalmas arra, hogy neveljen. A sajtóról is kell néhány szót szólnom. Nem az a baj vele, hogy pártsajtó, hanem az a baj, hogy színvonal nélküli. Kevés benne az eklekticizmus és sokan vannak olyanok, akik a múltból iakár az »Esti Újság«, akár a »Tár­sadalmunk« oldaláról mentettlék át magukat a mába. Ennyit talán a belpolitikáról és ennyit ta­lán az összeesküvés valódi és mély hátteréről. De beszélnem kell a külpolitikáról is, amit különösen aktuálissá tesz az a körülmény, hogy küszöbön áll a békeszerződés aláírásiával az ország szuverenitásának visszanyerése. Ezt a szuverenitást igen drága áron fizettük meg. Aki Parisban volt és a legyőzött államok re­giszterét figyelhette, a következő megállapítá­sokra juthat. Olaszország mögött ott volt eny­hítő körülmény gyanánt a kiugrás. Bulgária mögött ott volt enyhítő körülmény gyanánt, hogy ténylegesen nem vett részt a hadműve­letekben. Románia mögött ott volt enyhítő kö­rülményül a nem jókor, de mindenesetre előbb való kiugrás, az a kapcsolat, amely a múltban a kisantant államaihoz fűzte. Finnország mö­gött ott volt az a reláció, amelyet Amerikával fenntartott. Ha őszinte vagyok itt ma, — amikor mat nem ronthatok és nem árthatok, — megmon­dom, hogy Magyarország mögött csak Orgo­vány szelleme állott, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szociáldemokrata' és a kommunista­párton.) az az orgoványi szellem, amelyhez még Miskolc is hozzá járult,az a Miskolc, ame­lyet elcsendesíteni, elsimítani ugyanolyan ször­nyű következménnyel járna, mint amilyen szörnyen rémlett fel az egész világ előtt Po­temiba emlékezete. 13 Békénk lesz és a béke után békeállapotok. Persze semmi sem örök és a századok mélyén változások lehetségesek, de aki bellátható időn belül változásokra spekulál, vagy pláne azt ké­szíti elő, az .nemcsak gyilkos, de Őrült is. A mi helyzetünk a világban adva van és a mi re­lációnk a nagyhatalmakhoz adva van. Közhely és őrizkedem attól, hogy hasz­náljam, hogy híd akarunk lenni Nyugat és Kelet között. Nem! Lojálisán, hátsó gondolat nélkül hálásan akarunk fordulni azok felé a hatalmak felé, amelyeknek állami létünket köszönhetjük. Hálásaik 1 elsősorban a Szovjet­unió felé a felszabadulásért, hálásak azért, bogy a megszállás relatíve olyan kevés súrló­dással tment végbe, hálásak a külkereskedelmi évi február hó 6-án, csütörtökön. 120 kapcsolatokért, hálásak a belpolitikai neu­tralitásért, hozzátéve, hogy azok az incidensek, amelyekről Révai igen t. képviselőtársam csak per tangentem beszámolt, igen alkalma­sak voltak arra, hogy a Szovjetunió jóindu­latát kisebb-nagyobb mértékben próbára te­gyék. Ugyanilyen lojalitással és. ugyanilyen hálával akarunk fordulni a nyugati hatalmak felé a felszabadulásért, az érdeklődésért és azért a segítségért, amelyet talán a jövőben nyújtani fognak számunkra. A kis államokkal pedig barátságot szeret­nénk és barátságot akarunk az egyenrangú­ság és a politikiai egyöntetűség bázisán. En­nek a barátságnak a gazdasági kivetülése egyfelől, politikai kivetülése másfelől teszi lehetővé rendezett létünket a Duna-medencé­ben, hiszen a közös gazdálkodásnak megvannak a lépcsőfokozatai, a prefereneiális rendszer, majd a vámunió a Duna-medence államai kö­zött Ebből majd kialakulhat — s ebben megint csak egyetértek a (kommunisták véleményével, •— egy közös gazdaságii terv, amelly a Duna­medence kis- és nagy népeinél egyairánt egy közös termelési cél, \ egy közös fogyasztási irány szolgálatában áll. Persze ahhoz, hogy a Duna-medence kis­államai valamit tehessenek: a maguk szoro; sabbá fonódásának érdekében, Jle kell győzni egy keleti és egy nyugati bizalmatlanságot egyaránt. Le kell győzni egy keleti bizalmat­lanságot, amely attól tart, vagy tarthat, hogy itt egy »Cordon sanitaire« képződhetik ki, s egy nyugati bizalmatlanságot, amely attól tart, vagy tarthat, hogy itt semmi egyébről nincs szó mint a Szovjetunió egy előretolt gaz­dasági rendszeréről, egy ilyen előörsállam­esoportról. Én azt hiszem, hogy ha néhány éven ke­resztül be fogjuk bizonyítani, hogy minden hatalmi csoportosulás, minden bajkeverő szán­dék s minden olyan törekvés, amely az »egyi­ket a másikkal« gondolat jegyében áll, távol van tőlünk, akkor lehetővé válik számunkra az, hogy ezt az utat fokozatosan megjárjuk. Amikor azt mondottam, hogy »minden ha­talmi csoportosulás«, ez nem azt jelenti, hogy a világpolitika eseményeivel szemben érdekte­lenek vagyunk. Vannak, igenis vannak remé­nyeink és félelmeink egyaránt. A mi remé­nyünk: a baloldali gondolat diadala, a jugo­szláv és román baloldali rezsim, ugyanúgy, mint a Szovjetunió, mint a francia szooiálde­mokratapárt vezetése alatt álló kormány, mint a Labour Party, mint a skandináv szociálde­mokrácia, mint minden szabadságszerető rend­szere ennek a világnak. És vannak félelmeink, amilyen félelem a görög, spanyol és portugál diktatúra, de meg kell mondani egészen őszin­tén, amilyen félelmünk elsősorban a náci Né­metország feltámasztása Nem fontos szá­munkra, hogy milyen előjel és milyen lobogó alatt történik ez, nem fontos számunkra, hogy kik és miért segítik lábra Németországot: ha Németország lábraállott, itt az új háború és tápot 'kapott a magyar ellenforradalom. Ennyit a külpolitikáról. Gazdasági tekintetben, igen t. Nemzetgyű­lés, elsősorban és mindenekfelett a stabilizáció­ról kell beszélnem. £.< itt ragadom meg az al kaimat, hogy Sulyok Dezső, igen t. képviselő­társamat részben szemléletileg, részben rény­belileg egy-két kérdésben — elismerem, aláren­delt kérdésben — helyreigazítsam, Hyen alá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom