Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-97

641 A nemzetgyűlés 97. ülése 1947. évi február hó 19 hu szeréén. o42 m ertekben, amint az kívánatos volna. Ennek is rengeteg financiális akadálya volt az elmúlt éY< folyamán, de természetes, hogy még a financiális akadályok leküzdése után sem lehet ez a „munka olyan eredményes, mint amilyen eredményesnek lennie kellene, addig is, amíg a szövetkezeti törvényt ki nem hirdetük. De abban a reményben, hogy ez rövidesen megtörténik, á minisztérium szövetkezeti része foészen áll arra, hogy feladatának megfeleljen. (Blickloser Manó (szd): Helyes!) T. Nemzetgyűlés! Az egyesített bizottság a kereskedelem-, és szövetkezetügyi minisztéírium költségvetését letárgyalta, a költségvetést' elfogadta s én előadói tisztemben kétfem, a t. Nemzetgyűlést, bogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Taps a szociáldemokratapárt olríadalán ) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. Rónai Sándor kereskedelem- és szövetkezet ügyi. miniszter: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt a kereskedelem- és szövetkezetügyi minisztérium 1946—47. évi költségvetési előirányzatának tárgyalása kapcsán munkatervemet ismertetném, elkerülhetetlen, hogy visszapillantást ne vessek arra az időre, amely a felszabadulás óíia eltelt. Csak akkor tudjuk ugyani s tárgyilagosan megítélni a költségvetési előirányzatot, ha ismerjük azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kellett küzdenünk, amíg eljuthattunk idáig, hogy a "magyar Iközitársaság kormánya beterjeszthette első költségvetését. ; Ha . arra gondolunik, hogy mi 1 yen romhalmazt találtunk, amikor a pincéből, az óvóhelyről "feljöttünk, — összeró m bolt hidakat, összei'Oinbolt vasúti háiózatot, ami a kereskedelem szempontjából igen nagy veszteség — és ilyen viszonyok között kellett

1 megindítanunk a kereskedelmet, akkor tárgyilagosan megállapíthat julk, hogy becsületes dolgozó kereskedőink olyan .munkát végezlek,. amely munka nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy különösen a

: főváros, de az ország többi városainak dolgozó lakosai is, az éhezéstől megmeneküljenekÉzért a munkáért csak elismerés ésj megbecsülés jár mindazoknak a dolgozó keresikedőkneik, akik becsülettel, hűen teljesítették Iklötielességüket a közösséggel szemben. Meg kell azonban mindjárt itt mondanom, hogy a kereskedők közé soíkan olyanok is befurakodtak, akik sem szakértelemmel nem rendelkeztek, sem erkölcsi gátlásuk nem Voftl és minden eszközt alkalmasnak tartottalkl arra, hogy az ezer bajjal küzdő dolgozó népeit a feketekereskedelem megteremtésével a legnehezebb helyzetbe juttassák. Ezek közé tartoznak azok is, akik a múlt rendszerben politikai érdemeik jutalmazásaiként lettek keireskedők, akik tehát már politikai beállítottságuknál fogva is figyelmen kívül hagyták a kereskedelmi becsületet és erkölcsöt s minden gátlás nélkül csak egyetlen célt néztek: minél gyorsabban meggazdagodni, nem törődve az újjáépítésen dolgozó munkások, parasztok és egyéb dolgozóik érdekeivel. Bizonyára nem túlzás, ha megállapítjuk, hogy ennek a rétegnek ártalmas, bűnös tevékenysége következtében alakult ki egy kereskedőellenes hangulat, amely a becsületes kereskedőket is érinti esi emellett nagyban hozzájárult ezeknek a tevékenysége ahhoz, hogy az infláció már-már megfojtassál fenyegette gazdasági életüntket. . . Ezt az állapotot látva, teljesen indokolt NEMZETGYŰLÉSI :XATLÖ V. Hg volt tehát a- kormánynak az az elhatározása. amellyel elrendeltük az. iparengedélyek revízióját. (Helyeslés a szodáldemdkratapárt oldalán*) Szükség volt erre az előbb kifejtett szempon tok mellett azért is, hogy a kereskedelemből eltávolítsuk mindazokat, akik akár szakértelem hiánya miatt, akár erkölcsi magatartás szempontjából nem kívánatos, hogy a kereskedelemben maradjanak, mert így helyreállít juk a kereskedői becsületet és a csökkent árukészlet mellett nagyobb lehetőséget nyújtunk arra, hogy a becsületesen, dolgozó kereskedők megtalálják életlehetőségüket; ai demokráciában. A cél tehát nem az, hogy egy zajszámot teremtsünk, hanem az, hogy a kereskedelem megtisztuljon és akik becsületes, munkájukkal szolgálják a köz érdekét, azok érdemük sze rint megbecsült tagjai legyenek fiatal demokráciánknak. Eme cél elérése mellett a kereskedők által kérdőíveken szolgáltatott adatok alapján elkészítettem az országos kereskedői katasztert is, amelynek edldig igen-igen nagy hiányát éreztük. Tisztában vagyok azzal, hogy az iparengedély-revizió nem az a csodaszer, amely egy csapásra megszünteti iazokat a bajokat, amelyekkel a kereskedelem terén találkozunk, űe alkalmas arra, hogy ezen a területen is fa Kozatosian rendet teremtsünk. Á kereskedői kataszter abból a szempont ból is nagyon fontos, hogy az áruelosztás szempontjából olyan rendszert vezethessünk be, amely nemcsak a kereskedők közteherviselése nézi, hanem emellett figyelembe veszi a keres kedélmi alkalmazottak foglalkoztatását is és a népesség számszerű és foglalkozási kategóriáit is Ezek a szempontok nem hanyagolhatók el, különösképpen nem akkor, amikor valamenynyien érezzük egy tervszerű gazdálkodásra való áttérés szükségességét. Az arányos elosztásnál tehát a kereskedelemnek megfelélő szerep fog jutni. Addig is, amíg a tervgazdálkodásra át "nem térünk, szükségesnek tartom a lakosság arányos

1 ellátásának biztosítása érdekében, hogy a vidéki kereskedelmi és iparkamarák székhelyein körzeti textilbizottságok állíttassanak fel. Ennek érdekében máris, megtettem a szükséges i 11 tézk édeseket. Egy másik igen súlyos probléma hogy a Németországba áttelepítésre kerülő sváb kereskedők ügyében, illetve üzleteikkel mi történjék. Ezekhez az üzletekhez én vállalatvezetőkéit jelölök ki arra iaz időre, amíg a magyarszlovák lakosságcsere-egyezmény alapján áttelepülő értékes, megbecsülendő kereskedőknek ezeket az üzleteiket át lehet majd adni. Az üzleti tevékenységgel kapcsolatban az alkalmazottak és a fogyasztók szempontjából nagyon fontos az üzleti záróra kérdése. Az erre vonatkozó rendeletek kiadásánál tehát figyelemmel voltam egyrészt arra, hogy a dolgozók szükségleteiket beszerezhessék, másrészt pedig arra, hogy a kereskedelmi alkalmazottak szociális szempo

ntja.it is szolgáljam. A rendeletek természetesen csak akkor bírnak erővel és akkor szolgálják a kitűzött célt, ha be is tartják őket. Elsőrendű szükséglet tehát, hogy a rendeletek betartásáról gondloskodjunk. Ennek a rendeletnek a végrehajtása,, illetőleg betartása felett a belkereskedelmi igazgatóság rendszeres ellenőrzést gyakorol. A kiskereskedőknek és a kisiparosoknak régen vajúdó kívánsága, kérése, mondiiatnám 41 V