Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

435 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. Van-e egyáltalán valamilyen összefogó terv vagy magasabb elgondolás a magyar kultúra ismertetésére, a magyar külpolitika ilyenirányú támogatása és a nemzetközi kultúrkapcsolatok felvétele és kiépítése tárgyában? A közvélemény teljes tudatlanságban és tájékozatlanságban van e kérdéseket illetően s ezért hajlandó-e a kormányzat a kellő megnyugtatást és felvilágosítást részletesen megadni? Ezzel a problémával függ össze SzentGyörgyi Albert professzor, Nobel-díjas tudós külföldi utazása, amelyről ellenőrizhetetlen és furcsa híresztelések kerültek napvilágra. Angliai útjának befejezése után Szent-Györgyi Parisba ment, hogy ott várja meg az Északamerikai Egyesült Államokba szóló beutazási engedélyt, abból a célból, hogy ott a tkiorábbi meghívások alapján tudományos előadásokat tartson. A budapesti egyes napilapok, sőt a rádió híradása szerint, az amerikai út elmaradt s a professzor többheti hiábavaló párisi várakozás után visszatért Magyarországra. Ugyanezen hírforrások szerint az utazásról SzentGyörgyi Albert azért volt kénytelen letenni, mert tőle az Amerikába való beutazási engedélyt megtagadták. Ennek oka pedig az lenne, hogy a professzor a kommunistapárt kongreszszusa alkalmával beszédet mondott, amelynek tartalma ellentétben áll azzal a felfogással, hogy Szent-Györgyi mint pártonkívüli személy s mint közéleti nagyság foglalt helyet a magyar parlamentben. A politikamentesnek hitt tudósnak ez a kiruccanása a pártpolitika mezejére a meghívó állam illetékes köreiben bizalmatlanságot és ellenszenvet keltett. Tekintettel arra» hogy a Nobel-díjas tudóis és nemzetgyűlési képviselő a magyar kultúra reprezentánsaként ment volna külföldre, az utazás és anmajfo elmaradása az egész magyar kultúrpolitikát érinti és szükségesnek látszik annak vizsgálata, b°^y az utazás, annak előkészítése tekintetében nem történt-e valamilyen mulasztás. Hajlandó-e a kormány az ügy hátterét és részleteit a nyilvánosság előtt feltárni?« Elnök; Lévay képviselő urait illeti a szó. Lévay Zoltán (msz): T. Nemzetgyűlés! Nem lehet jó magyar és jó magyar között különbség abban a tekintetben, hogy a nemzetet fel akarjfulk emelni. A nemzet felemelkedésének egyik, szinte azt mondhatnám, egyedül járható útja ma a nemzetek versenyében, egy második Trianon után a tudomány, a! kultúra fejlesztése. A tudományt, a kultúrát, a szellemi értékeket nem a területek nagysága vagy a lakosságszáma szerint mérik, hanem egy nép tehetségei, képességei, szorgalma, ügyessége, találékonysága alapján. így tehát nekünlki ebben a nehéz helyzetben, amikor új fejlődés útjára akarunk lépni a történelmi országúton, a mi kis házi * perpatvaraink, napi politizálgatáisiaink közben illenék néha odatekintenünk arra a távolabbi célra, hogyan is akarjuk megállni a helyünket a népeik versenyében és hogyan akarjuk pótolni azt, amit elvettek tőlünk és ami nekünk nincs meg: a materiális erőket, a javakat, a sót, az érceket, a fát; hogyan próbáljuk ezeket szellemi értékekkel pótolni, amelyek terén a legnagyobb nemzeteikkel, népekkel is megállhatjuk a versenyt, ha jói és becsületesen dolgozunk. Magyarország múltjában, illetve történelévi február hó 12-én, szerdán, _ 436 nében van némi biztató adat arra, hogy nem ell szégyenkeznünk ebben a nagy nemzetközi versenyben, merthiszen a magyar tudomány, a nagyar feltalálók, a magyar művészek, a magyar írók, a magyar színészek, a magyar portemberek — én ezeket is a kultúra bajiokai éis kicvetei közé számítom, mivel alkalnasak arra, hogy becsületet szerezzenek eníek a népnek és ennek a névnek — a múltban s az ország nagyságához és helyzetéhez viszoíyítva aránytalanul jobb és előkelőbb helyeést szereztek ebben a versenyben a magyar lazának. Ha tehát most újból fel akarjuk! venni a , onalat, akkor foglalíktoznunk kell ezzel a kérdéssel és meg kell vizsgálnunk azt, hogy a magyar kormányzat, ez az újjászülető, demokratikus (kormányzat a fegyverszüneti egyezmény megkötése és a békeszerződés iménti aláírása között megtett-e mindent, amit lelkiismerettel meg kellett volna tenni ennek a célnaíkl érdekében. Sajnos, erre a kérdésre nemmel kell felelnünk, mert a magyar kormány nem tette meg azt, amit meg lehetett volna vagy meg kellett volna tennie, hiszen igen szerényeik, igen gyengék azok a lépések, amelyek ebben az irányban történtek. Nem én< mondottam ezt. mint ellenzéki képviselő, hanem a koalíciós blokkban lévő pártok szócsövei, azok a bizonypts újságok, amelyek sajnos, inkább úgy látszik, az eimberkolbász meséjével akarnak hírt és nevet szerezni a magyarságnak. A Szabad Nép 1946 december 18-iki számábanl például igen súlyos és szomorú kitételt olvashatunk. Nem áll módomban ellenőrizni, hogy ez igazé, de ha igaz, akkor még inkább lelkiismeretvizsgálódást kell tartami. Ha pedig nem igaz, akkor ez az állítás nagyon súlyos bűn és rágalom a nemzet ellen. Ez a kitétel így szól (olvassa): »Egyetemi oktatásunk odáig süllyedt, hogy a mi egyetemeink diplomáit a világ egyetlen államában sem fogadják el.« Meg kell azonban állapítanunk, hogy egyes lelkiismeretes, komoly emberek a kor mány, a kultusAkormányziat, a külügyminisztérium tevékenységétől függetlenül végzik a maguk munkáját, örömmel olvastunk például arról, hogy egy magyar tudós a iíadarkészülék segítségével . összeköttetést létesített a . Holddal. Ez világszenzációt keltett. Állítólag választ is 'kapott rá. A lényeg az, hogy vannak emberek, akik nem csüggednek és szegénységünkben, elhagyatottságunkban is folytatják munkájukat- SzentGyörgyi professzor úr izomkísérlötei, vitaminkísérletei világszenzációt keltettek, amelyekkel kiérdemelte a Nobel-díjat, Nem szabad tehát csüggednünk, mert vannak tudósaink, •feltalálóink^ íróink, (művészeink, akik fezt a kultúrfölényt, amelyet igenis meg kell szerez* nünk, nemcsak a környezői hanem a távolabbi államokban is és meg is tudjuk szerezni, ha ezeket a tudósokat nem gáncsoljuk, hanem hónuk alá nyulunk és így igyekezünk a külföldi kultúrfcapcsolatokat megteremteni. Nagyon jól tudjuk, hogy folyóiratok és kutató intézetek nélkül, az értesülések, a találmányok» a felfedezések nemzetközi kicserélése nélkül ezek a tudósok itt elefántcsonttoronyban! élnek és nem tudnak fejlődni, nem tudják a maguk eredményeit az emberiség javára a világ elé viníni és a külföldi eredmények sem jutnak ide hofczánkt