Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-91

115 A nemzetgyűlés 91. ülése 1947. zalmat jelent a koalícióban résztvevő pártok mindegyike számára. A mi pártunk, amely ennek a koalíciónak ugyancsak résztvevője, nem olyan párt, amely minden áron és minden körülmények között ellenzék, learatja a kormányzás előnyét és ugyanakkor az ellenzék népszerűségét, de nem olyan sem, amely megfeledkezik a kritikáról és fenntartás nélkül helyesli, vagy helyeselni hajlandó mindazt, aimi történt. Igen t. Nemzetigyűlés Î Ez. a nemzetgyűlés a imiagyar históriában új valami, egy új parlament, egy új emibeirelklből álló gyülekezet, akik közül sokan politikai múlt nélkül vannak és i éppen ezért nem árt, ha, megint egyszer felhasználjuk a költségvetés apropóját arra, hogy mi, szociáldemokratapárt bemutatkozzunk itt ebben a parlamentben, programatikusan mutatkozzunk be, hogy kijelentsük, hogy mi nem a választásban álltunk össze, neon egy kortes apparátus volt az, amely bennünket ilyen vaigy amolyan létszámban idesegített. Mi egy osztály ki választottai vagyunk, amely osztály célja a maga, és ezen keresztül az egész, magyar nép felszabadítása. Éppen ez az oka annak, hogy tőlünk senki a nacionalizmusnak azt a formáját, amely a magyar középosztály f sajátossága, ne várja, ne kérje és ne reklamálja. Hia én ezt a nacionalizmust valahogy érzékiéi te tini és összefoglalni akarnám, akkor erre legjobban a felsőfokot jelentő »leg« szócska alkalmas: »Ez az ország a világ legelső országa, ez a nép a világ legelső népe, ez az ország a világ leglovagiasabb országai ennek katonái a legvitézebbek, ennek emberei a legkönyörületesebbek, legelöl állnak, legelöl véditek a nyugati civilizációt Keilet rohama ellen« — és így tovább a »leg«-ekkel. Ezekkel a »leg«-ekkel szemben van — és ezt meg

f kell mondanom — egy rossz építésű paraszti népünk, keverék városokkal, rendkívül alacsony életszinttel, rendkívül alacsony kultúrával. De mielőtt erről az életszintről és errlől a kultúráról beszélnék, méig kell egyet-mást mondanom. Volt idő, amikor a szociáldemokráciának nehéz napokban az internacionalizmus vádja ellen kellett védekeznie és akkor született kényszerűen az a mondat, hog-*

T »vagyunk olyan jó 'magyarok, mint önök«. Most azonban, úgy érzem, ideje lesz védekeznünk a nacionalizmus vádja ellen is és ideje lesz védekeznünk az 'ellen a mondat ellen is. amely úgy hangzik, hogy »hiszen eztlk ugyanolyan jó magyarok, mint mi vagyunk«. Mivel ezt az »ugyanolyan jó magyar« fogalmat megint ^osak a középosztály — amely Magyarországon idén1

) iifikálható a köztisztviselői réteggel — alkotta meg, ezért mondjuk ki nyíltan és őszintén, hogy nem vagyunk. Mi internacionalisták vaigyunik, akik a munkásosztály politikáját a munkásosztály öntudatos' részével a munkásosztály Öntudatlan részének javára is csináljuk. (Ügy van! Úgy van! a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez nem azt jelenti, hogy a mi pártunk politikáját valamilyen fokon is friss sütetűek befolyásolhatnak,.ez nem azt jelenti, hogy nincsenek szálaink ebben az életben. Közös a nyelvünk, közös a kultúránk, közösek a hagyoimiányainik, de a hivatalos hazafiak hagyományaival szemben a mi trlaidioiónk Budaá Nagy Antal, Dózsa György, Szegedinácz Péró hagyományai.

10

'(Taps a szociáldemokrata és a kommunistapárt oldalán-) Mi internacionalisták vagyunk és az " internacionális munkásosztállyal alkarunk békében és mietgévi február hó 6-án, csütörtökön. 116 értésben élni, mert a mii külpolitikánk; a béke és a megértés külpolitikája. A 'mi tradiciónk a gondolkodás szabadságának tradieiója. Ai mi tradícióink a magyar jakobinusok tradiciói, a mi hagyományaink az Aufklaristák hagyó!1 mánya!, a mi nagyjaink Petőfi» Ady és József Attila. M3 eat nem hazafiasságnak nevezzük. Jíejn szeretjük szocialista beszédben a »haza« és a »nemzet« kifejezéseket, (Nagy Vince (msz): Miért ne szeressék?) mert azok a tót napszámosok, magyar parasztok, sváb kisiparosok, intellektüei ek, magyarok 'és a magyarságból közhelyesléssel kitagadott zsidók, akiket kép» viselünk, a népet jelentik, itt Magyarországon a magyar népet, amelyhez tartozunk. Szántó Kovács János nyitja meg azt a sort, amely börtönökön és államfogházalkon, az 1912-es véres választójogi tüntetésen, az 1917es bekedemonstracion, az 1918-as demokratikus polgári forradalmon, az 1919-es forradalmon, az 1920-as Somogyi és Bacsó-gyilkosságon, Orgoványon, Tolvaj oson és a huszonöt év ellenforradalmán keresztül vezet el 1944-ig, Mónus Illés, Kabók Lajos és a többiek márltíiriuiináig. Ez a mi történelmünk és igy gyökerezünk mi ebben az országban. Voltak tévedéseink, egy osztag tévedései. Voltak bűneink, uraink bűnei. Volt erényünk, hogy lehetett közöttünk ilyen és olyan, hogy eltűrtük és megkívántuk a gondolkodás és a kritika szabadságát, de egyek voltunk és egyek vagyunk abban, hogy egy osztályt kell felszabadítani és ez osztály felszabadításához egy termelési rendet megváltoztatni. Egy osztályt, amelynek egy része a mi pártunkban van, egy része tántorogva pártokon kívül, egy része a kommunistapártban, és^ mert a kommunisták ugyanazt az osztályt képviselik, amelyet mi képviselünk, minden alantas és másodlagos taktikától függetlenül felbonthatatlan a velük való szövetségünk. (Taps a szociáldemokrata és kommunistapárt oldalán.) Mindaddig, amíg ez az osztályszolgálat közös, senki se reménykedjék abban, hogy a két munkáspárt közé éket verhet. Nem azért, mert az itteni vaigy az ottanii vezetők úgy^ akarják. A tömegek; amelyekről néha úgy látszik, hogy zsörtölődnek egymással, a nagy elvi pillanatokban zártan és egységesen állnak egymás mellett, mert osztályok nem követhetnek és nem követnek el öngyilkosságot. S itt térjünk rá szemlélődésünk első tárgyára, a belpolitikára. A koalíció kölcsönös engedékenységet jelent, de nem szemhúnyást a tények előtt. A tények legelsője az, hogy ez a mi parlamentünk rosszul választatott. Rosszul választatott azért, mert a legszélső politikai kiskoruságbó

1 átugrottunk a teljes jogba, és ennek eredménye az, hogy van itt osztálytudatos proletárpárt, van rasszista romantika, van egy olienyésző mértékben polgári progresszió, van parasztromantika, van középosztályú nacionalizmus, van reakció, van fasizmus, ez pedig a parlamenti munkát érdemben nehezíti, azt mondhatnám, lehetetlenné teszi. Különben is most tanulunk bele a parlamentarizmusba. Engedjék meg nekem, bár nem (Szoktam ezzel élni, hogy egy kis önhitttséggel, egy kis pártsovinizmussiail azt mondjam, hogy a mi pártunk és még kevesen 25 év ellenforradalmán keresztül egy szavazó erdővel szemben; képviselték a parlamentarizmus valódi szellemét és tették lehetővé azt, hogy önnek az országnak ne csak, ne kizárólag rossz híre legyen a világban- Ennek az országnak,