Nemzetgyűlési napló, 1945. V. kötet • 1947. február 4. - 1947. február 26.

Ülésnapok - 1945-94

407 A nemzetgyűlés 94. ülése 1947. évi február hó 12-én, szerdán. 408 sem képes ellátni, ha napi 24 órát dolgozná­nak. Ez tehát semmiképpen sem puritán el­gondolás, nem lelkiismeretes. Ez zsarolás a vállalattal sssemben. Szeretném tudni, melyik vállalat akar olyan munkásokat, akiket teljes összeggel fizet és akinek egyötöd munkaerejét kapja meg. Van tehát valami oka annak, ha a vállalat mégis teljes fizetést ad egyötöd mun­káiért. (Gyurkovits Károly (szd): Régem har­mincnyolc felé szakította magát a képviselő úr! — Nagyiván János (msz): És ha muszáj neki elfogadni'?) Ez más kérdés. Vagy egysze­rűen kijárásnak kedvéért nézi el, hogy az illető munkát nem végez. Amikor aktuálisak a vállalatra nézve óhajtandó dolgok, melyeket ki keill járni illetékes helyen, akkor az a munka nélkül fizetett tisztviselője fogja tudni kötelességét. Ugyancsak értesüljünk arról, hogy az ide­gen javaki használatát illetően isi nagyon meg­változott a fogalom. Állítások történtek itt, hogy valakinél idegen értékek vannak elha­gyott javakból. Az illető kijelentette, hogy ez tévedés, ő ezeket nem tulajdonította el, ha­nem pártszolgálatokért elismerésként kapta. (Derültség a, szabadságpárton.) . Ugyancsak ez az új embertípus engedi meg magának azt, hogy tisztázatlan gyanú­val üljön itt a nemzetgyűlésben. Mindazon felül, amit az előbb felsoroltam, hogy mi történik a baloldalon a nyugdíjjal, ál­lásokkal, elhagyott javakkal, itt van a haza­szeretet változott fogalma. (Csíkos Sán­doir (kg): A javak szeretete más! — Zaj. — Gyurkovits Károly (szd): A zsidó javaknál ehhez nagyon hozzászoktak! Ez a baj! Az egész nép! — Vásáry József (msz): Le kell szoktatni róla! Meg kell tanulni az enyém, tied, övét! — Gyurkovits Károly (szd): Le is fogjuk szoktatni! Voltak, alkik elszajrézták a zsidó vagyont! Ez nem fáj maguknak! — Vásáry József (msz): A földművelésügyi minisztériumban van egy ember, aki zsidó birtokokat osztott, aki most osztályfőnök, mert kommunista: Zámbó Ernő! Tessék megnézni! Ugy látszik, hozzászokott akkor ;es most jó osztályfőnöknek ! — Zaj és közbeszólások. — Az elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Sokan ezt a mostani helyzetet olyan alkalomnak te­kintik, amikor a gyászból előnyt lehet sze­rezni és a temetés utáni halotti torból lehet részesülni. T. Nemzetgyűlés! Tulajdonképpen mindaz, amit felsoroltam nem meglepő azok után, ami­ket a házasságonkívül született gyermekre vo­natkozó törvényjavaslat tárgyalásánál itt a baloldal felől hallottunk. Többek után az igaz­ságügyminiszter úr jelentette ki, legnagyobb meglepetésünkre, — legalább is úgy gondolom, sokaik meglepetésére — hogy az emberi ösztön olyan erős törvény, hogy afelett az emberi aka­rati nem úr. Már akkor is voltam bátor meg­állapítani, hogy aki nem tud ellenállni egyik indulatnak, az nem tud ellenállni a pénz csá­bításának, a hatalomnak, az önszeretetnek. Tény, hogy aki magát úgy degradálja, — aho­gyan itt nyilvánosan megállapították — az nem érti az erkölcsi értékeket, az nem tudja, hogy az igazság milyen szép, nem érti, hogy az el­vekért, a jellemért mi mindent érdemes anyagi szempontból áldozni. Az ilyen ember­nek csökken a felelősségtudata, csökken a fele­baráti szeretete és hazájában legfeljebb bizto­sító intézetet lát, amelynek állampolgársági okiratát is ,a szükség szerint változtatni lehel Az ilyen ember — amint látjuk — a felelőseé­get is egészen különös módon magyarázza. Az Úristen előtti felelősség előtte már elavult do­log. A néppel szemben való felelősség pedig — Istenem! — milyen könnyén megkerülhető. Előtte a jogtalanság alkalmazkodással eltakar­ható és az elvek helyét az erőszak foglalja el. Végtelenül csodálkozom azon, hogy a kom­munistapárt 1 miért hirdeti magáról a villamo­sodon nagy, pirosalapú táblákon, hogy: a demokráciának az ökle a Magyar Kommu­nista Párt (Derültség.) Nem csodálkoznám, hogy ha az, akiben ambíció van, a magyar de­mokráciának esze akarna lenni, (Derültség. — Vásáry József (misz): Más öklével könnyű ve­rekedni!) vagy inkább a lelke, vagy mégjnkább a karja akarna lenni a demokráciának, kife­jezve, hogy építeni akar. De hogy valakinek az legyen az ambíciója, hogy ökle le­gyen"?!.-.. (Derültség. — Nagyiván János (msz): Verekedni akar! — Csíkos Sándor (kg): Boxolni! — Vásáry József (msz): Tettrekész! — Csikós Sándor (kg): Holnap levesziik a táb­lát!) Ezt nem értem. T. Nemzetgyűlés! Lehet, hogy a materializ­mus értéket lát egy ökölcsapás ban. (Dávid János (szd): Hogyne! Azzal fogjuk agyon­verni a reakciót! ököllel! — Pászthory István (mez): A harminckét fogát a torkába, aíhogy a miniszter mouidta! — Juhász István (szd) közbeszól. — Zaj. — Kiss Ferenc (msz): Jólla­kott ai büffébien, maga könnyen beszél! — Juhász István (szid:) Magának is < joga van hozzá!) Elnök: Kiss Ferenc képviselő urat sértő közbeszólásáért rendreutasítom. Slachta Margit (pk): Aki azonban gondol­kodik, az tudja, hogy minden ökölosapást drá­gán kell később megfizetni (Dávid János (szd): Mii elég sokait' tűrtünk ebből az ököl­csapásból! — Pászthory István (ras?.) gúnyo­san: Maga különösen! Látszik rajta, hogy mennyit tűrt!) és szilárd boldogulást csak joigelvekre lehet építeni. Csodálkozom azon is, hogy a szociálde­mokrata párt még nem változtatta meg jel­vényét. (Juhász Isván (szd): Hangosabban, hogy mi is meghalljuk, hogy mit mond ró­lunk a képviselőnő! — Vásáry József (msz): Meghallják, ha csendben vannak! Ne tessék hangosabban beszélni!) Nem is tudok. (Ju­hász István (szd): Még mindig botot javasol nekünk? — Az elnök csenget.) Csodálkozom, hogy -még nem változtatta meg a pörölyös jelvényt, mert a pöröly lényegileg ugyanazt fejezi ki, mint az ököl. (Orbán László (kp): Szent Györgyöt is lándzsával ábrázolják! — Derült­ség.) Sokkal jobban! megfelelne a szociál­demokrata párt mai magatartásának, ha vala­milyen hasznos munkaeszközt adna (Juhász István (szd): Szívet! Szívet! Sziveeskét! — Felkiáltások a szociáldemokrata párt oldalá­ról; Kalapács van ott!) annak! az embernek kezébe. (Orbán László (kp): Szent György ke­zében lándzsa van! — Vásáry József (msz): A szív és' a szeretet nem szégyen azért! Nem szé­gyen a szeretet, tessék elhinni! — Csíkos Sándor (kg) : Az agyvelőt tűznék botra! — Derültség.) v Mindezekből ajrra a (következtetésire jutuník, hogy ;a materialista állapon kialakított ember másodrendű. Ne méltóztassanak ezt rossznéven venni, de laügi sajált bevallása szeiriinit nem tud

Next

/
Oldalképek
Tartalom