Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

119 A nemzetgyűlés 9L ülése 1947. szont mindenki dolga reánk tartozik. A pártnevelés túl széles és nem eléggé mély. Ezt magyarázza, de nem menti a noviciusok inflációja. Az iskolai nevelés, a huszonötéves szellem eredményeképpen leventén

eveléss'é alakult át, és ez a leventenevelés olyan kontraszelekciót teremtett tanítóban és tanítványban egyaránt, bogy ennek erkölcsi nyomorékjai vagyunk valamennyien. Elmarladt az emberképzés és elmaradt a minőségi képzés is. Az iskolánkívüli nevelés terén sok történt, de még mindig nem elég. Sok történt a parasztság és a munkásság iskolánkívüli nevelésében, de itt is inkább diplomákat adunk ismeretek helyett. A katonai nevelésről pedig ne essék szó. Kétféle extrém katonai forma van: a svájci milícia és a délamerikai, mondjuk paraguayi hadsereg. Ez a hadsereg a pronunciamentok hadserege még mindig s ez a hadsereg még mindig nem alkalmas arra, hogy neveljen. A sajtóról is kell néhány szót szólnom. Nem az a baj vele, hogy pártsajtó, hanem az a baj, hogy színvonal nélküli. Kevés benne az eklekticizmus és sokan vannak olyanok, akik a múltból iakár az »Esti Újság«, akár a »Társadalmunk« oldaláról mentettlék át magukat a mába. Ennyit talán a belpolitikáról és ennyit talán az összeesküvés valódi és mély hátteréről. De beszélnem kell a külpolitikáról is, amit különösen aktuálissá tesz az a körülmény, hogy küszöbön áll a békeszerződés aláírásiával az ország szuverenitásának visszanyerése. Ezt a szuverenitást igen drága áron fizettük meg. Aki Parisban volt és a legyőzött államok regiszterét figyelhette, a következő megállapításokra juthat. Olaszország mögött ott volt enyhítő körülmény gyanánt a kiugrás. Bulgária mögött ott volt enyhítő körülmény gyanánt, hogy ténylegesen nem vett részt a hadműveletekben. Románia mögött ott volt enyhítő körülményül a nem jókor, de mindenesetre előbb való kiugrás, az a kapcsolat, amely a múltban a kisantant államaihoz fűzte. Finnország mögött ott volt az a reláció, amelyet Amerikával fenntartott. Ha őszinte vagyok itt ma, — amikor mat nem ronthatok és nem árthatok, — megmondom, hogy Magyarország mögött csak Orgovány szelleme állott, (Ügy van! Ügy van! — Taps a szociáldemokrata' és a kommunistapárton.) az az orgoványi szellem, amelyhez még Miskolc is hozzá járult,az a Miskolc, amelyet elcsendesíteni, elsimítani ugyanolyan szörnyű következménnyel járna, mint amilyen szörnyen rémlett fel az egész világ előtt Potemiba emlékezete.

13 Békénk lesz és a béke után békeállapotok. Persze semmi sem örök és a századok mélyén változások lehetségesek, de aki bellátható időn belül változásokra spekulál, vagy pláne azt készíti elő, az .nemcsak gyilkos, de Őrült is. A mi helyzetünk a világban adva van és a mi relációnk a nagyhatalmakhoz adva van. Közhely és őrizkedem attól, hogy használjam, hogy híd akarunk lenni Nyugat és Kelet között. Nem! Lojálisán, hátsó gondolat nélkül hálásan akarunk fordulni azok felé a hatalmak felé, amelyeknek állami létünket köszönhetjük. Hálásaik

1 elsősorban a Szovjetunió felé a felszabadulásért, hálásak azért, bogy a megszállás relatíve olyan kevés súrlódással tment végbe, hálásak a külkereskedelmi évi február hó 6-án, csütörtökön. 120 kapcsolatokért, hálásak a belpolitikai neutralitásért, hozzátéve, hogy azok az incidensek, amelyekről Révai igen t. képviselőtársam csak per tangentem beszámolt, igen alkalmasak voltak arra, hogy a Szovjetunió jóindulatát kisebb-nagyobb mértékben próbára tegyék. Ugyanilyen lojalitással és. ugyanilyen hálával akarunk fordulni a nyugati hatalmak felé a felszabadulásért, az érdeklődésért és azért a segítségért, amelyet talán a jövőben nyújtani fognak számunkra. A kis államokkal pedig barátságot szeretnénk és barátságot akarunk az egyenrangúság és a politikiai egyöntetűség bázisán. Ennek a barátságnak a gazdasági kivetülése egyfelől, politikai kivetülése másfelől teszi lehetővé rendezett létünket a Duna-medencében, hiszen a közös gazdálkodásnak megvannak a lépcsőfokozatai, a prefereneiális rendszer, majd a vámunió a Duna-medence államai között Ebből majd kialakulhat — s ebben megint csak egyetértek a (kommunisták véleményével, •— egy közös gazdaságii terv, amelly a Dunamedence kis- és nagy népeinél egyairánt egy közös termelési cél, \ egy közös fogyasztási irány szolgálatában áll. Persze ahhoz, hogy a Duna-medence kisállamai valamit tehessenek: a maguk szoro; sabbá fonódásának érdekében, Jle kell győzni egy keleti és egy nyugati bizalmatlanságot egyaránt. Le kell győzni egy keleti bizalmatlanságot, amely attól tart, vagy tarthat, hogy itt egy »Cordon sanitaire« képződhetik ki, s egy nyugati bizalmatlanságot, amely attól tart, vagy tarthat, hogy itt semmi egyébről nincs szó mint a Szovjetunió egy előretolt gazdasági rendszeréről, egy ilyen előörsállamesoportról. Én azt hiszem, hogy ha néhány éven keresztül be fogjuk bizonyítani, hogy minden hatalmi csoportosulás, minden bajkeverő szándék s minden olyan törekvés, amely az »egyiket a másikkal« gondolat jegyében áll, távol van tőlünk, akkor lehetővé válik számunkra az, hogy ezt az utat fokozatosan megjárjuk. Amikor azt mondottam, hogy »minden hatalmi csoportosulás«, ez nem azt jelenti, hogy a világpolitika eseményeivel szemben érdektelenek vagyunk. Vannak, igenis vannak reményeink és félelmeink egyaránt. A mi reményünk: a baloldali gondolat diadala, a jugoszláv és román baloldali rezsim, ugyanúgy, mint a Szovjetunió, mint a francia szooiáldemokratapárt vezetése alatt álló kormány, mint a Labour Party, mint a skandináv szociáldemokrácia, mint minden szabadságszerető rendszere ennek a világnak. És vannak félelmeink, amilyen félelem a görög, spanyol és portugál diktatúra, de meg kell mondani egészen őszintén, amilyen félelmünk elsősorban a náci Németország feltámasztása Nem fontos számunkra, hogy milyen előjel és milyen lobogó alatt történik ez, nem fontos számunkra, hogy kik és miért segítik lábra Németországot: ha Németország lábraállott, itt az új háború és tápot 'kapott a magyar ellenforradalom. Ennyit a külpolitikáról. Gazdasági tekintetben, igen t. Nemzetgyűlés, elsősorban és mindenekfelett a stabilizációról kell beszélnem. £.< itt ragadom meg az al kaimat, hogy Sulyok Dezső, igen t. képviselőtársamat részben szemléletileg, részben rénybelileg egy-két kérdésben — elismerem, alárendelt kérdésben — helyreigazítsam, Hyen alá-