Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-100

897 A nemzetgyűlés WO. ülése 1947. évi február hó 25-én, kedden. 898 szolgáltatás az eg'ész magyar nép egyeteme igazságának szolgálata legyem és semimiifóle más érdeket ezenfelül ne nézzen, (Kovács István (kp): De igenis, a demokrácia érdekét védje a bíróság! Ez politikai érdek! —- Ternay István (msz): A demokrácia nem egy párté, ne sajátítsák ki!) Igen t. képviselőtársam, úgy látszik, az ország érdekét és a demokrácia érdekét ketté tudja, választani. Én nem tudom ketté választani. (Élénk helyeslés és taps a kisgazda, és a szabadságpárt soraiban, valamint a pártonkivülieknél. — Kováes István (kp) : Semmiféle érdekrő

1 nem beszélt! — Nagy Vince (msz): Nem politikai érdek a demokrácia!) Abban a reményben és abban a tudatban, hogy az igazságügy-miniszter úrnál ezek a szavaim kellő visszhangra fognak találni, a költségvetést elfogadom. (Élénk taps a kisgazdaés szabadságpárt soraiban. — Közbeszólás a kommunistapárton: Majd a munkásság.-, T— Egy hanq a szabadságpárton: Ki nem azí) Elnök: Szólásra következik az, .1. címhez feliratkozott szónokuk közül*? Hegyesi János jegyző: Lévay Zoltán! Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Az általános vitában való felszólalásom során azokra az eszmei vonalon tartott igazságokra mutattam rá, amelyeknek ismerete és megértése szükséges ahhoz, hogy valaki ehhez a lényegében véve szakkérdéshez, a joghoz, a jog alkalmazásának kérdéséhez hozzá tudjon szólni. Hogy mennyire szükséges volt ezeknek az alapvető eszméknek a megvilágítása, azt az a_ kis vihar bizonyítja a legjobban, amelynek, sajnos, az előbb szomorú tanúi voltunk. Ez az igazán elvi tisztaságában megnyilatkozott álláspont nem kívánt egyebet, mint hogy az a Justifia, aki az előadó úr bekötött szemmel ábrázolt istennőhöz hasonlított — szokták is hasonlítani — vegye le a kendőt és aszerint ítéljen, amint ilyen -vagy olyan párti, ilyen vagy olyan barát vagy rokon áll előtte. (Orbán László (kp): Ezt nem mondta senki se!) Nem vagyunfa hajlandók ezt az elvet elfogadni, még akkor sem, ha sajnos, talán éppen a 25 éves. fasiszta közszellem, fasiszta nevelés alapján a lélek annyira megromlott, hogy semmit sem lát maga előtt, csak az önzést, kapzsiságot és bosszút. Voltak, vannak és . lesznek mindig- az igazságnak olyan önzetlen harcosai, akikről Slaehta Margit képviselőtársam beszélt nagyon szép hasonlattal, akik saját maguknál és barátaiknál is jobban szeretik .az igazságot, mert igazság csak egyféle van és ezt az igazságot tényleg csak mérleggel a kézen és bekötött szemmel lehet szolgálni. (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Esi honoráriumért szolgálják -az igazságot!) Komolytalan és éretlen közbeszólás voliez, mert amint a munkás megkapja bérét azért, mert verejtékét áldozza a termelésért, éppen olyan tényezője a nyugodt termelésnek a bíró is. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Nem bírófról van szó! Ügyvédről!) Ne képzeljék közbeszóló képviselőtársaim, hogy talán vissza akarjuk állítani azt a középkori rendszert, amikor a dúsgazdag földbirtokosok bíráskodtak, akiknek birtokaik jövedelméből telt arra, hogy ingyen, nagylelkűségből szolgálják az országot. Ma a szegény, lukascipőjű bíró, azért a 3—400 forintért szolgálja az igazságot, becsülettel szolgálja, még ha irigylik is tőle a közbeszólók azt a 300 forintot. (Kovács István (kp): Magáról volt szó! Bodóné! — Zaj.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ V. Már az általános vitánál megmondottam, hogy az eszmei célkitűzések után majd a részletes vitában nyílik alkalmam arra, hogy a konkrét kifogásokra, a gyakorlati észrevételekre rátérjek. Először r— megfordítva az eredetileg elképzelt sorrendet — Reicher képviselő úr beszédéhe kapcsolódom bele, a bíróság, a bírói függetlenség kérdésébe, amelyet a harmadik fejezeitben még érinteni fogok, kifejtve, hogy ennek a függetlenségnek mik a kellékei, alkotmányos biztosítékai. Most csaki arra a sok méltatlan és hozzánemértésre valló közbeszólásra akarok válaszolni, amely bíróságunkat, a magyar bíróságot állandóan általánosító jelzőkkel gyalázza és érdemtelenül a fasizmus egyik zászlóvivőjének állítja be. Engedjék meg, hogy teljes tárgyilagossággal beszéljek erről a kérdésről, mint olyan gyakorlati jogász, aki 20 esztendőn keresztül mint büntetőjogi védő, mint ellenzéki ember, mindig éppen az üldözötteket védtem, tehát közvetlen alkalmam volt arra, hogy tapasztaljam és érezzem ennek a bíróságnak magatartását. Meg kell mondanom, hogy a bíróság, hála a jó Istennek, — nagyon kevés kivételtől, attól a néhány karriervad ászit ól, Törekytől, Sesztáktól, Méhestől és néhány, főleg budapesti felsőbírósági tanácstól eltekintve — á>maga teljes egészében és túlnyomó többségében, érintetlen 'volit és< azt a ritka kivételt és szigetet jelentette ebben a fasizmustól megfertőzött magyar társadalomban, amely becsületesen kitartott a jogeszme és ilymódon — minthogy a jog és a demokrácia közös bölcsőben született — ennek a demokráciának szolgálata mellett. (Súlyán György (kp) : Miért ítélték el a parasztokat 15 évre, a tőkéseket meg két hétre fegyvertartásért? — Orbán László (kp): Ez a demokrácia Lévay ügyvéd úr szerint! — Zaj.) ma fegyvertartásért halálraítél a statárium alapján, ez nem a demokráciához tartozik. (Orbán László (kp): De úriembereket 20 forintra ítélnek! — Zaj a kommunistapárt oldalán.) Sajnálom, hogy éppen jogász közbeszólónak kell az alapismereteket magyaráznom. A különbség a két felfogás között abban van, amit a parasztpárt részéről felszólalt képviselő úr éppen a lóperektkel kapcsolatban igen szellemtelenül felhozott, amikor tulajdonképpen a koalíciós kormány igazságügyminiszterét" szidta közvetett módon azért, mert az állatok visszaadására vonatkozóan olyan rendeletet adott ki, amely .rendelet nagyon helyes, nagyon méltányos. A bíróságokat szidta tudniillik azért» hogy alkalmazzák a rendeletet. Ugyanígy van ez itt is, t. képviselőtársaiimi, ha a rendszer hozott egy törvényt, az 1921. évi III. törvénycikket, akkor ezt a törvényt a bíró végrehajthatta, tehát ne a bíróságokat szidják, hanem a rendszert. (Zaj és ellentmondások a kommunistapárt oldalán— Kovács István (kp) : A végrehajtó közegeket! — Zaj. — Az elnök csenget) Tessék az abc-t megtanulni, a bíró nem alkalmazhat más törvényt, más rendeletet!, csak azt, amit a törvényhozás megalkot. (Kovács István (kp): Ne szolgálja ki a rendszert! Azt megteheti! — Zaj és ellentmondások a szabadságpárt oldalán-) A mai bíróság sem hozhat más törvényit, mint amit a törvényhozás megalkot. (Orbán László (kp): Dajkamese ez képviselő úr! A bíróság állapítja meg a tényállást! — Zaj a kisgazdapárt és a szabadságpárt oldalán.) Vegyük példának a zsidók gettózásának esetét. 57 •